Amióta vége a Harry Potter franchise-nak, Daniel Radcliffe azon van, hogy levetkőzze a beskatulyázást, s kétségtelenül sikerül is neki. Nem mindig nyúl bele a tutiba, de szerepválasztásai többnyire jók, s helyenként extrémek. Bizonyított már horrorban (A fekete ruhás nő), groteszk fantasy-ben (Szarvak), de volt ő már a neonácikhoz beépülő nyomozó (Imperium) és fingó hulla (az egyébként zseniális Swiss Army Manben) is. A Talpig fegyverben ezek alapján abszolút beleillik a filmográfiájába, s minden esély megvolt rá, hogy újfent egy szórakoztató gyöngyszem szülessen.
Miles (Daniel Radcliffe) programozóként dolgozik, vegetáriánus, gyűlöli az erőszakot. Napjait azzal dobja fel, hogy online beszól a durvaságot hirdető weboldalaknak és embereknek. Amikor a Skizm nevű, "gyilkolós" műsort kezdi ki, csúnyán mellé lő. Elkapják, és két pisztolyt fúrnak a kezeihez, s egy napot kap, hogy elintézze a csatorna legveszélyesebb pszichopatáját, Nixet (Samara Weaving).
Egy ilyen sztorit olvasva az ember be tudja lőni, mire számíthat. Itt kár magvas gondolatokra, csavaros cselekményre és komplex karakterekre várni, a cél a szórakoztatás és a féktelen zúzás. Nagyjából a Hardcore Henry és a Crank szerelemgyerekét vártam, ez azonban csak üggyel-bajjal jött össze. Kezdjük a sztorival, ami működhetne, de valahogy mégsem úgy sül el, ahogy kéne. Talán pont azért, mert mondanivalót akar közölni. Jason Lei Howden író, rendező ugyanis lépten-nyomon hangoztatja, hogy a való világban egyre inkább elharapódzik az erőszak, az online felületeken pedig ezt zabálja a nép. Ennek manifesztuma a Skizm, afféle vérre menő valóságshow gyanánt. Hogy mit kezd vele a direktor? Nos, nem sokat, a konklúzió ugyanis nagyjából annyi, hogy állítsd meg az erőszakot azzal, hogy erőszakos leszel. Nem túl logikus igaz? A cselekmény többi elemére ez szintén rásüthető, mondom ezt úgy, hogy a fizika egyértelműen semmibe van véve, a szereplők pedig olyan dolgokat bírnak ki, hogy hozzájuk képest a terminátor Barbie babának számít.
Bár egy idő után mókásból kínosba vált ez az elnagyoltság, még abszolút belefér. A mellékszálakkal szintén nem kezdenek semmit. Ki lehetett volna térni a műsor célközönségre, illetve a feléjük irányuló kritikára, vagy Nix tragédiájára, aki nem mellesleg igen markáns karakter lehetett volna. Sajnos minden fronton csak a felszínt kapargatjuk, Howden inkább fullba akarta nyomni a kretént. A baj csak az, hogy akkor tényleg ne akarjon szólni semmiről a mű, így kicsit két szék közt a pad alá esett. Megvan a trashfilmes bája, a bő másfél órás játékidő során csak másodpercekre pihenünk meg, egyébként végig veszett tempóban pörög a Talpig fegyverben. A vágás és a kameramozgás kifejezetten irritáló, de ha olyan hatást akartak elérni, hogy a néző is bekokózva érezze magát, az garantáltan bejött. A poénok vegyesek, helyenként nagyon kínosak, máskor el lehet kacagni egy-egy beszóláson, de el tudtam volna viselni több humort is ehhez a történethez.
Bíztam Radcliffe-ben (akinek a játéka egyébként abszolút rendben van), de a Talpig fegyverben egy kicsit félrement. Képes szórakoztató lenni, olykor elkapja a fonalat és igazi bűnös élvezetként működik, de Howden sok helyen vihette volna el más irányba a sztorit úgy, hogy az összkép javára váljon. Így kicsit akart is szólni valamiről, miközben totális káosz az egész, ez pedig nagyon kevés esetben sül el jól. Itt sem sikerült.