Táncoló Talpak 2 – Kritika

A 2006-os évben bemutatott első rész sikere előtt (Bafta-díj, Oscar-díj) mind a mai napig értetlenül állok. Kétségtelenül ekkoriban a kis totyogós, frakkos csőrösökkel mindent ellehetett adni, gondoljunk csak az egy évvel ezelőtti – szintén díjnyertes – Pingvinek vándorlása dokumentumfilmre, vagy a Madagaszkár legjobb humorforrására, az eszement pingvin kommandóra. Azonban 2006 kifejezetten gyenge év volt animációs szempontból, hiszen a Dreamworks Túl a sövényen-je a vicces fogyasztói társadalomkritika ellenére sem tudott kilépni a középszerűség mocsarából, a Pixar Verdái pedig a cég első botlása volt – amit idén hasra esés követett a második résszel – hogy a horrorisztikus Rém romot ne is említsük. A különböző kritikus szakszervezetek azonban kajálták a (túlságosan is) trendi dalokkal teletűzdelt rút kiskacsa történetet, amibe még valláskritikát és Greenpeace propagandát is sikerült beleerőltetni. A kérdés az, hogy a rendező George Millernek (Mad Max-trilógia, Az eastwicki boszorkányok) sikerült e tanulnia a hibájából. A válasz az, hogy csak részben.

Oldalak: 1 2