Demián Rugna író-rendező nem tartozik az ismertebb nevek közé a hazai horrorfilmes berkekben, de ez valószínűleg hamarosan meg fog változni. A napokban debütált When Evil Lurks című alkotásról hamarosan mi is jelentkezünk egy kritikával, ám előtte a teljesség igényétől fűtve úgy gondoltuk, hogy előző műve, a 2017-es Aterrados - angol munkacímen Terrified, amit innentől következetesen használni fogok - is megérdemel néhány szót, ha már annak idején a mi radarunkra sem került fel.

Ez az elsiklás pedig nem a Terrified minősége miatt történt, hanem a tisztességes marketing hiánya miatt.

Buenos Aires egyik kertvárosi szomszédságában megszaporodnak a megmagyarázhatatlan elhalálozások. Az ügyhöz kirendelt nyomozó felveszi a kapcsolatot a volt halottkémmel, aki időközben paranormális jelenségekre szakosodott, és tőlük függetlenül két másik paranormális szakember is felbukkan a környéken. Együtt kezdenek nyomozni a bizarr esetek után, ami mögött sokkal komolyabb dolgok húzódnak, mint azt valaha is el tudták volna képzelni.

Nehéz úgy írni a Terrifiedról, hogy közben teljesen elvonatkoztassak Rugna új filmjétől, hiszen struktúrájában és megközelítésében egy igazán kiforrott ars poetica nyilvánul meg. Ez pedig nem más, mint hogy a 2010-es és 2020-as években sem riad vissza az innovatív, bátor megoldásoktól. Aki még esetleg nem látta volna a Terrifiedot, a fenti rövid cselekmény összegzés alapján biztos kialakult benne egy potenciális csapásirány. Nos, a jó hír az, hogy ez csupán egy csali.

Rugna tisztában van a horrorfilmek történetével, a különböző koncepciók és trendek évtizedek alatt kialakult klisés fordulataival. Akár elfogadjuk, akár nem, vannak bizonyos hívószavak, mint a szellemes horror, a démonidézős, vagy éppen a slasherek, melyek hívószóként tökéletesen működnek. Ám valljuk be, amikor ezekre beülünk a mozikba vagy lehuppanunk eléjük a kanapénkra, egyiktől sem várunk már el nagy újításokat. Ez a langyos víz persze az egész filmiparra jellemző, a stúdiók egyre kevesebb rizikót vállalnak, így a rendezők is kénytelenek meghunyászkodni, és elvetni eredeti ötleteket.

Rugna azonban rájátszik ezekre a műfaji és ötletfásultságokra. Paranormális - nem hiába szerepel a szó a hivatalos angol szinopszisban, és nem hiába dobtam be én is fentebb. Amennyire megfoghatatlan fogalom, a horrorfilmeknek köszönhetően mégis kialakult ezzel kapcsolatban egy keretrendszer, amit törvényszerűnek könyvelhetnek el a horrornézők. Rugna azonban bizonyítja, hogy mindig lehet ezeket a kereteket tágítani. Ez pedig igazi meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal jár együtt, amire sem a veterán-, sem az alkalmi horrornézők nincsenek felkészülve.

A Terrified teljesen új értelmezést ad a paranormális felütésű horroroknak, ami egy ismeretlen terepre invitálja a nézőt. Ebben az ismeretlenben minden felfokozott állapotot idéz elő, kezdve a néző pulzusszámával. Az egészen mesteri atmoszférateremtésen túl egy-két jó időzítésű jump scare-ről sem feledkezik meg Rugna, amelyek átélése után nem vitatjuk el a film angol címét sem (a terrified ebben az esetben leginkább a halálra rémült fordításban állja meg a helyét).

Amikor horrorfilmekre asszociálunk, akkor olyan országok juthatnak eszünkbe, mint az USA, Franciaország, Spanyolország, Dél-Korea vagy Japán, elvégre a legtöbb alkotás ezen államokból érkezik. Rugna azonban a Terrifieddal felhelyezi Argentínát a horrortérképre, és ahogy azt a napokban megjelent When Evil Lurksszel bizonyította, nem egy egyszeri szerencsés esetről van szó. Ha pedig ezt így folytatja, akkor megkerülhetetlen név lesz a 21. századi nagy horrorrendezők között.