Jim Cummings az elmúlt néhány évben az egyik legígéretesebb indie filmessé nőtte ki magát. Igazi multitalentumról van szó, filmjeit ő rendezi, írja és a főszerepet is rendre magára osztja. Szeret defektes, instabil mentális állapotú embereket a középpontba állítani, miközben fanyar humorral teszi könnyedebbé a helyenként sötét témákat. A Thunder Road és a Snow Hollow farkasa után ismét egy különlegességgel rukkolt elő, de mondanom sem kell, stílusa közel sem lesz mindenki ínyére.
Jordan (Jim Cummings) egy hollywoodi ügynökségnél dolgozik. Az élete sínen van, a munka jól megy, hamarosan összeházasodik a menyasszonyával, ám egy nap talál a postaládájában egy levelet, mely megváltoztatja az életét. Névtelen "szexuális találkozóra" invitálják, és hősünk némi hezitálás után bele is megy a dologba, a légyott után pedig a megszállottja lesz a nőnek, akivel együtt volt, és nem mellesleg az arcát sem látta. Jordan lassacskán elveszti a kontrollt és egyre bizarrabb szituációkban találja magát.
Ahogy említettem, Cummings újra és újra visszatér az általa kreált karakterhez, hogy némi változtatással, de ismét felhasználja a bevett jellemvonásait. Ez a karakter a visszaeső alkoholista, rossz konfliktuskezelő, kissé paranoiás, egzisztenciális válságban szenvedő kisember. Jordan tulajdonságai is hasonlóak, annyi különbséggel, hogy ezek mellé ő nem kicsit álszent is. Hogy lehet egy ilyen szereplővel azonosulni, netán szorítani neki? Sehogy, de nem is feltétlenül van rá szükség, mert Jordan kaotikus világa képes berántani és a lendület viszi magával a nézőt is.
Cummings rengeteg dologgal eljátszadozik a szűk másfél órás játékidő során, számos témát felvet és kiszélesíti a műfaj határait, olyannyira, hogy a The Beta Test kis túlzással behatárolhatatlan darab. Ha mégis nevén akarjuk nevezni, akkor egy groteszk, szatirikus pszichothrillerhez áll a legközelebb. Ad egy laza fricskát a hollywoodi ügynökségek lelketlen gépezetének, és remekül ábrázolja az itt uralkodó képmutatást. Ezen felül nagy hangsúlyt fektet az emberi kapcsolatokra, illetve az azokat megfertőző álszentségre, titkolózásokra, hogy miként rejtjük el valódi énünket a szeretteink elől. Majd akad itt egy kis látlelet a digitális világ buktatóiról, főleg az internetes adathalászatról és annak árnyoldaláról.
Ez itt három olyan fajsúlyos téma, melyek önmagukban megérnek egy külön filmet, Cummings azonban mindet bele akarta sűríteni másfél órába. Sajnos nem jött neki össze teljes mértékben és nem könnyű összerakni, hogy mi is volt a célja, végső konklúziója az alkotóknak ezzel a sztorival. Egyszer túlontúl is sejtet, míg máskor kissé didaktikus. Mégsem éreztem csalódottságot, inkább minimális hiányérzetet, de a hibák ellenére is magával ragad Jordan magából kifordult világa.
Cummings ezúttal nem egyedül, hanem alkotótársával, PJ McCabe-bel írta és rendezte a filmet, melyen érződik az ambíció, csak nem mindig a legjobb eszközökkel sikerül mesélni. A The Beta Test mindenképp érdekes, különleges és a hiányosságai ellenére is jól sikerült alkotás, mely bizonyos elemeiben megidézi az Amerikai pszichót vagy a Tágra zárt szemeket. Fajsúlyos témákról beszél olyan formában, ahogy eddig még nem nagyon láthattuk, jó értelemben kaotikus, helyenként fantasztikusan vicces és bőven lehet rajta agyalni, miután lepörgött a stáblista. Cummings még mindig nem készített mesterművet, de nagyon jó úton halad afelé, hogy ez létrejöhessen és ne csak a kisebb, független filmek rajongói ismerjék a nevét.