Jaume Collet-Serra oroszlánrészt vállalt abban, hogy Liam Neeson-re 50 fölött akcióhősként tekintsünk. Az Ismeretlen férfi, a Non-Stop és az Éjszakai hajsza után a The Commuter a negyedik közös munkájuk. Az eddigi művek a tisztességes iparos színvonalat hozták, a sort pedig ezek után sem bontották meg, ami egyszerre jó és rossz hír.
Michael (Liam Neeson) üzletember, aki miután kirúgták, hazafelé tart a szokásos vonattal. Egy ismeretlen nő ül mellé és kér tőle egy apró szívességet. Mint kiderül az a szívesség nem is olyan apró, mint elsőre tűnt.
Serra és Neeson közös munkái nagyjából ugyanúgy néznek ki, felépítésüket tekintve. Adott a váratlan konfliktus, amit kezelni kell. Mindig van egy megoldásra váró rejtély, és persze némi akciót sem árt tartalmaznia a cselekménynek. A The Commuter követi a bevett sémákat, ugyanakkor kifejezetten szórakoztató és érdekes a felütése. A sztori arra a tézisre épül, hogy a főhősnek meg kell találnia egy embert. Semmit nem tud róla, csak azt, hogy van nála egy táska és az állomást, ahol le kell szállnia. Izgalmas thriller alapanyag, a mindenki gyanús tipikus esete és Serra ezt ki is használja. Karakterei nem kimondottan egyediek, de mindenki jól elkülöníthető. Természetesen a leginkább gyanús sosem bűnös és a főhős bizonyítja feddhetetlenségét, de ez legyen a legnagyobb probléma. Sajnos nem így lett, de erről kicsit később. A film első fele meglepően jól működik. A néző Michaellel egyetemben keresi a válaszokat, miközben szorít az idő és meg kell találni a titokzatos személyt.
Ahogy áll össze a kép, úgy kerülnek elő a hibák is. A zsánerre jellemző logikai buktatók, még ha szembe is tűnnek, nem degradálják drasztikusan az élményt. Ellenben amikor átmegy akciófilmbe, már egészen más a helyzet. Az a néhány bunyó, amit látunk kétségtelenül hatásos, leszámítva, hogy bántóan kerülik a vért és olyan pofonokat bírnak ki a felek, amik egy átlagember fejét letépnék. A pocsékul megszerkesztett cgi jelenetek és a fizika totális semmibe vétele már csak hab a tortán. Persze nem vártam tűpontos realizmust, szimplán bosszantó, hogy a remek kezdés után mennyire középszerbe fulladt a végeredmény.
A színészgárda igen impozáns, noha senkinek nem kellett megfeszülnie. Liam Neeson már csuklóból hozza a karaktert, Vera Farmiga szerepe nyúlfarknyi, de jó volt látni. Akárcsak Patrick Wilsont és Sam Neillt. Ez utóbbi szerepére nagyjából bárkit fel lehetett volna kérni, kár, hogy csak ennyi időt kapott a vásznon.
A The Commuter leginkább a Non-Stopra emlékeztet, történetileg és kivitelezésben egyaránt. Nem lett rossz film, meglesz a maga a rajongói bázisa, mindössze tizenkettő meg egy tucat van belőle a piacon. Nem mellesleg sokkal jobban muzsikál thrillerként, mint akciófilmként. Szívesen elmerültem volna még a válaszok keresésében, az összeesküvés elméletekben, a korrupciós témában, ehelyett átmentünk B-kategóriás csihi-puhiba. Serra úgy tűnik, megmarad tisztességes iparosnak, aki rendre gyártja a korrekt, de nem kiemelkedő műveit, egyszer azonban kipróbálhatná, milyen a kevesebb néha több elve. Hátha akkor képes lenne valami olyat alkotni, amit nem felejtünk el másnapra.