Sok mindent lehet mondani Guy Ritchie-re, de azt semmiképp sem, hogy egy percig is tétlenkedne az utóbbi időben. 2021 óta négy filmet és egy sorozatot hozott tető alá, és jelenleg is négy előkészület és egy utómunkálat alatt álló projekten dolgozik rendezőként. Nem semmi teljesítmény, kétségtelen, viszont így nagyobb a kockázata, hogy a kellemes meglepetések (Egy igazán dühös ember, Úriemberek-sorozat) mellett becsúszik egy-két kevésbé erős alkotás is (Fortune-hadművelet, A szövetség).
Legújabb filmje, az igaz történeten alapuló The Ministry of Ungentlemanly Warfare szerencsére az előbbi kategóriába sorolható.
Egy-két posztert és előzetest leszámítva nem sok minden jutott el kis hazánkba erről a filmről, ám ezen az sem segített, hogy Amerikán kívül sehol nem kapott mozis bemutatót. Igen, még az Egyesült Királyságban sem. Pedig egy Henry Cavill nevével fémjelzett akciófilm nem tűnhet akkora kockázatnak egy földi halandó számára, de bizonyára ezt a stúdiók és a forgalmazók jobban tudják.
A The Ministry of Ungentlemanly Warfare stílusában és hangulatában Ritchie 2015-ös filmjét, Az U.N.C.L.E. emberét idézi meg, noha nem feltétlenül csak Cavill személye miatt, hanem mert a történet egy a huszadik század menetét merőben meghatározó történelmi esemény idején játszódik, mely nem más ezúttal, mint a második világháború. A németek a tengeralattjáróikkal folyamatosan meghiúsítják az Egyesült Államok katonai beavatkozását az európai hadszíntéren, ezért Churchillék (Rory Kinnear) azzal a feladattal bízzák meg Gus March-Phillipset (Cavill), hogy verbuváljon egy csapatot (Alan Ritchson, Henry Golding, Hero Fiennes Tiffin, Alex Pettyfer), akikkel megsemmisítik a tengelyhatalmak hajóit, melyek munícióval látják el a tengeralattjárókat.
A hajók jelenleg a semleges Fernando Po szigeténél állomásoznak, így hőseink magukra vannak utalva: ha a britek kapják el őket, börtön vár rájuk, ha a németek, akkor jobb nem belegondolni. Mindeközben két kém (Babs Olusanmokun, Eiza González) segít nekik előkészíteni a terepet a szigeten (utóbbi a Til Schweiger által alakított könyörtelen SS-tiszt elcsábításán ügyködik), hogy az akció lebonyolítása során minden zökkenőmentesen menjen végbe.
Ha valaki az új Blöffre vagy A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacsőre számít, az biztos csalódni fog, de úgy gondolom, hogy azóta eltelt már annyi idő, hogy ne ezekkel az elvárásokkal üljünk le egy Guy Ritchie-film elé. Ez egy szórakoztató akciófilm, se több, se kevesebb. Az akciójelenetek nem váltják meg a világot, de Ritchson karakterpillanatai javarészt az ide tartogatott kreatív húzásokban keresendők. A forgatókönyvet sem bonyolították túl, nem záporoznak percenként a frappánsabbnál frappánsabb dialógusok, a kihívások megoldásait elég egyszerűen lerendezik, de ha a szükség úgy kívánja (pl. a nyitójelenet), akkor látszik, hogy tud még Ritchie feszültséget teremteni és humort csempészni a történetbe. Annak ellenére, hogy a küldetés konkrét végrehajtására csupán a film második felében kerül sor, a történet visz magával, ugyanis miután két szálon fut, mindvégig közbejön egy-egy kisebb mellékküldetés, mellyel szembe kell nézni a karaktereknek. A kémeknek épp elég kockázat beépülni a nácikkal teli kisvárosba, a tengeren hánykolódó csapatnak pedig természetesen nem minden alakul úgy, ahogy azt eredetileg eltervezték.
Egy kellemes nyárindító akciófilm a The Ministry of Ungentlemanly Warfare, amiben van egy adag James Bond (Fleming konkrétan Gusról mintázta Bondot), egy nagy maréknyi Becstelen brigantyk, sőt nyomokban egy kis Casablancát is fel lehet benne fedezni. Hogy mennyire látszik rajta a hagyományos értelemben vett Guy Ritchie-kézjegy? A korai munkáihoz képest nem kifejezetten, de a csávó már készített annyi filmet, hogy lehessen találni párhuzamokat a későbbi filmjei között is. Ha legalább ezt a szintet hozza a jövőben, nem lehet okunk különösebb panaszra.
A The Ministry of Ungentlemanly Warfare az Amazonon megvásárolható, és elvileg hamarosan felkerül a Prime Videóra is.
