Kétségtelen, hogy a legkevésbé túlhypeolt, semmiből felbukkanó sorozatok képesek a legnagyobb meglepetést okozni, és a Netflix az elmúlt két év nyári szériáival bizonyította (helló Sense8 és Stranger Things!), hogy a misztikum világához is remekül ért. Éppen ezért nem igazán kellett noszogatni a The OA darájára, azonban már a pilot közben kiderült, hogy egy olyan utazásra invitálnak a készítők, mely csupán egy igazán szűk réteg számára lesz maximálisan befogadható. A The OA ugyanis igazán vadul vegyít számos elemet, melyek önmagukban is elvisznek néhány sorozatot a hátukon, és mindezt megfejeli még egy igazán mély és gondolatébresztő filozófiai mondanivalóval, így pedig egy olyan tömény audiovizuális masszát kapunk eredményül, ami még több ezer sorozatepizóddal a hátam mögött (és nem, ez nem a Barátok közt összes) is újdonságként hatott.

Mese felnőtteknek

Az alapszituációt - amit az első részben nagyjából 30 percnyi játékidőben felvázol a széria - természetesen már számtalan képernyőre vitt alkotásban láthattuk, hisz a "hosszú időre eltűnt fiatal visszatérve különleges képességekkel rendelkezik" egy olyan klisé, ami a megfelelő körítéssel és a kellő csavarokkal bizony egészen jó történetet is eredményezhet. Főszereplőnk, Prairie Johnson eltűnése után hét évvel kerül elő, az első meglepetés pedig a kórházba érkező nevelőszüleit akkor éri, amikor kiderül, hogy a korábban vak lány immáron tökéletesen lát. Persze a csodás gyógyulásnak hamar híre megy a kis városban, Prairie azonban nem igazán kívánja világgá kürtölni mi is történt vele az eltűnése során, mindössze öt kiválasztottal osztja meg az elmúlt évek titkait, akiktől a story feltárásáért cserébe különös segítséget kér.

A lány meséjében pedig a természetfeletti képességek mellett bizarr emberkísérletek is megjelennek, de kapunk még a részek során bőségesen a halál és a túlvilág köré épülő filozófia elmélkedést, valamint egy gyönyörű szerelmi szál kibontakozásának is szemtanúi lehetünk. Komolyabb spoilerek nélkül sajnos több mindent nem igazán lehet leírni a sorozatról, hisz a hogyanok és a miértek folyamatosan tárulnak fel a részek során előttünk, egy igazán jól megírt, narratív történetvezetés kíséretében, mely egészen a fináléig folyamatosan emeli a tétet. Azonban a nagyszerű alapozás ellenére a The OA pont a tetőpontjánál kínál teljesen mást, mint amire addig felkészítette a nézőt, hisz a rendezőpáros egyetlen húzással Prairie hét részen keresztül húzódó meséjét szinte semmissé teszi, mely ugyan hazavágja kissé a kapott élményt, de nagyszerűen ránt vissza a realitás talajára. Természetesen a folytatás lehetősége így is bőségesen adott, a kevés megválaszolt(?) kérdés mellett ugyanis rengeteg újat nyitott meg az igazán eseménydús finálé, és úgy tűnik a Netflix is kíváncsi Zal Batmanglijék további filozófikus agymenésére, hisz egy második évadot - valószínűleg még idén - biztosan kapunk a The OA-ból.

Kiemelkedő alakítások

Folyamatosan dicsérhetnénk a Netflix castingért felelős csapatát, hisz egyre bővülő sorozatos kínálatukban viszonylag kevés alkalommal fordult elő, hogy egy szerep nagyon félrement, és a The OA esetén is a színészek játéka az egyik olyan elem, ami igazán eladja a szériát. A stábban bőven találkozhatnak ismerős arcokkal az amerikai televíziós műsorok szerelmesei, de természetesen feltörekvő újoncokat is kapunk szép számmal. A főszerepet játszó Brit Marling a jelen idősíkjába helyezett részekben nem igazán nyújt kiemelkedőt, azonban a flashbackekben Emory Cohen társaságában egyszerűen lubickol a szerepében. Az aktuális "rosszfiút" alakító Jason Isaacs hozza ugyan a kötelezőt, de sajnos kegyetlenkedései ellenére sem képes markáns nyomot hagyni a történetben, talán néhány pluszjelenettel lehetett volna még árnyalni kicsit a karakterét (khm igaz Mr Leto?). A Prairie által kiválasztott ötös fogatból Patrick Gibsont érdemes kiemelni, hisz az ő karaktere fejlődik a legnagyobbat a 8 epizód alatt, a fiatal színész pedig remekül hozza még szerepének szélsőségeit (az agresszív, viselkedészavaros dílert és az igaz hívőt) is. Természetesen a mellékszerepeket sem vette félvállról a castingos csapat, hisz olyan színészek tűnnek fel a szériában néhány snittre, mint a The Walking Dead Hershelje, Scott Wilson, vagy az Aznap éjjel Nazirja, Riz Ahmed.

Záró gondolatok

Darára nem túl ideális a sorozat (annak ellenére, hogy a Netflix egyben tette elérhetővé a részeket), megfelelő befogadásához ugyanis szükség van arra, hogy az epizódok végén kicsit elmélkedjünk az éppen látottakról, és hagyjuk némileg ülepedni az arcunkba tóduló mély, filozofikus tartalmat. Ami az egész szériáról tökéletesen süt, hogy a készítőknek nem volt céljuk nagy tömegek képernyő elé szegezése, csupán gyönyörűen fényképezett víziójukat szerették volna az arra méltó közönséggel megosztani és szerencsére a Netflix bizalmat szavazott számukra. Éppen ezért, ha a pilot végére fontolgatod Netflix-előfizetésed lemondását nyugodtan kaszálhatod a szériát, hisz az epizódok stílusa szinte végig hasonló marad. Így tehát, ha az első óra (illetve a tartalom ülepedése) után nem érzed úgy, hogy azonnal szeretnéd látni a folytatást, akkor nem érdemes még 7 órát elfecsérelned az életedből a The OA-re. Azonban aki marad egy gyönyörű, gondolatébresztő mesét kap, és ha nem is tűkön ülve, de biztosan várja majd a második évados folytatást.