Manapság vitathatatlanul helyet követelnek maguknak azok a filmek, melyek a lehető legváltozatosabban igyekeznek felvonultatni az LMBTQ közösség tagjait. A They/Them nem titkoltan kvázi erre húzza fel az egész koncepcióját és fűszerezi meg egy kis slasherrel. Az ötlet nem feltétlenül rossz, noha a kedvcsinálók alapján egy iszonyúan generikus és jellegtelen film körvonalazódott bennem, mely a befejezés után talán kicsit megváltozott, de nem abba az irányba, amiben az alkotók reménykedtek.

A történet egy átnevelőtáborban játszódik, ami a szokásos nyári táborozós formulára épül, annyi különbséggel, hogy a lakók egytől egyig az LMBTQ közösség tagjai. A hely vezetői ezt szeretnék "orvosolni" kezdetben humánus, majd kevésbé emberbarát eszközökkel. A slusszpoén, hogy feltűnik egy maszkos idegen, aki gyilkolászásba kezd.

Nehéz jól nyúlni ehhez a témához, főleg úgy, hogy ne lépjünk vagy az egyik, vagy a másik tábor tyúkszemére. John Logannek ez az első rendezése, de szó nincs róla, hogy kezdő lenne. Olyan filmek forgatókönyvét írta, mint a Gladiátor, az Aviátor, a Leleményes Hugo vagy a Skyfall, tehát ha valaki, akkor ő kihozhat valami egyedit és stílusosat ebből az alapanyagból.

A cselekmény első harmada erre is engedett következtetni. Hőseink megérkeznek a táborba, majd Owen (Kevin Bacon), a vezető összegzi, hogy mi a lényeg, miben kell változniuk a srácoknak. Remek szegmens, sejtjük, hogy csak egy mézesmadzagról van szó, de Logan ügyesen alapozza meg a konfliktust. Az ezt követő terápiás beszélgetések is jól működnek, mindenkinek megvan a saját kis története, legyen az meleg, transz, biszexuális és még sorolhatnám. Mindenképp becsülendő, hogy adtak a szereplőknek egy emberibb, árnyaltabb oldalt, vágyakkal, traumákkal. Kár, hogy ebből később semmit nem hoztak ki. Félmondatos motivációk, elsikkadó célok, hogy aztán hagyjuk is az egészet. Egyre drasztikusabbá válik a helyzet "nyaralóink" közt, de Logan a lelki terrort olyan sablonosan ábrázolja, hogy nincs benne semmi kirívó, holott ennek a filmnek pont ez lenne a célja. Helyette kapunk közös éneklést, mely egy kínzással egyenértékű annyira kínos, de a szexjelenetek is funkciótlanok.

Mintha a rendező célja annyi lett volna, hogy kipipálja a listára került elemeket és haladjon tovább. Még mindig csak a jéghegy csúcsán járunk, a They/Them úgy lesz egyre rosszabb, ahogy haladunk előre a cselekményben. Egyes döntések, pálfordulások szimplán értelmetlenek, teljesen megalapozatlanok és illogikusak. A karakterek közül akad egy, maximum kettő aki nem irritáló, de a legtöbbjük konkrétan elviselhetetlen. A végtelenül keménynek beállított, de inkább röhejesen elnagyolt Jordantől (Theo Germaine) kezdve a paródiába hajló terapeutáig bezárólag egészen félelmetes, hogy mennyire rosszul megírt és még rosszabbul eljátszott figurákról van szó. A gyilkos teátrális monologizálása a zárásnál az egyik legtúljátszottabb performansz, amit valaha láttam. Nem véletlenül nem említettem meg eddig a slasher szálat, ugyanis az a szűk 100 perces játékidőből nagyjából negyed órát tesz ki, de abban sincs köszönet. A gyilkosságokban semmi kreativitás nincs, a tettes motivációja bár érthető, ebben a formában semmit nem tett hozzá az élményhez, sőt, teljesen máshogy kellett volna kivitelezni az egész szálat, vagy eleve nem beemelni a horrort.

A They/Them a biztató kezdés után ott ment félre, ahol csak lehetett. Horrornak eseménytelen és sablonos, LMBTQ alkotásnak nem elég alapos és akkor még a következetlen ökörségeiről nem is esett szó. Olyan, mintha egy feldühödött társadalmi élharcos meg akarta volna mutatni, mennyire képben van, csak közben egyáltalán nincs otthon a témában és még rendezni sem tud. Ez a film a melegek, transzszexuálisak, queerek számára egyaránt sértő lehet, annyira csak végleteket mutat be roppant felszínesen. Logan valami nagyon fontosat és aktuálisat akart alkotni, de ezzel a fércmunkával csak egy újabb tábort haragított magára: a filmrajongókét.