A Tiger King nem Az oroszlánkirály alacsonyabb költségvetésű gagyi koppintása, hanem az a sorozat, amiről gyakorlatilag a fél internet beszél az utóbbi hetekben. Ez a különös témájú netflixes doku éppen jó időben jött ahhoz, hogy legyen valami, ami tömegeket köt össze abban az időszakban, amikor sokkal kevesebb ember-ember közötti interakció jöhet létre. De vajon ennyiben áll a Tiger King sikere? Csupán azért kapta fel a nagyérdemű, mert ebben a pangásban nem nagyon volt mást nézni, vagy valóban megérdemli a neki járó figyelmet? A következőkben ezt igyekszem kifejteni, de elöljáróban annyit elárulhatok, hogy a sorozat valószerűtlen figurái és vérrel áztatott cselekménye bőven tesz róla, hogy ne lankadjon a néző figyelme.

Ki is az a Tiger King? A Joseph Allen Schreibvogel néven született csodabogár Joe Exoticként vált ismertté, aki előszeretettel hívatja magát "Tigriskirálynak" is, lévén egy olyan állatkertet üzemeltet, ami elsősorban nagymacskákkal, azon belül is főként tigrisekkel foglalkozik. Joe már megjelenésében is kifejezetten kirívó. A tipikus amerikai redneck stílusát tovább emeli színes és mintázott ruhaválasztásaival, amelyre a szőkére festett márna haja teszi fel igazán a pontot. Egy olyan fazonról van szó, akiről rögtön levágja az ember, hogy valami nem stimmel nála. Az élet azonban ritkán fekete-fehér és a számtalan felvételnek hála - Joe gyakorlatilag folyton kamerák előtt állt, hiszen egy valóságshow is forgott a parkban - egész közelről ismerhetjük meg ezt az embert, akiről kiderül, hogy egy alapvetően jólelkű és törődő személy egészen addig a pontig, amíg az üzlet közbe nem szól.

És bizony közbe fog szólni, hiszen egy ilyen létesítményt fenntartani és ennyi vadállatot etetni nem kis pénzbe kerül, valamivel pedig be kell vonzani a látogatókat. Itt jön képbe az állatvédők által erősen bírált bébitigris simogatás, valamint a tigrisekkel való kereskedés. Ennek a pénzkeresési formának Carol Baskin a legfőbb támadója, aki Big Cat Rescue néven üzemeltet állatmenhelyt, és aki meg van győződve arról, hogy Joe és a hozzá hasonló "útmenti" állatkertesek módszerei kínzással érnek fel. Kettejük éveken át tartó hadakozása végül odáig fajul, hogy Joe megkísérel felbérelni valakit arra, hogy gyilkolja meg Carolt. A sorozat azt a néhány évet igyekszik szemléletesen bemutatni, amelyek elvezettek eddig a drasztikus tetőpontig, miközben a játszma szinte minden szereplőjéről kiderül, hogy szar van a palacsintájukban. 

Mintha csak gyerekek csúfolódnának egymással, úgy vág egyre nagyobb és nagyobb vádakat ez a két fél a másik felé. Ennek apropóján a sorozat szépen el is játszadozik a nézőjével, és amikor már azt gondolnánk, hogy mindent tudunk az egyik személyről és lejátszott meccsnek tűnik ez az egész, akkor érkezik a hideg zuhany. Állatölés, gyanúsan eltűnt ex-férj, bizarr szex-szekta, csakhogy címszavakban megemlítsek néhány fordulatot anélkül, hogy lelőném a poént. A Tiger King minden sarkon rejteget valami váratlan revelációt, ami fenekestül fordítja fel az elképzelésinket és teszi egyre zavarosabbá és hihetetlenebbé a történetet. A valósághoz való kapaszkodásban mit sem segítenek a sorozatban felbukkanó szereplők, akik egytől egyig furcsa kisugárzással rendelkeznek és azt az érzést keltik az emberben, hogy "Ilyen nincs! Ezek tutira színészek!". De nem azok. Joe valóban indult a 2016-os amerikai elnökválasztáson, az egyféle kommentátorként felbukkanó Bhagavan "Doc" Antle pedig tényleg feleségül veszi szinte az összes állatgondozóját.

A legszörnyűbb felismerés az egészben az, hogy ezek az emberek, akik annak idején valóban az állatok szeretete miatt vágtak bele a vállalkozásukba, a mai napra legfőképpen az üzletet veszik előtérbe, amelynek leghangosabb velejárója a dokusorozatban feldolgozásra kerülő hiteltelenítő kampány a versenytársak irányába. Ezen felül számos egyéb ponton eltértek szereplőink a helyes úttól, ám ezekről csak elvétve, a részleteket figyelve értesül a néző. Amikor a széria végéhez közeledve Joe 10 évnyi elszeparáltság után összeenged két csimpánzt, akik azonnal megölelik egymást, Joe agyába bevillan (és talán sok mindent megváltoztat) a gondolat, hogy ettől az érzéstől fosztotta meg őket annyi éven át. Kétlem, hogy akár az ő, vagy bármelyik másik állatkert üzemeltetőjének szándékában állt volna ártani ezeknek a teremtményeknek, ám a viszályokkal fűtött fejlődni és gazdagodni akarás pontosan ezt eredményezte.

A Tiger Kingnek megvannak a maga humoros pillanatai, amelyek mosolyt csalnak az ember arcára, ugyanakkor nem felejti el azt sem, hogy olyan komoly problémákat kell bemutatnia a háttérben, amelyek egy része csupán törvényi módosításokkal orvosolható. Átmehetett volna ez az egész egy parádéba, hiszen az alapanyag adott hozzá, és eleinte könnyedebb hangnemben és nagyon emberien közelítünk a szereplőkhöz, de a végére mégis sikerül súlyos konklúziót levonni. A bemutatott problémák a mai napig fennállnak és sok kivizsgálni valót jelentenek még a hatóságok és a törvényhozók számára. Annyi biztos, hogy Joe Exotic és Carol Baskin csatájából senki sem került ki igazán győztesként, a legnagyobb vesztesek pedig maguk az állatok.