Mindig tudtam, hogy Jason Voorhees és társai valójában meg nem értett lelkek, akik a véletlenek szerencsétlen körülményeinek áldozatai. Elvégre mit látunk a galád hollywoodi filmesek tálalásában? Dögös, túlfűtött fiatalok utaznak egy elhagyatott helyre – ami a faházikótól, egy egész városig terjedő skálán akármi lehet – hogy egy jót bulizzanak, szexeljenek. Általában nyaralásuk színhelyéhez kötődik valamilyen urbánus legenda, ami pont akkor nyer aktualitást, míg ők ott tartózkodnak. Majd szép lassan elkezdenek eltűnni az emberek, hogy holttesteikre – már amelyiknek megmaradt valamilyen változatos pozitúrában – még életben maradt társaik rátaláljanak, akik valamelyik helyi remetét gyanúsítják, csak mert az szeret láncfűrésszel és hoki maszkban mászkálni. Évtizedekig folyt ez a – mára már kissé ellaposodott – propaganda, az első filmes Eli Craig azonban úgy látta, hogy itt az ideje a másik fél szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat.
Trancsírák – Kritika
Mindig tudtam, hogy Jason Voorhees és társai valójában meg nem értett lelkek, akik a véletlenek szerencsétlen körülményeinek áldozatai.
Hirdetés
Hirdetés