Transformers: Az utolsó lovag - Kritika

|

Immáron az ötödik felvonással folytatódik kedvenc franchise-unk, ami szinte pontosan ugyanolyan, mint tíz éve volt.

Elvitathatatlan a Transformers szériától, hogy a Hasbro játékai alapján készült filmeket kultusz övezi, méghozzá kettő is! A különböző médiumok felületein elsősorban az autobotok kalandjainak komplexitása, vagy éppen azon kérdés kerül firtatásra, hogy egyáltalán van-e potenciál a szériában arra, hogy több legyen, mint egy több százmillió dolláros látványorgia. Az internet népe is előszeretettel humorizál Michael Bay rendezőúr piromániáján, viszont ne feledjük, a hangos többséggel szemben ott van az a megszámlálhatatlan mennyiségű néző, kik négy részen keresztül kasszasikerré tették ezeket a produkciókat. A Transformers pedig ismételten nem hagyta cserben híveit, 2017-ben is elhozott egy olyan akció sci-fi Kánaánt, melynek audiovizuális minősége párját ritkítja, teszi mindezt két és fél órán keresztül. Minden más pedig… vegyük sorra.

Hirdetés

Optimus fővezér elhagyta a Földet, hogy újból saját szemével láthassa mindazon pusztulást, mely anyabolygóján, a Cybertronon ment végbe. Ám van egy módja, hogy az autobotok otthona ismét régi fényében ragyogjon, ennek ára viszont az emberiség pusztulását eredményezheti. A Transformers: Az utolsó lovag konfliktusára nem éppen a kreatív jelzőt használná még a ritkán mozizó néző sem, viszont azt muszáj hozzátennem, hogy Michael Bay és a négyfős forgatókönyvet jegyző csapat -melynek soraiban ott van az Egy csodálatos elme Oscar-díjas írója, Akiva Goldsman is - ne próbálkozott volna ezerrel. A transformerek múltjába már több alkalommal is bepillantást nyerhettünk, most egészen a középkorig megyünk majd vissza, ahol maga Merlin botja jelenti majd az emberiség virágzásának sorsát - később pedig az esetleges halálát. A legendás robotoknak természetesen mindenhez és mindenkihez közük van, ami végül egy olyan filmet eredményezett, mely gyakorlatilag megállás nélkül, a játékidő minden másodpercében nyomta az arcunkba az olajszaggal átáztatott akciójeleneteket, és szüntelenül dobálta be az őrültebbnél őrültebb, sokszor kifejezetten ostoba ötleteket, melyek az írók eszébe juthattak. Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy volt-e olyan gondolat a "kreatív" ötletelések során, mely a kukában végezte volna.

Van itt minden: autobotok, dinobotok, másféle autobotok, amik igazából lovagok, egy robotsárkány (!), tengeralattjáró- és repülőbotok, Merlin meg az ő varázsbotja (továbbra sem egy 18+-os filmről beszélünk), Sir Anthony Hopkins, intergalaktikus invázió és még annál is egészségtelenebb mennyiségű poénkodás és önirónia. Aki esetleg azt állította eddig, hogy a Transformers filmek túl komolyan veszik magukat, annak új ellenérvet kell találni a film megtekintésével kapcsolatban. Eleinte üdítő, a végére már kicsit fárasztó azt a szüntelen humorizálás, ami Az utolsó lovagban zajlik: a film burkoltan, de sokszor kendőzetlenül is kimondja, hogy "Igen srácok, ez az egész egy oltári nagy baromság.", a kínos komolykodás teljes hiánya (!) pedig egyértelműen javít az összképen. A film minden tízedik másodpercben meg akarja nevettetni a nézőt, aminek az az eredménye, hogy azért jó néhány poén célba is talál. Én, aki abszolút laikusnak tartja magát a Transformers filmeket illetően, egyértelműen jobban szórakoztam a könnyedebb hangvételnek köszönhetően, mint az előző részek sokszor pátoszinak szánt bohóckodásán.

A lényeg viszont továbbra is az, ami mindig is volt: a Transformers: Az utolsó lovag látványa továbbra is kiforrott mestermunka, és nem szabad elvitatnunk a speciális effektekért felelős szakemberek, vagy éppen Jonathan Sela operatőr érdemeit. A film a préritől kezdve elrepít minket a magasba, onnan sokkal lejjebb a tengerszint alá is lemerészkedünk, hogy aztán a Stonehenge körül figyelhessük, amint Mark Wahlberg és Űrdongóék Megatronnal viaskodnak. Mindeközben egy olyan invázió éri a földet, melyet bármelyik nagyvonalas sci-fi megirigyelhetne. Őszinte leszek, engem szinte lehetetlen lekenyerezni a látvánnyal, és ez a produkció is csak mérsékelten volt képes a figyelmem lekötésére, ám képtelen voltam másra gondolni, minthogy Bay-ék mennyire piszkosul próbálkoznak. Változatos helyszínek, non-stop akció, színes humorpaletta, az autobotok továbbra is zúznak, kifogástalan látvány, legalább annyira remek technikai húzások és hát istenem, robotsárkány!!! Kicsit megdöbbentem saját magamon, miközben ezt a cikket írom. Most akkor ez egy ennyire remek film lenne?

A Transformers megítélés nehezebb, mint azt korábban hittem. Mi a célja egy látványfilmnek? Pusztán annyi, hogy látványos legyen? Mert akkor Az utolsó lovag az egyik legjobb, amit valaha készítettek. Ha viszont bármivel is többet várunk a látványorgiánál, akkor Michael Bay utolsó (persze) Transformerse a könnyedebb hangvételt leszámítva hasonlóan megbukott, mint az előzőek. A film egyetlen pillanatra sem hagyja abba a zúzást, és talán pont ez teszi olyan fárasztóvá és unalmassá, mint bármelyik másik fantáziátlanabb látványfilmet. A forgatókönyv, amikor történetmesélésről vagy éppen a karakterek megteremtéséről beszélünk, egész egyszerűen értékelhetetlen. Mark Wahlberg és Laura Haddock hozza mindazt, amit már korábban is láthattunk, de igazából nincs itt többről szó, mint egy jóképű fazon és egy csinos hölgy két és fél órás jutalomjátéka. Ami pedig személyes szívfájdalmam, hogy a Transformers zenéje pontosan ugyanannyira felejthető, mint az előző négy felvonás alkalmával, ami azért sokat elvesz a film emlékezetességéből.

A Transformers: Az utolsó lovag két alkotás az egyben: egy frenetikusan jó látványfilm, ami műfaján belül képes meglepően változatos lenni, és egy olyan blockbuster, ami meggyőződésem szerint már tudatosan szeretne butuska lenni. Ez nem menti fel a filmet, viszont én pontosan mindezek fényében, vagy inkább árnyékában ültem be Michael Bay teremtményére, ami tény, még így is piszkosul fárasztó tudott lenni a maga két és fél órájával, de közel sem éreztem olyan frusztrációt a vetítés alatt, mint egy hete Tom Cruise múmiás kalandjának köszönhetően. Nem lettem rajongó, aki viszont már az volt, annak egy rossz szava nem lesz a filmre. Én pedig nem tudok igazán haragudni Hollywoodra, amiért létezik ez a franchise, ugyanis megvan a maga helye és szerepe a filmiparban, amit az készséggel betölt.

Transformers: Az utolsó lovag

Kinek Ajánljuk
  • Rajongóknak.
  • A látványfilmek szerelmeseinek.
  • Akik szeretik, ha az akció és humor szüntelenül zajlik egy filmben.
Kinek Nem
  • Azoknak, akik már az előző részeket sem tudták értékelni.
  • Akik gondolatokat várnának esetleg a filmtől.
  • Akiknek fontos az emlékezetes soundtrack.
  • Azoknak, akik kedvenc filmjeiket sem néznék el két és fél órán keresztül.

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.