Hirdetés

Troll - Kritika

|

Peer Gynt szemét megpróbálták kicserélni a manók, hátha szebbnek látja a világukat - rám is rámfért volna ez a film megnézése előtt.

Hirdetés

A Troll sokkal többet rejtett volna magában, mint amit végül a nézőknek látni engedtek. Izgalmas, reflexív, történelmi gyökereket felhasználó tanmese helyett egy újabb, Netflixre jellemző hanyag CGI-figurákkal kitömött szörnyfilmet kapunk.

A katasztrófafilmek sokszor taneszözként is szolgálnak: az emberekkel szemben álló természeti vagy technológiai erő általában felhívja a figyelmet az emberiség ártó tevékenységeire, egoizmusára, negatív viselkedésére. A skandináv-germán mitológiából eredeztetett troll itt szintén egy vasútépítés során okozott robbanás következtében ébred fel, hogy aztán szörnyfilmes antagonistaként rettegésben tartsa a tudósokat, politikusokat és civileket egyaránt. Egy paleontológus, Nora a hóbortos apja, egy katona és a norvég miniszterelnök tanácsadójával karöltve megpróbálja megfékezni a feltámadó kőóriást, akiről persze kiderül, hogy nem csak antropomorfizmusában hasonlít az emberre - egyetlen célja, hogy hazajusson a családi barlangba.

Hirdetés

Az ötlettelen történet csak egy dolog, egyszerű, sokat látott narratívával is lehet igen szórakoztató mozit összerakni, azonban a Trollban a sztori unásig ismételt, a karakterek sablonosak, hátterük klisés (őrült, meg nem értett tudós; hitetlen, megtérésre váró lány; a többivel ellentétben emberséges milicista; a regnáló hatalmat belülről bomlasztó, kissé szerencsétlen, de öntudatra ébredő sidekick), ráadásul a kapcsolati háló minden alap nélkül igen gyorsan bontakozik ki, nem nagyon teketóriáznak, ha lelkizésről van szó. Holott a gyorsan pörgő expozíció azzal kecsegtet, hogy a játékidő lényegi részében a cselekmény kibontására akarnak fókuszálni, alátámasztva azt az északi mitológia számunkra valószínüleg kevésbé ismert szegmenseivel. A 13 kővé vált trollról szóló bevezető történet felkelti az ember figyelmét, hogy aztán ne kezdjenek a film fantasy aspektusaival jószerivel semmit. Kapunk egy kis (öko)katasztrófát (a troll barlangjának felrobbantása), de a film intertextualitása fájóan céltalan.

Helyszínként a norvég Romsdal-völgy szolgált, ahol megtalálható a Trollryggen-csúcs és a Troll-fal, vagyis megalapozták a lény származását, de a csodás tájban rejlő misztikumot nem használták ki. Kiváltképp úgy, hogy szó esik a Dovre-hegységről, amely többek között Henrik Ibsen, híres norvég író Peer Gynt című drámai költeménye miatt lehet ismerős. Az egyértelmű utalás pedig már az előzetesben is szembetűnő: Edvard Grieg, a Peer Gynthöz írt zenéjének modernizált változatát használják aláfestésként, ezért is lehetett arra alapozni, hogy a kapcsolódási pontokat kellően beépítik a film sztorijába. A trollok alakja a skandináv folklórban sokszor összefonódott az emberben élő félelmek, a gonoszság, a rossz tulajdonságok megtestesülésével, épp úgy, ahogy a Peer Gyntöt is a felnövés elodázásaként, a halogatással teli élet történeteként tartják számon.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A filmben a Raglefant alfaj jellemzői jelennek meg (ami például a 2010-es A trollvadász című norvég horrorban is feltűnik): ezek az erdei trollok az észak-európai hiedelem szerint nem bírják a napsugárzást és messziről kiszagolják a keresztény vért - ez jól rímel az ezres évek környékén bekövetkezett keresztény térítésre. A Troll rétegeltségére kedvezően hatott volna, ha Ibsen drámáját és a norvég mitológiát, a természetfelettit, a történelmet nemcsak érintőlegesen, tessék-lássék módon, a szemfüles nézőket kielégítendő használják, hanem mint központi elemet alkalmazzák a filmben. Így nem kaptunk többet egy olcsó high-concept próbálkozásnál, amelynek egyetlen kevésbé konvenciózus vállalása a félig-meddig unhappy end.

Minden, ami érdekes lehetett volna ebben a filmben a háttérben maradt. A többit innen-onnan szedték össze, máshol viszont jobban működtek. Még a rendező Roar Uthaug korábbi filmjének története is erősen áthallásos, hiszen A hullám című katasztrófafilmben egy norvég geológus és családja a lezúduló víztömeg miatt menekülni kényszerül egy hegy lábánál fekvő faluból. A további szószaporítást mellőzve: a Trollban nagy volt a potenciál, mégsem sikerült felismerni vagy kiaknázni. Helyette megkaptuk a norvég kaijut, aminek humanizálása miatt könnyen rásüthető a filmre a hatásvadász jelző és az erősen mágikus téma abszolút demisztifikációja. Sem történetében, sem képileg nem érdekes, egy újabb egyszerű tucatfilm.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Troll

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik az egyszerű katasztrófafilmeket háttérzajnak
  • Akik a trollok vesztét kívánják
  • Akiket nem érdekelnek a kihagyott ziccerek
Kinek Nem
  • Akik a látványos filmeket kedvelik, mert még képileg sem izgalmas
  • Akik unják már a “senki nem hisz a megkergült tudósnak, de végül igaza lesz” típusú sztorikat
  • Akik némi tanulságot is levonnának egy filmből
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.