Hirdetés

Uncle Frank - Kritika

|

Gyönyörű történet egy férfiról, akit megtagadtak, és ezért ezt a hagyományt követi.

Hirdetés

Meglehet, sokszor úgy gondoljuk, nem tudjuk magunkat a másik helyébe képzelni, hiszen "az ő esete olyan más", pedig végső soron mind egyet akarunk: hogy szeressünk és hogy szeressenek. A tavalyi Sundance Filmfesziválon debütált a hetvenes évek Amerikájában játszódó történet, ami a családjától rég távol költöző Frankről (Paul Bettany) szól. Nem ápol túl jó viszonyt az apjával, aminek okát a narrációt szolgáltató unokahúg, Beth (Sophia Lillis) nem igazán tudja. Ő kifejezetten kedveli apja testvérét, és egy sorsfordító beszélgetésnek köszönhetően ő is New Yorkba költözik, hogy megkezdje egyetemi éveit. Egy véletlen folytán aztán a lány megtudja, hogy Frank bácsi homoszexuális és hosszú ideje párkapcsolatban él, amit Beth érdeklődően fogad, és nem is igazán érti, mi ezzel a gond. Franknek azonban az évek alatt sok mindennel kellett szembenéznie, amik most, hogy kitudódott a titka, újra felszínre törnek.

Hirdetés

Alan Ball az Amerikai szépség óta most lopta be magát igazán a szívembe. A film Frank életére összpontosít, a bizonytalanságra, a tagadásra, a függőségre koncentrál, de az egymással összefüggő szövevényes és olykor túl sötét hálón túl felsejlik a remény és boldogság, amit azonban nem hajlandó elfogadni. Rá kell jönnie, hogy ha a szőnyeg alá sepri a problémákat, azzal nem oldja meg őket, pedig őszintének lenni a családjával még nem is a legrosszabb, ami történhet (erre emlékeztet minket Wally, Frank párja egy kedélyes beszélgetés során, aki mellékesen megjegyzi, hogy a hazájában a homoszexuálisokat halállal büntetik).

Nem a témájában, mint inkább a nézőpontok és megoldások sokszínűségében rejlik az Uncle Frank ereje, hiszen számtalan alternatívát kínál arra, ki hogyan küzd meg az előtte álló nehézségekkel, vagy egyáltalán hogy ki milyen lehetőségek közül választhat. Wally hátrahagyta szeretett családját, mert nem volt velük jövője, hogy újrakezdje Frankkel, Beth nagy lépésre szánta el magát azzal, hogy egyetemre ment, míg Franket a múltja határozza meg, és úgy érzi, nem érdemli meg a boldogságot.

Hiába a specifikus helyzet, az élmény, amelyet közvetít egyetemes. Ismerős a mondás, hogy "aki nem tudja, tanítja", s nem véletlen kéri ezt számon később az unokahúga Franken. Az önmagunktól, az önmegvalósítástól, az önkifejezéstől való félelem - lehet, hogy más-más időszakban, de - előbb-utóbb utoléri az embert, a kérdés csak az, mit teszünk ebben a helyzetben. Nincs sok minden, amit ragozni lehetne: soha nem szabad szégyellni azt, akik vagyunk, mert a pillanatnyi nehézségeken túl lehet jutni, de a hosszútávú mellékhatások beláthatatlanok. Mindenki megérdemli, hogy elfogadják és szeressék. De soha nem szabad kételkednünk azokban az emberekben, akik körülvesznek bennünket, mert meglehet, többet tudnak rólunk, mint mi magunk, és be kell látnunk, hogy néhányan félnek attól, amit nem ismernek.

Frank vívódásának, Wally rendíthetetlen szeretetének, a család mindenen túlmutató összetartásának, Beth reményteliségének bemutatása olyan összehangolt, kedves és motiváló, hogy még az olyan direkt helyzeteket is meg lehet bocsátani a filmnek, minthogy Beth első szerelmi kalandja kiszámítható kudarcba fullad.

Paul Bettany feledteti velünk, hogy filmet nézünk, szándékosan nem is azt írtam, hogy játéka, mivel olyan őszintén, alázatosan és érzékenyen közelíti meg a karaktert, mintha félne, hogy túlságosan eggyé válnak, ami a szó jó értelmében meg is történik. Sophia Lillis, mint a történetben is, pusztán támogatja Bettanyt. Amikor szükség van rá, jelenség, de egyébként tapintatosan húzódik meg a háttérben, és épp ez a tudatosság adja az alakításának erejét. Wally karaktere talán túlontúl cukormázasnak tűnhet, de ragaszkodása érthető, hiszen ő is megtapasztalta a kirekesztettséget, és Peter Macdissi olyan kedélyesen és szeretetteljesen játssza a szerepét, hogy az az érzésünk, hogyha mindenkinek lenne egy ilyen társa, sokkal boldogabb és szebb hely lenne a világ.

Nem kell idealista összeborulásra gondolni, a megoldás szépsége éppen abban rejlik, hogy bár senki nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, mégis próbál vele megbirkózni, legyen szó a történet főszereplőiről vagy a környezetükről. Elkezdődik egy tapogatózás, és ez a tartózkodás nem ellenségeskedésre utal, hanem a rég elmulasztott megismerésre.

Az Uncle Frank mindamellett, hogy egy megrázó sorsot mutat be, rendkívül inspiráló is. Visszaadja az ember hitét, hogy bármi történjen is, bántson minket akárhány társunk, mindig kétszer többen lesznek a hátunk mögött, akik támogatnak. Frank története minden megpróbáltatás és kegyetlenség ellenére képes kellemes felhangot hagyni a szívünkben, mert ugyan a különbözőségek által, de a közös, emberi vonásokra és sorsokra hívja fel a figyelmet. Egy road movie, ami tényleg A-ból B-be vezet.

Uncle Frank

Kinek Ajánljuk
  • Azoknak, akik szeretik az érzelmes, de nem giccses történeteket
  • Akik szeretnék látni Paul Bettany egy igazán kivételes alakítását
  • Akik keresik önmagukat
Kinek Nem
  • Akiket zavar a homoszexualitás témája
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.