Az Underworld széria remekül csinálta, hogy a korábbi részekkel sem tette magasra a lécet. Adott egy részben futurisztikus, részben gótikus elemekkel fűszerezett világ, ahol vámpírok, vérfarkas szerzetek és egyéb érdekes lények gyilkolásszák egymást, többek között Budapest utcán is. Az Underworldtől hiba lett volna bármikor is újító húzásokat várni, viszont a Vérözön alcímre hallgató, már a jóisten sem tudja hányadik rész (ötödik) egyszerűen minden létező műfaji sztenderdet alulmúlt.
Előre szólok, ez nem a legtartalmasabb cikkem lesz, ugyanis nincs mit beszélni a Vérözönről. A rendezői székben Anna Foerster ült, akinek gyakorlatilag ez volt az első rendezése, míg a forgatókönyvet az a Cory Goodman jegyezte, akinek olyan remekműveket köszönhetünk, mint 'A pap - Háború a vámpírok ellen' és 'Az utolsó boszorkányvadász'. Van még kérdés a végeredménnyel kapcsolatban? Az Underworld ötödik felvonása azon kevés… mit beszélek, egyetlen mozi élményem, ami közben komolyan gondolkodtam, hogy lelépek a teremből. Ennyire semmilyen, fantáziátlan és vérlázítóan ostoba hollywoodi filmet soha az életben nem láttam még, és én most abszolút a látványfilmek minimális követelményeinek fényében mondom ezt. Értelme nincsen, de azért annyit beszéljünk a sztoriról, hogy az események középpontjában közvetetten Selene (Kate Beckinsale) elveszett hibrid gyermeke áll, a vámpírok és likánok pedig egyaránt a szerencsétlen gyerek vérére pályáznak. Az ok nagyon egyszerű: ők akarnak lenni ezáltal a világ legyőzhetetlen, halhatatlan, mindenható istenkirálycsászárai. Ennyi. Nem érdekel, hogy egy agyatlan akciófilmről beszélünk, mert a fenébe is, kettőezer tizenhatot írunk! A Vérözön cselekménye egy nulla és valami leírhatatlanul unalmas.
Ha egy kicsit is szakmai akarnék lenni, akkor kitérnék az olyan alapvető aspektusokra, hogy milyen a "cselekmény" és a karakterek kohéziója, vagy hogy micsoda mitológiai utalások színesítik a filmet, de őszintén kínosnak érzem, hogy az Underworlddel kapcsolatban ilyenekről beszéljek. Szokás mondani, hogy a Transformers filmek csak egydimenziós karakterekkel vannak tele, na, erre kontrázott rá a Vérözön, ugyanis a legnagyobb fizikusokat megszégyenítve felfedezték magát a nulladikat. Lara Pulver hataloméhes Semira-ja volt az egyetlen, aki színt tudott vinni a film unalom-feketelyukába, bár ez szinte teljes egészében a színésznő érdeme, akinek van egy megfoghatatlanul vonzó és egyben hiteles kisugárzása, lássa bárhol is az ember. Ha már színek, akkor ne menjünk el a Vérözön lényege mellett. Egy látványfilm szerintem két szempontnak kell(ene), hogy megfeleljen, még ha nem is egyszerre. Ott van a szóban forgó, Michael Bay féle Transformers széria, ami nem több mint egy másfél-kétórás robotikus hentelés, viszont nem is akar túlzottan (és feleslegesen) történetet mesélni. A másik kategória már jóval szofisztikáltabb, gondolok itt James Cameron Avatar-jára, ami a zúzda mellett/helyett egy egészen elképesztő képi világot és fényképezést varázsol a néző szeme elé. Erre itt van ez a förmedvény, amit ha egy diák nyújtana be "vizsgafilm" címszóval bármelyik egyetemen, páros lábbal rúgnák ki az intézményből.
Az Underworld: Vérözönre egyszerűen még ránézni is rossz. A látványvilág leginkább a fekete és kék árnyalataiból összemosott hányásnak felel meg. Üres, fantáziátlan és jellegtelen. A koncepció is teljesen átgondolatlan. Vagy legalábbis számomra borzasztóan üti egymást, hogy az egyik pillanatban olyan kütyüket látunk, ami még a Star Wars-ba is bőven elférne, a következőben a teljesen nevetséges és komolyan vehetetlen, vérfarkasnak csúfolt likánok Uzi-val lövöldöznek a vámpírokra, ezután pedig egy srác, aki az egész filmben Kate Beckinsale inasaként funkcionált, elkezd egy varázslatos erejű karddal hadonászni. Egyszerűen nincs gondolat a Vérözön mögött, nincs egy olyan vízió, ami legalább a 2004-es Van Helsing mögött is volt. A stáb összedobált mindent,amit az elmúlt tíz évben láttak a moziban, "lesz, ami lesz" alapon. Az akciójelenetek pedig már 30 éve is bődületesen kínosak lettek volna, egyszerűen rossz volt ránézni bármire, amit egy picit is animáltak. A harcok koreográfiája olykor megvillantott egy-egy látványosabb húzást, a maradék időben viszont pontosan annyira kínkeserves volt nézni az egészet, mint magát a filmet. Eljött az a pont a másfél órás játékidő során, hogy levettem a 3D-s szemüveget, mert fizikailag nem bírtam már, és hallgattam inkább a film egyetlen pozitív pontját (Lara Pulver mellett), ami a hangkeverés volt. Ebben nem érheti szó a ház elejét, a Vérözön brutálisan jól szólt.
Az Underworld ötödik felvonása, a Vérözön egy számomra teljesen felfoghatatlan jelenség, hogy miért és hogyan lehet létjogosultsága egy ilyen filmnek. Én mindig abszolút nyitott vagyok a vitákra, de nem tudom elfogadni a tényt, hogy van bárki, akinek kielégítené ez a film az igényeit, legyenek azok bármilyenek. Az egyetlen, ami konzisztensen minőségi a szériában, az Kate Beckinsale feneke latexben.