Az öt évvel ezelőtti Vaksötét egy remek horror volt a Gonosz halott újrafeldolgozását jegyző Fede Alvareztől. Pattanásig feszült jelenetek, izgalmas koncepció és egy igen beteg fordulat jellemezték a filmet, melynek most megérkezett a folytatása. A rendezői székben ezúttal Alvarez producertársa, Rodo Sayaguez ült, akinek ez a nagyjátékfilmes bemutatkozása. Mindez rendben is lenne, csak a Vaksötét 2 egy teljesen felesleges folytatás.

Norman (Stephen Lang, a stáblistán csak a vak emberként hivatkoznak rá) lányával, Phoenixszel (Madelyn Grace) él szigorú szabályok szerint. A kislány nem jár iskolába, nincsenek barátai, apján és a kutyáján kívül egyetlen társasága Norman egyik ismerőse. Egy nap betörnek hozzájuk és el akarják rabolni Phoenixet, ám ehhez apucinak is lesz egy-két szava.

Nem kerülgetném a forró kását, belevágok a közepébe. Ez a film már koncepcionálisan megbukik. Ha különálló alkotásként tekintünk rá, egy teljesen korrekt slasher horrort kapunk, de mint Vaksötét 2, hagy némi kívánnivalót maga után. Az előd remekül bánt a karakterekkel és úgy játszott a morális iránytűnkkel, hogy az élvezetes és meglepő legyen. A film első felében még szántuk a vak veteránt, aki az értékeit védi a betörőktől, majd amikor kiderült a titka, fordult a kocka és szoríthattunk a rablókért.

Jelen esetben megtették Normant protagonistának, neki kell drukkolni, ő a pozitív hős, még ha az írók ügyeltek is rá, hogy ne állítsák be feddhetetlennek. Ettől függetlenül egy mondatot leszámítva abszolút el van felejtve, hogy miket tett, ellenben mi nézők tisztában vagyunk vele és hiába Stephen Lang pazar játéka, Norman egy végtelenül romlott és beteg ember, aki minden, csak nem hős. Így nehéz valami értékelhetőt kihozni ebből a felütésből, de Sayaguez becsületére legyen mondva, hogy legalább próbálkozott. A cselekmény első fele az elődöt idézi, nyilván a már említett nézőpontváltással. A házban zajló macska-egér játék kifejezetten élvezetes, újfent megkapjuk a feszült jeleneteket és megvan a hangulata a felborult "home invasion" köntösnek.

Majd ide is beleerőltettek egy csavart, mely még működhetett is volna, de annyira sután van megírva az egész szituáció, hogy kicsit izzadtságszagúnak és feleslegesnek hat. Úgyis tisztában vagyunk vele, hogy mi fog következni, a lényeg Norman bosszúhadjárata. Szerencsére nem fogták vissza magukat most sem, a vérmennyiség elég emberes, noha a vak veterán helyenként olyan dolgokat csinál és él túl, melyek már-már parodisztikusnak hatnak. Morálisan és erkölcsileg is tovább csavarják a szálakat, amikor a hőssé avanzsált gonosz kvázi bűnbocsánatot nyer, mert szembenéz a hibáival és még egy kutyát is megment. Kapunk egy stáblista utáni jelenetet, ami teljesen szükségtelen és olcsó, láthatóan csak amolyan biztosíték gyanánt készült el.

Bosszantó film a Vaksötét 2, mert egy sok sebből vérző, számos helyen logikátlan, mégis korrekt tempójú és a maga módján szórakoztató slasher, ami messze nem ér fel elődjéhez, de képes megidézni bizonyos elemeiben. Kár, hogy ennek a koncepciónak így túl sok értelme nincs, sőt morálisan kimondottan káros. Aki el tud ettől vonatkoztatni, az nagy valószínűséggel el lesz vele, és szó nincs róla, hogy nézhetetlen lenne, szimplán felesleges. Alvarezék pedig ennél jóval többre is képesek.