Patrick Brice nem mondható kezdőnek a borzongatás terén, a Creep című indie horror mindkét része az ő nevéhez fűződik. A minimális büdzséből készült, kézi kamerás darabokban bőven volt kreativitás, s noha legutóbbi műve, a Hivatali eltávozás nem sikerült valami fényesen, most újfent bizonyíthatott. Minden adott volt a sikerhez, a producerek közt olyan arcok sorakoznak, mint James Wan és Shawn Levy, a Valaki van a házadban mégis félrement.
Makani (Sydney Park) és barátai végzős gimnazisták, ám a szürke hétköznapokat gyilkosságok rázzák meg. A vérengző tettes diákokat tesz el láb alól, s áldozatai arca alapján készült maszkot visel, miközben nyilvánosságra hozza a legféltettebb titkukat. Titka mindenkinek van, így senki nincs biztonságban, hőseink pedig igyekeznek megtalálni a gyilkost.
Mielőtt belevágnék a film kivesézésébe, muszáj kiemelnem a címet. Valaki van a házadban. Ez alapján egy home invasion horrorra asszociálunk, de a nyitójelenetet leszámítva erről szó nincs. Még csak a fordítókat sem lehet hibáztatni, mert az eredeti cím ugyanez. Hogy mégis miért, azt nem tudom, talán a könyv, ami alapján a film készült erre választ ad, de a látottakból semmilyen formában nem derül ki, ami alapjáraton nagy fekete pont, mert eléggé tévútra viszi a nézőt. Ha ezen túltettük magunkat, belecsaphatunk a lecsóba, ám sajnos ott sem sokkal rózsásabb a helyzet.
A nyitány kétségtelenül pofás és a cselekmény első harmada sem rossz. Brice ügyesen hozza a tinihorror hangulatot és a misztikummal is jól bánik. Tetszett a sztori, miszerint a gyilkos áldozatai képmását viseli és kiteregeti a titkaikat, ezzel is felhívva a figyelmet a képmutatásukra. Nyilván ez nem ürügy az emberölésre, de egy ilyen közegben remek motiváció és nem hat elcsépeltnek. Bőven van potenciál a történetben, kár, hogy a legtöbb helyen elvérzik, élen a karakterekkel. Makani kis csapatni szuper-trendi módon megfelel a kor elvárásainak és kellően diverz. Van itt nagyszájú afroamerikai csaj, újgazdag fehér srác, meleg focista, nem bináris személy és így tovább. Semmi közös nincs bennük, nem tudjuk meg miért vannak jóban, de valamiért ők a kitaszítottság miatt összetartanak. Szintén nem elhanyagolható, hogy egyikük sem szimpatikus, nincs bennük semmi különleges vagy igazán szerethető, szimplán külsőségek alapján léteznek, belső értékek nélkül.
Makani titkával próbálnak kezdeni valamit, illetve a titkos viszonyával, de abban sincs köszönet. Itt mindenki teljesen következetlenül viselkedik, megkérdőjelezhető döntéseket hoz. Megalapozatlan és irracionális szituációk váltogatják egymást, rendre csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy az adott karakter éppen miért csinálja azt, amit. Gondolok itt arra, hogy ha egy gyilkos fegyver van a kezedben, miért hurcolod magaddal órákon keresztül, vagy ha ott vagytok 50-en, miért nem rohanjátok le a tettest, de említhetném Makani kis bandájának reakcióját az egyik srácra, akit valamiért szociopatának tartanak. Az i-re a pontot a valódi motiváció teszi fel, mely szintén borítékolható és van egy roppant elcsépelt és káros üzenete, ami nem mellesleg manapság óriási divat.
A Valaki van a házadban egy korrekt tinihorror lehetett volna, ha egy fokkal összeszedettebben írják meg a forgatókönyvet és nem mellesleg szimpatikus karaktereket alkotnak. A hangulata el tudja kapni az embert, a slasher elemek működnek, a zenék közt vannak szuper betétek és a gyilkos is emlékezetes, egészen addig, amíg rá nem jövünk ki az. Kár érte, mert Brice ennél sokkal többre képes, a millió logikátlansággal, sután összetákolt forgatókönyvvel és rengeteg következetlenséggel nem tudott mit kezdeni. A Netflix horror szekciója nem ezzel a filmmel fog szárnyra kapni.
