A skandináv krimiknek megvan a maguk kultusza a világ minden táján. Számos alkalommal próbálták átemelni a stílust, de igazán autentikusat nehéz alkotni a műfajon belül. Bagota Béla első nagyjátékfilmjében szintén megpróbálta megidézni a zsáner szellemiségét. Mondjak durvábbat? Sikerült neki!
Péter (Krisztik Csaba) húga több mint 20 éve tűnt el, amit azóta sem tudott kiheverni a férfivé érett fiú. Rendőrként dolgozik Brassóban, ám haza kell térnie Valanba, ahol találtak egy holttestet. Lehetséges, hogy Péter húga az áldozat, s ezzel egyidejűleg egy fiatal lány eltűnési ügye is nehezíti a körülményeket. A két eset összefügghet egymással?
A legnagyobb kérdés az volt a Valan esetében, hogy mennyire sikerül visszaadni a skandináv krimik világát, atmoszféráját. Az erdélyi helyszín pazar választás, a hófödte táj hidege csontig hatol, a kisvárosi miliő tökéletesen működik. A céltudatos, menő nyomozó lekerül ebbe a rothadó közegbe, ahol a korrupció és az erőszak kéz a kézben járnak. Szuper mellékalakokat sikerült írnia Bagotának, gondolok itt az iszákos rendőrfőnökre vagy a dadogós újoncra, akik kétségtelenül feldobják a cselekményt. A nyomozás menete a bevett mederben zajlik, hősünk információmorzsák alapján egyre közelebb kerül az igazsághoz. A személyes érintettség miatt érthető a forrófejűsége, s a céltudatossága, elvégre nem akarja, hogy a történelem megismételje magát. Bagota ellövi a bevett sablonokat a szálak összeérésével, a nagyobb hatalmi játszmák megemlítésével, de ez nem feltétlenül probléma, ha a történet sodrása el tudja kapni az embert, márpedig el tudja. Bár akadnak apróbb hibák, figyelmetlenségek, az elhintett romantikus szál teljesen indokolatlan, valamint a tettes kiléte is világossá válik jóval idő előtt, mégis megvan az események súlya, a feszültség és a megoldás utáni vágy. A tempó kellően komótos, máskor thrillereket megszégyenítően lendületes, egyszerűen nézeti magát a film, ami az egyik legnagyobb erénye. Noha a zárásra maradt némi hiányérzetem, ez a szenvtelen és egyszerű epilógus is hatásos a maga módján, kerülve a túlmagyarázást.
Színészi fronton mindenki remek teljesítményt nyújt, de Krisztik Csaba viszi a hátán a művet. A nyomozó mellett az emberi oldala is annyira kidolgozott, amennyire a sztori indokolja, játéka pedig kellően érzelmes.
A Valan messze nem tökéletes, nyugodtan hívhatjuk egyszerű stílusgyakorlatnak, annak azonban kiváló. Remek atmoszférája van, a minimalista zene briliáns, a krimik kedvelői nem fognak vele mellélőni. Simán oda lehet állítani a Q-ügyosztály epizódjai mellé, sőt némelyiket felül is múlja. Kevesen gondoltuk volna, de bátran ki lehet jelenteni, hogy van magyar skandináv krimi, amire büszkék lehetünk!
