Hirdetés

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - Kritika

|

Először Karlovy Vary-ban, majd a miskolci Cinefest fesztiválon, most pedig a Magyar Filmhéten voltak olyan szerencsések a mozinézők, hogy láthatták Reisz Gábor első nagyjátékfilmjét: a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant.

Hirdetés

Ez az egyik aspektusa a filmnek, amely igazán megfogott engem és amelyet Reisz Gábor olyannyira eltalált. Függetlenül attól, hogy szegedi lévén csak ritkán járok Budapesten és nem is ismerem minden szegletét, a film után felszállni az éjszakai villamosra és fél órát utazni rajta felért egy életérzéssel. A város megjelenítésén kívül még a film humora is sokszor megidézi Woody Allen-t (például amikor a főhős a félmeztelen lányt látva lányos zavarában elkezd hadarni, akkor óhatatlanul a Mester jutott eszembe), de ne is firtassuk ezt tovább: még az olvasó azt hinné, hogy nincs másról szó, csupán egy W.A.-utánérzésről. Nem mintha nagy probléma lenne, ha ez volna a helyzet, tekintve hogy ilyenből nincs túl sok nálunk, de nem ez a szituáció áll fenn.

pic_20140921183039_qj10bet7n9r
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan egy srácról szól, akivel életének azon szakaszában találkozunk, amikor is egy szakítást igyekszik feldolgozni. Áron leginkább azokra a hollywood-i filmekben megannyiszor látott fiatalokra emlékeztet, akik csak csetlenek-botlanak az élet nevű útvesztőben és akik kellő önbizalom és egó híján nem tudnak túl jól érvényesülni a társadalomban. Szüleinél lakik és hiába tudjuk tényszerűen, hogy épp most van túl egy párkapcsolaton, úgy viselkedik, mintha soha nem is lett volna nővel. Ez a szituáció többször felhasználódik a filmben humorforrásként, nevezetesen abban a jelenetben, amit fentebb említettem. Reisz Gábor filmje Áron útját mutatja be, amelynek során a saját érdekében minél előbb változáson kell átmennie: passzív szemlélődőből át kell alakulnia aktív társadalmi taggá, mert különben el fog veszni. Komolyan hangzik és az is, bár a film humoros és őszinte hangvétele könnyebbé teszi a befogadást. Egy percre sem válik kemény drámává, oldott hangvételéből egy percre sem ereszt, de mégis felszínre kerülnek egyes problémák, amik égetővé is válhatnak. (Például a "nem érdemes itthon maradni, menjünk külföldre"-alapvetés, mely az ország lakóinak nagy százalékának gondolatát fogalmazza meg.)
VAN20
Nem egyszer alkalmaz a rendező olyan elemeket, amelyek egy picit elemelik a dolgozatot a valóságtól, vagy legalábbis a humor és a főhős fejébe való betekintés kedvéért megenged magának néhány valótlan vagy túlzó elemet. Ám sokszor ezek bizonyulnak a film legszellemesebb pontjainak, ilyenkor érezni leginkább azt, hogy a rendezőnek van szeme a témához: amikor a főszereplő telefonjával a füléhez tapasztva végigsétálja fél Budapestet (még a Sziget fesztiválon is várja, hogy kapcsolják az édesanyját), vagy az országonkénti elhalálozás mind ezt támasztják alá, arról nem is beszélve, hogy ezek mind átkozottul vicces jelenetek. A főszereplő Ferenczik Áron karaktere is abszolút telitalálat, a színész úgy lúzerkedik, hogy nem válik kínossá, humorérzéknek sincsen híján: sokan ráismerhetünk benne magunkra és a humora épp ebből (is) fakad. Meg egyébként is, a csetlő-botló főhősöket általában gyorsan szívünkbe tudjuk zárni ha megfelelő érzéssel jelenítik meg és ez most sincs másképp; szimpatikusan lúzer figurával állunk szemben. A karakter baráti körét amatőrök játsszák, de ez nem látszik meg, vagy ha érződik is különbség a profikkal ellenben az az, hogy valahogy természetesebbek, kevésbé érződik az írott szöveg, mintha a természetesség lenne az, ami domináns.
976023_594227970611263_1802550148_o
A VAN valami furcsa... egy imádnivaló és jópofa alkotás, ami a coming-of-age filmek sorát bővíti. Ez egyrészt azért is dicséretes, mert hazánkban csekély számú az ilyen alkotás, másrészt mert sikerült kellő szellemességgel és őszinteséggel elmesélni egy történetet, amit már jól ismerünk. Ahol csak tudja, mellőzi a közhelyeket (az előzetesben elhintett bimbózó szerelmi szál még a bimbóig sem jut el, haha), nem üldözi magát zsákutcába, okos film ez, ami megfelelő arányban reflektál az ország és fővárosunk valóságára és mártja bele mindezt egy egészségesen romantikusabb mázba. Nem fekszi meg a gyomrot, megannyi vicces (néhol hisztérikusan vicces) momentummal szolgál, szóval minden adott ahhoz, hogy később majd feltegyük a polcra és elő-elővegyük néhanapján. https://www.youtube.com/watch?v=rbyOcZHGjZc

Oldalak: 1 2

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.