Észak-Philadelphiában igenis vannak lovak, nem is kevés. A lovardák fontosak a környék történelme, az ott lakók és az állatok szempontjából, de az urbanizmus folyamatosan csökkenti ezek kapacitását és fenntarthatóságát. Ez ellen küzd egy csapat városi cowboy, akik életüket a lovak gondozásának és a lovaglásnak szentelték, és ami sokkal többé lett, mint hivatás.
Az édesanyja nem bír vele, ezért kirakja Cole-t (Caleb McLaughlin) apjánál, Harpnál (Idris Elba), azonban a két fél nem ápol túl jó viszonyt. A nyári szüneti "büntetése" alatt a fiú visszatér rég elhagyott gyökereihez, de az egykori barátok is felbukkannak, akik nem épp tisztességes módon próbálnak érvényesülni és pénzt gyűjteni a jobb élet reményében.
Felnőtt fejjel persze könnyű hitetlenkedve nézni, ahogy Cole gyerekkori haverja révén belecsöppen a drogok és a maffia kérlelhetetlen világába, de akármennyire is didaktikusnak tűnik a történet, abszolút átadja a kilátástalanság, a bizonytalanság és a fellengzősség keverékét. Tinédzserként mindenki azt hiszi, majd ő megváltja a világot, és hogy gyorsan sok pénzhez jutni a világ legjobb dolga, még akkor is, ha kétes ügyletekből származik. Cole-nak a saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy legtöbbször a nehezebb út a kifizetődő, és ha durva szembesítésnek tűnik is, választania kell: vagy kemény munkával besegít a lovardában és békén hagyják, vagy tovább üzletel az alvilággal, és mehet, amerre lát.
Nemcsak a felnőtté válásról, egy könnyen befolyásolható életkorról szól a Városi cowboy, hanem az összetartozásról és a felelősségvállalásról is, és erőssége, hogy emellett egy olyan periférián lévő csoportot mutat be, akik létezéséről alig tud valaki. A jó és a rossz párharca nem feketék és fehérek között dől el, hanem a becsület és az illegalitás közt, de ellentét húzódik az apa és a fiú közt is. Legfontosabb tanulsága a valahová tartozás érzésének mérhetetlen ereje, amit könnyen megérthet bárki, aki sportol, alkot, vagy bármilyen más csoporttevékenységet végez. A szocializáció ezen közege rendkívül meghatározó, főleg kamaszkorban, és a más emberekkel való együttműködésből olyan dolgokat lehet megtanulni, amik nem feltétlen szakmailag, de emberileg mindenképpen fejlesztenek.
Cselekmény szempontjából kicsit lassan, de tudatosan építkezik a film, ezért néha leülnek Cole, Harp és a farm harcai, azonban a tábortűz mellett sztorizgató, énekelgető világbéke-hangulattól kedvünk lenne rohanó városiakból bőrcsizmás lovassá avanzsálni. A földszínekkel és a lovarda körüli teendőkbe való betekintéssel elhozzák nekünk a természet közelségét, míg a sötét képekkel és baljós beton-sikátorokkal a bűn éjfekete vermét. Nehezen indul be, de ügyesen keveri a különböző egyéni, családi és szélesebb társadalmi konfliktusokat. Formailag nem nevezhető rendhagyónak, de meglepően rétegzett történet, ami nem egy csapásra ér keserédes véget.
Idris Elba, Caleb McLaughlin és a többi szereplő mind csodásak, aminek lényege azt hiszem, nem a színészetben keresendő. A mellékszerepekre a Fletcher Street-i telek - a film helyszíne - valódi lovasait kérték fel (amit elsőre nem is gondolnánk, de visszatekintve a legjobb megoldás), és nem ők "nőttek fel" a színészekhez, hanem utóbbiak képesek voltak teljes mértékben elsajátítani az ott élők értékrendjét és az életformáját, ettől lesznek igazán hitelesek az alakítások. Mert szinte nem is játszanak. Minden kötelezően megírt csavar, strukturált történet és kiszámíthatóság ellenére sikerül átadni az esszenciáját a Fletcher Street-i közösségnek, és nem is volt más a film célja. A Városi cowboy-t Eric "E" Miller emlékére dedikálták, aki város gyerekeket tanított ingyen lovagolni, hogy kiszakadhassanak a hétköznapok megpróbáltatásaiból. Millert 2019-ben kirabolták, majd lelőtték.
Szerkezetében és vizuálisan nem nevezhetnénk formabontónak a filmet, viszont ügyesen keveri a szálakat, és a tekintetben gyöngyszem, hogy bemutatja ezeket az embereket, akik pótolhatatlan "munkát" végeznek. Amikor kell, megrázó, különben minden történetmesélő törekvése mellett számomra igazi western elemekkel tarkított feelgood film volt, aminek célja az edukáló jellegen túl a leírás és atmoszférateremtés volt, ennek pedig kifogástalanul eleget tesz. Első nagyjátékfilmnek meggyőző Ricky Staubtól.
