A V/H/S franchise anno elindított egy szkeccsfilmes hullámot, melyek közt akadtak színvonalasabb és gyengébb darabok. Az első két V/H/S mozi szerencsére ez előbbi kategóriába tartozott, ám a Viral alcímre hallgató harmadik felvonás messze a széria leggyengébb darabja lett. A negyedik rész visszarepít minket a videokazetták aranykorába, vagyis a 90-es évekbe, s remélhetőleg ezúttal az alkotók újfent valami emlékezetesen beteg utazásra invitálnak minket.
Aki nem ismerné a sorozatot, annak vázolnám a szinopszist. Antológia, vagyis szkeccsfilmről lévén szó, különálló történeteket kapunk, melyeket mindig egy adott keret köré építenek az írók. Jelen esetben egy rendőrségi drograzziát látunk, ahol a felderítőegység egy furcsa szekta rejtekhelyére bukkan. A helyet hullák borítják, illetve a tévékből bizarr adást sugároznak.
A cím hamisítatlan 90-es évekbeli hangulatot sejtet, de túl nagy szerepe nincs az évszámnak a történetben, aki a nosztalgiahullám miatt nézné meg a filmet, valószínűleg csalódni fog. Jöjjön inkább a lényeg, vagyis a kis történetek, melyekből a keretet nem számolva összesen négyet kapunk.
Az első Chloe Okuno munkája, aki eddig rövidfilmeket készített, így ez a rövidke szösszenet sem lóg ki az életművéből. A Storm Drain címre hallgató kisfilmben egy, a csatornában élő patkányemberre vadászó híradóst látunk. Sokan szkeptikusan állnak a legendához, mi azonban a főhőssel egyetemben első kézből tapasztaljuk meg a fenyegetést. Számomra egyértelműen ez volt a leggyengébb történet, rövidke, felszínes és túl sok értelmét nem is láttam a szektás felütésen kívül. A folytatásban a franchise veteránja tért vissza Simon Barrett személyében. Az első két V/H/S filmben már írt egy-egy sztorit, ezen felül az ő forgatókönyvéből született a You're Next, illetve a The Guest is. Az ő munkája The Empty Wake címen fut és egy virrasztást követünk, ahol úgy tűnik a koporsóban pihenő személy nagyon nem halt meg. Barrett szuperül elkapta a hangulatot, s noha ennek a szegmensnek sincs túl sok mondandója, képes megidézni azt a "creepy" atmoszférát, ami kell ahhoz, hogy berántsa az embert. Plusz van benne egy mókás magyar vonatkozás is.
A harmadik felvonást szintén a széria egyik visszatérőjének, Timo Tjahjantonak köszönhetjük, aki a V/H/S 2-ben rendezte messze a legbetegebb történetet, s nem mellesleg az ultra erőszakos akciófilm, a The Night Comes for Us is őt dicséri. Az indonéz direktor most sem hazudtolta meg önmagát, ismét az övé a legbizarrabb, de egyben a legjobb darab. Egy őrült tudós neo-humánokat akar gyártani, így elrabolja pácienseit, hogy félig ember, félig gép szörnyeket teremtsen. Bár a CGI helyenként borzalmasan néz ki, a maszkok és a gore mind profi munka. Irgalmatlanul véres mészárlást tár elénk a The Subject című rövidfilm, de pont ettől a túltolt stílustól működik annyira jól. Igazi groteszk bűnös élvezet. A befejező szegmens Ryan Prows műve, ő eddig egy Lowlife című dramedy-t rendezett, így a horror terén még nem nagyon alkotott. Ez a Terror című alkotásán nem látszik, történetileg messze az övé a legösszetettebb kisfilm. Egy amerikai militarista csoportot követünk, akik látszólag szimplán fegyver őrültek, de szépen lassan kiderül, hogy nem ok nélkül vértezik fel magukat. Jól megírt, a kereteihez képest lassan építkező sztorit kapunk, ami a végső slusszpoénnal nyer igazán értelmet, de végig fenntartja a figyelmet és remekül adagolja a feszültséget.
Summázva vegyes élményekkel gazdagodtam a V/H/S 94 után. Kifejezetten gyengén indul, ám fokozatosan válik egyre jobbá és szórakoztatóvá. Aki ijedezni akar sajnos csalódni fog, a paráztatásra nem különösebben fektettek nagy hangsúlyt az alkotók, ellenben a vérmennyiség, a brutalitás és a groteszk húzások bőven kompenzálnak. Az első két résztől talán elmarad, de a Viralnál mérföldekkel jobb lett, s abszolút jót tesz a műfajnak, ha szárnyukat bontogató filmesek és időnként zsánerveteránok is kiélik itt magukat egy-egy rövidfilmben. Ha minimum ezt a színvonalat képesek tartani, akkor még jöhet bőven V/H/S folytatás, ami ha nem is reformálja meg a horrort, de üde színfoltja a palettának.
