Viszlát, Christopher Robin - Kritika

|

Minden idők talán legnépszerűbb gyermekkönyve, a Micimackó. Ebből a filmből az is kiderül, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy elkészüljön.

Simon Curtistől nem áll távol az életrajzi film műfaja. Az Egy hét Marilynnel és a Hölgy aranyban után, ismét ehhez a zsánerhez nyúlt. Ezúttal A. A Milne egy életszakaszát vette górcső alá, többek közt, hogy miként született meg mű, amit ma Micimackóként ismerünk.

Hirdetés

Milne (Domhnall Gleeson) az első világháborút megjárt veterán, aki feleségével és fiával elköltözik a nyüzsgő Londonból, remélve, hogy vidéken nyugodtan tud írni. A rideg és elidegenedett férfi egyre több időt tölt fiával, aki akaratlanul is segít leküzdeni apja traumáit. A felhőtlen játék közben pedig megszületik egy klasszikus.

A történet leginkább a családról, Milne és a fia kapcsolatáról szól. Nem merül bele a háború borzalmaiba, a házasságba, mindebből csak pillanatokat csípünk el, ami egyfelől indokolt, másrészt kicsit felszínessé teszi a cselekményt. A lényeg szerencsére így is átjön, Curtis remekül lát bele a főhős és a fia életébe. Egyértelműen a film legerősebb pontja, amikor szimpla játéknak érződik minden. Milne megnyílik és elszabadul a fantáziája. A gyermeki szórakozás üdítően hat vele együtt a nézőre is. Észre sem vesszük, miközben megelevenedik előttünk a Százholdas pagony és a már ismert mesefigurák. Ami az egyiknek kikapcsolódás, a másiknak az alkotás öröme. Ettől válik olyan megindítóvá és szívmelengetővé ez a szegmens. Curtis természetesen nem feledkezett el az árnyoldalakról sem. Megjelenik a könyv, óriási siker és mindenki az igazi Róbert Gidát szeretné. Milne és a neje elmerülnek a hírnév világában, a kisfiú azonban nem érti, mi zajlik körülötte.

Ez egy mindig aktuális probléma, Hollywoodban főleg. Emlékezzünk csak hány gyermeksztár nem tudta feldolgozni a népszerűséget és menekült a drogokba, alkoholba. A komplett problémakörre fel lehetett volna építeni a filmet, Curtis azonban csak egy szeletkét mutat ebből. Mi több a legfontosabb éveket kvázi átugorja, erősen kurtítva ezzel a sztorin. Az utolsó harmadban rossz arányérzékkel keveri a lapokat a rendező, ellentmondásokba kergeti magát és olyan sablonos, valamint giccses elemekhez nyúl, amiket jóval árnyaltabban kellett volna ábrázolni. Így csak a szélsőségek maradnak. A sekélyes dráma, ami mindenáron ríkatni akar, és az örömkönnyes ölelkezés. Hatásvadászat, ami nyilván képes érzelmeket előcsalni a nézőből, de ahhoz kevés, hogy maradandó élményt nyújtson.

Domhnall Gleeson kimért alakítása olykor színpadias, de a karakter ezt kívánta meg. Margot Robbie remekelt a pezsgésért rajongó feleségként, Kelly Macdonald pedig imádnivaló dadus. Sok múlt a fiatal Will Tilston játékán, de szerencsére tehetséges a fiú és ügyesen formálta meg a címszereplőt.

Curtis továbbra sem tud kiemelkedőt alkotni életrajzi filmek terén, de ez ne szegje senki kedvét. Tipikus korrekt drámát kaptunk, ami bár nem váltja meg a világot, mégis képes hatni az emberre. Egy érdekes történetet mesél el, ami egyszerre bájos, ártatlan, ugyanakkor sötét és kissé tragikus. A helyenkénti felszínessége ellenére is bátran ajánlható a felemelő emberi történetek kedvelőinek. Nem csak Micimackó rajongóknak.

Viszlát Christopher Robin

Kinek ajánljuk
  • Életrajzi filmek rajongóinak
  • Micimackó rajongóknak
  • Akik kedvelik az emberi történeteket
Kinek nem
  • Akit zavar, ha egy szál nincs kibontva
  • Akit nem érdekelnek az igaz történetek
  • Akit zavar ha időnként felszínes egy film

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!