A tavalyi CineFest Filmfesztiválon Sean Baker nemcsak filmjével szerepelt, hanem ő maga is eljött a Vörös rakéta főszereplőjével, Simon Rexszel, hogy együtt fejtsük meg a lecsúszott pornósztár sikerességének és sikertelenségének titkát (ez a kritika akkor íródott, de az országos mozipremier kapcsán felfrissítettük). A Florida Projecttől némileg eltérő legújabb filmje, azonban jól megfigyelhetőek a hasonlóságok is. A videoklipes-nosztalgikus formanyelv, az egymásra csúszó, élőbeszédszerű dialógusok, az amatőr szereplők, és a téma, amelyben egy ritkán reprezentált szociális közeget mutat egy ember drámai történetén keresztül. Persze lehet rajta nevetni, de szánni talán még jobban.
Mikey Saber kénytelen visszamenni exnejéhez és annak anyjához, miután a pornóipar kivetette magából, ezt azonban sem a nő, sem ő nem tudja megemészteni. Ígér fűt-fát, és letűnt éveivel dicsekszik, míg egy nap egy fánkozóban rátalál a "szerelem" a szemtelenül fiatal Strawberry képében. Ekkor persze újra előtör belőle a becsvágy, hogy újra ő legyen Mr. Hollywood, de ahogy lenni szokott, minden, amihez hozzányúl, romba dől.
Baker és Rex egyszerre tették szerethetővé, szánni valóvá és utálatossá Mikey-t, aki a környezetét okolja a saját maga által kreált szerencsétlen helyzeteiért. Felkavaró ez a kettősség, ami végig piszkálja a néző idegeit, hiszen a férfi egyszerre irritáló és megkapó, majd a cselekmény - és a viszonylagos jólét - előrehaladtával előbújik az igazi, tűrhetetlen énje. Eközben egy olyan szociális közeget reprezentál a köré szövődő történet, amivel kapcsolatban a közönség jó részének semmilyen tapasztalata nincs. Betekintést nyújt a szexmunkások életébe - másképp, mint korábbi rendezésében, a Tangerine-ben -, ami tabunak számít a legtöbb platformon és negatív konnotációk sora társul a foglalkozásukhoz. Baker ezt a homályt próbálja eloszlatni: mindamellett, hogy kendőzetlenül beszél és mutat, rávilágít, hogy nem különb emberek másoknál. Ugyanazokkal a családi és megélhetési problémákkal küzdenek, élvezhetik vagy utálhatják a munkájukat, vagy igen komoly problémákat is okozhat, ha a leendő munkáltató megkérdezi, milyen korábbi referenciái vannak.
A Vörös rakéta különböző szinteken hoz kényelmetlen helyzetbe: naturalista ábrázolásával, a valószerű konfliktusokkal, a kétségbeesett Mikey próbálkozásaival, a szemtelenül fiatal Strawberryvel és a férfi hozzá fűződő viszonyával. Ugyanakkor Mikey nagyzolása mögül egyértelműen kidomborodó nárcizmusa, az anyós karaktere és még számtalan szituáció Simon figurájának komplexitása következtében annyira groteszk, hogy csak hitetlenkedni és (néha feszengve) kacagni marad erőnk. Úgy alkották meg a folyton felkapaszkodni vágyó főszereplő redneck jellemét, hogy látszólag egyszerűnek tűnjön, mint egy faék, miközben fifikás, és minden baljós jel ellenére szurkoljunk neki, hogy sikerüljenek a vágyai. Ha másért nem, hát hogy a környezet megszabaduljon tőle. Ugyanis nem véletlenül ellenségesek vele, de ez a nézőnek csak idővel válik nyilvánvalóvá. A Vörös rakéta többek között egy végtelenül toxikus ember kapcsolatait ábrázolja, a karizma erejét és a manipulációt, amihez tökéletesen passzol a film egyik fő motívumát adó NSYNC-dal, a Bye Bye Bye.
A szereplők egytől egyig fantasztikusak, legyenek amatőrök vagy profik. Simon Rexnél kívánni sem lehetett volna jobbat Mikey sármos, de törtető és alattomos szerepére, aki hiába az utolsó pillanatban csatlakozott, a felkészülés során több szexmunkással is konzultált a hitelesség kedvéért. Az igazi meglepetés Suzanna Son mint Strawberry. Bár elsőfilmes, meglepően bátor, határozott és profi, legyen szó az édes és ártatlan kislány szerepéről, vagy a féktelen és kalandvágyó lázadóról, aki füvet szív és kielégíti egy apja korabeli férfi vágyait. Mindemellett pedig ígéretes énekesnő.
Baker filmjét az teszi az év egyik legjobbjává, hogy nem cseng hamisan, minden részlete a maga letaglózó valójában hiteles. A nyomor és reményvesztettség vizuális és szimbolikus megjelenése erőteljes hatást gyakorol, és a tehetetlenség iszonyú terhét rakja ránk, hogy minden választás strukturált választás. Mickey nem csak a pornóiparban nem tud újra érvényesülni, hanem a társadalom szerves és hasznos tagjaként sem. A Vörös rakéta döbbenetes és vicces látlelet, amit kár lenne kihagyni.
