Amikor már azt hisszük, hogy Hollywood csak a régmúlt előtt képes tisztelegni, és belefullad saját önnön dicséretébe, akkor jön egy kőkemény sorsdráma, mint a Warrior és visszaránt a kőkemény valóságba.
Hirdetés
Paddy Conlon (Nick Nolte) alkoholizmusa miatt családja darabjaira hullott. Noha szenvedélyével sikerült felhagynia, és rátalált Istenre, megbocsájtást bűneiért nem kaphatott. Azonban felbukkan életében kisebbik fia, Tommy (Tom Hardy), aki megkéri apját, hogy készítse fel a kőkemény Spárta nevezetű rendezvényre, ami rég nem várt lehetőséggel kecsegtet a kiöregedett edző számára. Eközben a másik testvér, a főállásban fizika tanár Brendan (Joel Edgerton) gyászos anyagi helyzete végett arra kényszerül, hogy benevezzen a tornára, ennek fényében pedig elkerülhetetlen a két fivér összecsapása.
Noha a film története nem bővelkedik fordulatokban – ami mondjuk nehéz is egy ilyen típusú mozinál – Gavin O’Connor forgatókönyvíró-rendezőnek sikerült összehoznia egy ízig-vérig XXI. századi sportfilmet, pedig lényegében semmi újat nem csinál. Azonban O’Connor ügyesen – ha nem is tökéletesen – variálja a szálakat, ezzel az utóbbi évek legjobb sportfilmjét eredményezve. Szürkés képei berántanak Pittsburgh koszos, rideg valóságába, annak megviselt arcú lakóival éppúgy, mint a ketrecharcok bajnokainak állatias küzdelmeivel és harcosaival.
Mit sem érnének azonban ezek a jelenetek, ha nem állna a rendező segítségére három kiváló színész. A prímet mindenképpen Nick Nolte bűnbocsánatot kereső apa figurája viszi, ami nem mentes az áthallásoktól sem, hiszen a színész több évig súlyos alkohol és drogproblémával küszködött, mire sikerült ismét talpra állnia. Paddy Conlon figuráját pedig tekinthetjük Nolte vezeklésének is egykori bűneiért, de ez semmit sem von le a színész érdemeiből. Ott van még az egyre felkapottabb Tom Hardy, akinek játékából árad a mélyen elfojtott düh családja iránt, de minden keménysége ellenére érzelmeket is visz Tommy figurájába. Ilyen téren Edgerton tudott a legkevésbé érvényesülni két társa mellett, ami azzal is magyarázható, hogy árnyalt „jófiú” karakteréből nem lehetett volna többet kihozni, főleg a már említett Hardy és Nolte figuráinak komplexitása okán.
Műfajából adódóan a Warrior is tartogat néhány olyan elemet, ami szükséges velejárója a küzdősport filmeknek – mint például a szokásos edzéses montázs. Jennifer Morrison figurája – ha nem is felesleges – de teljességgel szürke a trió mellett, ami a színésznő számlájára is írható, akinek teljesítményére jól láthatóan több évad rezidenskedés House doki mellett sem volt hatással. A forgatókönyv ugyan ügyesen próbál lavírozni a két testvér történetszála között, mégis fél óra után kitalálható az utolsó meccs végkimenetele, ahol az addig ügyesen került giccs faktor is becsúszik egy pillanatra, megtörve ezzel a film realitását.
Elkerülhetetlen az összehasonlítás a tavalyi Oscar-díjas The Fighter – A harcos című mozival, ahol szintén két testvér és feszültségekkel teli családi életük volt a középpontban. Azonban míg ott volt némi aránytévesztés, és Mark Wahlberg háttérbe szorult Christian Bale-el szemben, addig itt Edgerton és Hardy kettőse teljesen egyenrangú. Ők ketten Nolteval kiegészülve garantálják, hogy a Warrior ha nem is küldi feltétlenül padlóra nézőjét, de biztos technikai KO-val győzedelmeskedik felette.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=GgNZwtxNSdU[/embed]
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
