Meg kell valljam, hadi lábon állok a küzdősport témájú filmekkel. Ha a keleti harcművészetek kerülnek a középpontba még nincs különösebb problémám, hiszen a karaténak vagy a kung funak megvan a maga egzotikuma, amihez olyan filozófia is társul, ami a „nyugati” ember számára idegen. Ellenben a boksz túl hétköznapi, mondhatni egyszerű, és nincs annyi Rocky Balboa, aki dühöngő bika módjára püföljön, hogy gyermeki rajongással lelkesedjek a sportág, vagy az ebben a témában készülő filmek iránt. Szerencsére ez a Warrior esetében csak részben igaz, ugyanis itt a nálunk is egyre ismertebb MMA (Mixed Martial Arts – Kevert Harcművészetek) kerül terítékre, mindez olyan drámával keverve, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk.
Warrior – A végső menet – Kritika
Amikor már azt hisszük, hogy Hollywood csak a régmúlt előtt képes tisztelegni, és belefullad saját önnön dicséretébe, akkor jön egy kőkemény sorsdráma, mint a Warrior és visszaránt a kőkemény valóságba.
Hirdetés
Hirdetés