A kelta kultúrát előszeretettel bemutató ír Cartoon Saloon farkasbőrbe bújtatta az univerzális morális értékeket. Tomm Moore és Ross Stewart filmje a gyönyörű vizualitásán felül tanulsággal szolgál kicsinek és nagyoknak, miközben a spiritualitáshoz is közelebb visz bennünket.

Robyn (Honor Kneafsey) nyughatatlan gyermek, aki legszívesebben apja nyomdokaiban járna vadászként, de egy rendelkezés miatt nem hagyhatja el a települése határát. Bill Goodfellowe (Sean Bean) megbízatása, hogy kapja el a szomszédos erdőben élő farkasokat, ám egy nap a lány utána szökik, és megismerkedik az erdő mélyén élő, a Wolfwalker-klánhoz tartozó Mebh Óg MacTírevel (Eva Whittaker) - macc tíre óírül farkas, "a föld fia" -, aki nappal kislányként jelenik meg, álmában pedig farkasként járja a környéket. Mebh édesanyja eltűnt, és a két lány felesküszik a keresésére.

Zsarnokságról szóló társadalomkritika, az egyház nevében elkövetett igazságtalanságok és vakbuzgó hit, a szülői felelősség és nevelés, a barátság ereje, a másság elfogadása, az angol-ír konfliktus, a mitológia és a saját tapasztalás egysége mind megjelenik ebben az alig több mint másfél órás rajzfilmben, de olyan csodálatos egyensúllyal, hogy egyik téma sem lesz tolakodó, sem felszínes, de okoskodó vagy unalmas sem. Bravúrosan simulnak ezek a fajsúlyos eszmék a cselekménybe, a narratíva nem esik szét, és bár mélyre merülhetünk benne, nem érzi az ember, hogy a komor és felszabadító gondolatok keveréke megfeküdné a gyomrát. Ezen túl még szembe állítja a civilizált világot és a természet adta lehetőségeket, és e kettő konfliktusát is feldolgozza (egyébként idén a Cartoon Saloon a Greenpeace-szel közösen kiadott egy There's A Monster In My Kitchen című rövid animációt is, ami a húsipar és az erdőirtás kapcsolatára hívja fel a figyelmet). Konklúzióként végső soron nem egyik vagy másik oldal mellett érvel, hanem az örök körforgás, az elfogadás és a békés együttélés mellett.

A manapság ritkaságszámba menő rajzanimáció igazi üdítő színfolt már önmagában is, és mintha az elbeszéléssel párhuzamba hozható "lássunk a dolgok mögé" filozófiáját konzekvensen követnék, a segédvonalakat is benne hagyták a szekvenciákban. A kelta hagyományban a szent állatok és a természet tisztelete evidens, és ezt nem csak a történetben, hanem az egységes, dominánsan földszínekkel dolgozó varázslatos vizualitásban is őrzik. Egy Wolfwalker ráadásul érti a farkasok nyelvét, képes mágiára, többek között gyógyításra és arra, hogy asztráltestét kivetítse, és egy állat alakjában cselekedjen a fizikai síkon. Ezt a módszert a mitológia szerint a druidák gyakran alkalmazták. A felelevenített legendák egy másik világba kalauzolnak, és spirituális utazásra invitálnak bennünket.

Ezen felül persze a legkisebbeknek is kellemes szórakozás lehet, hiszen a látványvilág és a népi dallamok fúziója mesés (Aurora Running With The Wolves című dalát pedig mintha ehhez írták volna), és sokkal egyetemesebb üzeneteket is tartogat, mint például mikor Robyn olyanná válik, mint túlontúl féltő apja.

Joseph Campbell, amerikai író és vallástörténész szerint "a művészek a kultúra mítoszgyárosai", ami ebben az esetben feltétlen igaz. A Wolfwalkers nem új alapokra helyezi a mondákat, hanem fenntartja a modern köztudatban, célját pedig siker koronázza, mivel a globális világban az univerzális mitológiáknak van helye. Vagy ahogy Campbell fogalmaz: "a mítosz nyilvános álom". Ebben a rajzfilmben az álmokon keresztül látják meg az "igazat", ezért ez a történet mindenki számára tartogat valamit.