Ti West a modern amerikai horror egyik ígéretes tehetsége. A 2009-es Az ördög házával robbant be, majd A fogadósokkal bizonyította, hogy egyedi látásmóddal bír. Rendezett egy-egy szegmenst az első V/H/S-ben és a The ABCs of Death-ben, az elmúlt években azonban jobbára sorozatokon dolgozott. Az X-szel visszatért a nagyjátékfilmekhez és jobb formában van, mint valaha.

A 70-es évek végén járunk Texasban, ahol egy filmes csapat ideális helyszínt keres a forgatáshoz. Meg is találják egy vidéki farmon, ahol a zsémbes öreg főbérlőn és a nején kívül minden adott a munkához. Igen ám, csak okoz némi bonyodalmat, amikor kiderül, hogy hőseink nem éppen szalonképes mozit készítenek, hanem pornót.

West szereti a retró dolgokat, ezt többször is bizonyította már, jelen esetben csúcsra járatja a nosztalgiát. Pillanatok alatt visszarepít minket az időben és remek érzékkel épít hangulatot. A történet alapján egy szimpla slasherre asszociálhatunk és nem is nagyon lövünk mellé. Az alapszituáció a zsáner paneleiből épül fel, de igyekszik kiszélesíteni a határokat és némi extrával szolgálni. Ez több formában is megmutatkozik, elvégre a pornófilmes köntös önmagában érdekes, de a cselekményvezetést tekintve is akadnak elemek, melyeket nem feltétlenül szoktunk meg.

Gondolok itt arra, hogy az expozíció kifejezetten hosszú egy slasherhez képest, West sokáig csak sejtet, sőt az első gyilkosságra is kerek egy órát kell várni. Az X tehát nem pörög eszeveszett tempóban, de nincs is rá szüksége, mert ügyesen építi fel a karaktereit és alapozza meg a konfliktust. A főszereplő Maxine (Mia Goth) híres akar lenni és ezért minden követ megmozgat. Karakterének van egy extra motivációja, melyre csak a film végén derül fény, de kétségtelenül frappáns ötletnek bizonyult. A többieknek is megvan a maga egyénisége, egyszerre sablonjellemek, ugyanakkor komplexebbnek, emberibbnek érződnek. Az X egyik legnagyobb ereje pedig ebben az összetettségben rejlik, mely lehet, hogy elsőre fel sem tűnik, de West egészen parádésan ügyel a részletekre.

Egyes párbeszédekben, képi megoldásokban előrevetíti, hogy miként harap fűbe egy-egy szereplő, de megfordítja a slasherek szexre vonatkozó sablonszabályát is. Apró dolgok ezek, de nagyot dobnak az élményen és érződik, hogy az alkotó odafigyel arra, amit csinál, nem pedig igénytelenül összetákol valamit. Nem mehetünk el szó nélkül a motiváció mellett sem. Elsőre talán röhejesnek hathat, de ha jobban belegondolunk, igenis van benne ráció. Semmiképp sem jogos, de mindenképp egy érdekes aspektusát járja körbe az öregedés viszontagságainak, hogy aztán ezt alakítsa át egy vérgőzös mesévé. Apropó vérgőz. Ahogy a korábbi műveiben, West most sem fogta vissza magát, akad itt vér bőven és láthatóan mindent CGI nélkül, praktikus effektekkel oldottak meg.

Az X nem reformálja meg a zsánert, de a múltidéző hatás mellett üdítően frissnek hat. A jól felhasznált sablonok, kreatív húzások és részletgazdag cselekmény gondoskodnak róla, hogy kiemelkedjen az átlagból a film, arról nem beszélve, hogy helyenként kifejezetten beteg és a fekete humort sem veti meg. Külön érdekes, hogy elvileg még idén érkezik a folytatás Pearl címmel, ami előzmény lesz az egyik központi szereplőről. A kész művet tekintve ez pláne találó és benne van a potenciál egy szintén remek horrorhoz.