X-Men: Apokalipszis – Kritika

|

Az ambíció szó mellett ezt a filmet kellene mutogatni. Ahogy a masszív és merész mellett is.

"Minden, amit felépítettetek, elpusztul." - hangoztatja a címszereplő ősmutáns és sokan ezzel vádolják most a szériát immár 16 (!!!) éve elindító Bryan Singert is. Szó se róla, az X-Men: Apokalipszis egy elképesztően masszív és ambiciózus alkotás, ami könnyedén a néző torkán akadhat, de pont ezért válhat igazi ínyencséggé a közönség számára, legyen az egyszeri moziba járó, vagy megrögzött képregény fanatikus.

Hirdetés

Az X-Men szériának mindig is megvolt az az előnye sorstársaival szemben, hogy abszolút releváns tudott maradni. Szereplői tragédiáit, reményeit, döntéseit sosem mondvacsinált forgatókönyvírói indokok, vagy szabadságjogokról alkotott nézetkülönbségeik adták, hanem valami annál is ősibb és kegyetlenebb: az emberi természet. Karakterei pedig pont attól váltak végtelenül esendővé és szerethetővé - hovatovább emberivé - mert az ezekre adott válaszaik, döntéseik sem voltak tökéletesek. Azonban Bryan Singer távozásával a széria egyre inkább elveszni látszott: az addig kellő intelligenciával kezelt másság, a kirekesztettség kérdésköre és az ebből fakadó identitáskeresés jószerivel a látványnak lett alárendelve.

A 2011-es Az elsőkkel azonban Singer visszatért a fedélzetre, majd a széria csúcspontjával, Az eljövendő múlt napjaival a kormányrudat is magához vette. Az "előzmény-trilógia" azonban érezhetően áttolta a hangsúlyokat, és nem elsősorban az alternatív történelem vagy Logan háttérbeszorulása okán, hogy a könnyedebb hangvételről ne is beszéljünk. Az első három filmmel ellentétben nem az identitáskeresés került fókuszba, hanem hogy a karakterek mihez kezdenek a képességeikkel és ezért milyen áldozatokat hajlandóak meghozni. Az X-Men: Apokalipszis pedig ennek a sorsvállalásnak a grandiózus kicsúcsosodása, hiszen a modern korban ébredt En Sabah Nur tervezett genocídiuma a (mutáns) testet és lelket is meggyötri.

Bevallom őszintén, meglepett a film. Ugyanis egy képregényadaptáció helyett megkaptam minden idők legdrágább és leglátványosabb drámáját, annak viszont egyenesen kiválót, ha messze nem is hibátlant. Az Apokalipszis ugyanis minden eddigi X-Men film összegzése, ezt viszont Singer nem elsősorban a látvánnyal kívánja elérni - noha valóban ez az eddigi legnagyszabásúbb X-kaland - hanem a karakterek megpróbáltatásaival. Erre pedig nem is kis időt szán - mivel nem kevesen vannak - így aki egy pergő sodrású mozira számít, az csalódni fog, akik viszont odáig voltak eddig is Charles vagy Erik egy-egy eszmefuttatásáért, és a narratíva lassú építkezésért, azok odáig lesznek. Fassbender színészileg uralja a filmet és messze ez a szériában nyújtott legjobb alakítása, de McAvoynak is kijut a remek pillanatokból és bármily meglepő Jennifer Lawrence sem telepszik rá a filmre, ahogy Oscar Isaac is talpig sminkben az egyszerű motivációi ellenére nagyon is komolyan vehető és fenyegető ellenfél, aki az Ótestamentum Isteneként sújt le mindenkire, aki torz értékrendje szerint eltévelyedett.

A Négy Lovasból viszont sajnálatosan három szinte végig biodíszlet funkciót lát el (különösen Olivia Munn Pszichéje) Apokalipszis mögött, őket viszont legalább remekül ellenpontozza a Jean Grey-Küklopsz-Árnyék triász. Hármasuk rendkívül jól kiegészíti egymást: Jean az intelligencia, Scott az erő, Kurt pedig a báj, Sophie Turner, Tye Sheridan és Kodi Smit-McPhee pedig abszolút szimpatikus a szerepében, de a showt - ezúttal is - Evan Peters Higanyszála lopja el, aki most lényegesen mélyebb kontúrokat kapott.

A film megosztottságában viszont kétségtelenül közrejátszanak sokat emlegetett ambíciói, amelyekbe már két Pókember, valamint legutóbb Batman és Superman is látványosan belebukott. Singer viszont inkább belebotlik, egy-egy történetszál elnagyolt, amit ellensúlyoznak nagyon is finom popkulturális szemezgetései Spielbergtől kezdve egy gyönyörű önreflexív kikacsintáson át (amit vétek lenne lelőni) egészen olyan Emmerich művekig, mint a Csillagkapu vagy A függetlenség napja.

Kétségtelenül sajátos egyveleg és pont ez a fűszerezés az, ami - egyáltalán nem érthetetlen okokból - megfekheti egyesek gyomrát, nem is beszélve a sok helyütt meglepő brutalitástól, ami alsó hangon eggyel nagyobb korhatárkarikáért kiált. Nem ez lesz a közönség kedvenc X-Men-film, az már biztos, de hogy kevés ilyen bevállalós - mondjuk ki: tökös - blockbuster készül, az hétszentség. Ezért pedig máris kalapemelést érdemel.

Értékelés: 85%

Ezt figyeld!

  • A nyitányt az eddigi legötletesebb főcímmel!
  • Magneto drámáját! Kegyetlen és szívszorító!
  • Higanyszál újabb magánszámát!
  • Villan a karom, fröccsen a vér!
  • Egy bájosan önreflexív kiszólást!

Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.