Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza – Kritika

A Zero Dark Thirty-t gyakorlatilag A bombák földjén kistestvérének, majdhogynem leágazásának tekinthetjük. Most is kapunk egy a munkájának élő, a magánéletet még csak hírből sem ismerő embert, akinek életét nyomon követhetjük a vadászathoz való 2003-as csatlakozásától egészen a terrorista vezér 2011-es kiiktatásáig. Ebben az esetben pedig elmondható, hogy az élet írta a forgatókönyvet, hiszen a Bigelow előző filmjének szkriptjét is jegyző egykori oknyomozó újságíró,  Mark Boal már a forgatókönyv kétharmadával elkészült, amikor az amerikai hadsereg kiiktatta Geronimo-t (a.k.a. bin Ládent), ez pedig Bigelow-ék számára is erős finálét szolgáltatott.

Ugyanakkor A bin Láden hajsza „elődjénél” lényegesen szenvtelenebb film, és ez nem az Egyesült Államokban – némileg joggal – nagy port kavart kínzás jeleneteknek tudható be, hanem főszereplőjének. A Jessica Chastain által fantasztikusan alakított Maya – részben munkájából adódóan – sokkalta ridegebb, mint Renner figurája volt, és ezt filmbeli kollégái is szemére vetik, annak ellenére, hogy senkinek a magánéletéről nem tudunk meg semmilyen plusz információt, ezzel is erősítve azt a vélt vagy valós rendezői koncepciót, hogy egy ilyen munka teljes embert kíván. És pont ez a fajta távolságtartás a film legnagyobb erénye, ami nem jelenti egyértelműen azt, hogy a film szereplői ne lennének élő, lélegző emberek. Sőt. Pont attól válnak hitelessé, hogy az emberségük olykor előjön a fagyosság álarca mögül.

Bigelow és Boal a karakterekkel együtt jól megragadták a terrorizmus semmiből jövő, hirtelen lecsapó lényegét is. Kettősük témaválasztása is meglepően bátor, hiszen az olyan rendezők is, mint amilyen például Ridley Scott, csak biztonsági játékot mertek játszani a témában (lásd Hazugságok hálója), ahol inkább a star power működött, mintsem a jó forgatókönyv vagy rendezés. Bigelow-ék filmje ezzel szemben a két és fél órás játékidő ellenére is feszült, mentes a nagy kirohanásoktól – még ha a cselekmény olykor indokolná is – a félórás finálé pedig a végkifejlet ismeretében is végtelenül izgalmas.

A Zero Dark Thirty dokumentarista stílusának köszönhetően abszolút hiteles (függetlenül attól, hogy mennyire engedünk a különböző összeesküvés elméleteknek), amiben közrejátszik a már emlegetett Chastain figurája, akinek megítélésében teljesen lényegtelen, hogy nő, hiszen eredményeit nem ezért, vagy ennek ellenére produkálja. Ez pedig ugyanígy elmondható Bigelowról is. https://www.youtube.com/watch?v=Z53XqDmt3OM

Oldalak: 1 2