Nem sejtetett sok jót a Zsákolj, ha tudsz remake. Eleve az 1992-es eredeti sem egy kiemelkedően jó film, noha tény, hogy Wesley Snipes és Woody Harrelson párosa egészen szenzációsan működött, a laza dumákról nem is beszélve. A kedvcsinálók alapján a Disney +-ra érkező újrafeldolgozás nem tűnt többnek egy izzadtságszagú és felesleges darabnál, s noha csodát nem kell várni, a végeredmény egy felettébb kellemes meglepetés lett.
Kamal (Sinqua Walls) igazi sztárkosaras volt a középiskolában, ám nem képes önuralmat gyakorolni, így nem került be a legjobbak közé. Jeremy (Jack Harlow) szintén tehetséges és fejben is rendben van, neki azonban a teste, pontosabban a térdei nem bírták a profi szintű terhelést. A két merőben eltérő jellemű, álmait kergető srác között szépen lassan barátság alakul ki, és eltervezik, hogy beneveznek egy nagy pénznyereményű amatőr tornára.
Az első vélemények és intő jelek alapján fel voltam készülve a legrosszabbra. Értsd, egy kínosan bugyuta dumákkal telepakolt, gagyi kosárimitációkkal operáló valamire. Ehhez képest rögtön a nyitány után elismerően bólintottam, ugyanis egyből belecsapunk a lecsóba. Röviden megismerjük Kamalt, ahogy 10 évvel a sikerei után is csak a régi iskolájában labdázgat. Majd megjelenik a röhejes kinézetű Jeremy és kezdődik egymás felmérése, kis szócsata, és egy könnyed dobópárbaj.
A prológus megadja az alaphangulatot és a cselekmény jó tempót diktál. Viszonylag hamar egymásra talál a két teljesen más mentalitású fiú és szorgosan gyűjtik a skalpokat a közeli pályákon. A kis tétek után a nagyobb dohány kecsegtet, de természetesen előkerülnek azok a bizonyos csontvázak a szekrényből. Kamal továbbra sem képes uralkodni magán, míg Jeremy hazudik a barátnőjének, gyógyszerezi magát és persze mindkettejük anyagi problémákkal küzd. A film második felében felsejlő dráma mondhatni menetrendszerűen érkezik, pont ezért igen kiszámítható, ráadásul megakasztja a tempót és az érzelmi töltete sem működik. Kamal kapcsolata az apjával (Lance Reddicket jó volt még utoljára látni) még hagyján, de Jeremy döntéseinek következményét roppant felszínesen járják körbe és az utolsó harmadra elfárad az összkép.
Szerencsére a zárás visszatér a kezdeti hangulatba, így kellemes érzéssel, mosolyogva állhatunk fel a befejezés után. Feltűnhetett, hogy eddig vajmi kevés szó esett az eredeti változatról. Ennek annyi az oka, hogy nagyon kevés köze van egymáshoz a két műnek. Persze az alapsztori hasonló, és akadnak áthallások, de ez egy igen lazán kezelt remake, ami abszolút az előnyére vált. Walls és Harlow közt megvan a kémia, de felesleges azt várni, hogy hozzák Snipes és Harrelson szintjét. Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni, márpedig a film tesz róla, hogy így legyen, akkor meg fogunk tudni barátkozni velük. Jó dumáik vannak, de talán meglepő módon elsősorban a fehér srác nyomja az ütősebb poénokat. A mellékalakok közt is akad bőven telitalálat, például Kamal haverjai egyszerre fárasztók és piszok viccesek. Az NBA-s utalások, illetve a rassz alapú beszólogatások szinte mind betalálnak, ezzel alkotva egy szórakoztató élményt.
A Zsákolj, ha tudsz egy tökéletes streamingre készült alkotás. Semmi különleges nincs benne, nem vállalja túl magát, de nagyon is korrekt darab. Jót tett neki, hogy az alapanyag vázát tartotta csak meg és próbál a saját lábán megállni, többnyire sikerrel. Disney ide vagy oda, nem fogják vissza a "trash talkot" és fuckolnak ahogy kell, a humor az esetek többségében hatásos, kár, hogy a dráma és a komolykodás egyáltalán nem. A hibái ellenére mégis pozitív meglepetés a Zsákolj, ha tudsz, ami lehet, hogy nem tépi le a gyűrűt, de egyszeri dumálós pattintgatásnak mindenképp rendben van.
