Chuck Lorre az amerikai televíziózás egyik állócsillaga, egy olyan forgatókönyvíró-rendező, akinek minden bizonnyal nem kell sokáig kopogtatnia a csatornáknál, ha épp támad egy új ötlete. Agymenők, Az ifjú Sheldon, Két pasi - meg egy kicsi, Anyák gyöngye, Mike és Molly, hogy csak a legismertebb Lorre-szériákat említsünk.
A sitcom műfajának valódi ismerőjéről van tehát szó, aki a legújabb sorozatával némileg kilépett a saját komfortzónájából. Terjedelmileg (epziódok és az évad hossza) nem klasszikus network-szériáról van szó ez esetben, ráadásul a témaválasztás is igen unikális (bár az az Anyák gyöngyénél is bátor volt), Lorre ugyanis most az illegális sportfogadás világába kalauzolja el a nézőt.
Danny (Sebastian Maniscalco) nagyüzemben foglalkozik a fogadási biznisszel. Az ügyfelei bármivel kapcsolatban kereshetik őt, legnagyobb erényének pedig azt tartja, hogy személyes kapcsolatot is ápol a vele fogadókkal. Életmódja azonban veszélybe kerül: ő és a társa, Ray (Omar J. Dorsey) egyre veszélyesebb ügyletekbe bonyolódik, ráadásul felröppen a hír, hogy legalizálni fogják a sportfogadást a sorozat világában. És akkor még a családi életről nem beszéltünk…
A bukit nézve teljesen egyértelmű, hogy Chuck Lorre milyen típusú tartalmakat fogyasztott az elmúlt években. Az HBO Max szériája a Ray Donovan által már felélesztett "hollywoodi intéző" alműfajba próbál életet lehelni, és megidézi a Dwayne Johnson-féle Nagypályásokat is. Egy dekadens világot látunk (ami akár a Kaliforgiából is ismerős lehet), ahol kéz kezet mos, és ahol mindent el lehet intézni, csak kellő befolyás és pénz kell hozzá.
Az ötlet tehát feltétlenül nagyon jó, ugyanakkor a megvalósításba már több hiba csúszott. Humor tekintetében a széria nem találja igazából a saját hangját. Nem mer annyira pikírt és explicit lenni, mint a korábban említett sorozatok, ugyanakkor próbál bátrabbnak tűnni, mint a korábbi Lorre-szériák. Ebből lesz egy ilyen furcsa hibrid, aminek kétségtelenül vannak jó pillanatai, ugyanakkor nem áll össze igazán. Nem értjük pontosan, hogy mi volt a készítők célja, s hogy akarták ezt végrehajtani.
A buki egyetlen igazán izgalmas oldala a metavonulat. Nincs szándékunkban spoilerezni, de az első epizód végén feltűnik egy korábbi nagysikerű sitcom főszereplője, aki saját magát alakítja (és ebből a szériából egy másik fontos karakter is megjelenik a képernyőn). Ez egy remekül működő gag, az említett színész is látható élvezettel fürdőzött a projektben, kérdés, hogy ezzel a később fognak-e még valamit kezdeni.
Ha már a színészekről szót ejtettünk, a két főszereplő alakítása is kitűnő. Sebastian Maniscalcót már láttuk ebben az évben a magyar mozikban is, és most sorozatszínészként is jól helytáll. Mellette a nagydumás afroamerikai sztereotípiáját tölti meg élettel Omar J. Dorsey, de jó viszontlátni Jorge Garciát is, aki a Lost című sorozattal vált ismertté.
A bukiból lehet még kellemes szórakozás, ahhoz azonban pontosabban kellene eldönteni, hogy miről és hogyan akar szólni ez a sorozat.