Nagyon nehéz dolga van az embernek, amikor egy Ash vs Evil Dead-szerű szériáról/alkotásról akar írni valamit, hiszen eme a '80-as évek nosztalgiájában fürdő, és az akkori exploitation hullámot maximálisan kihasználó sorozatot vagy szereti az ember, és rezonál mindazokkal az őrültségekkel, amelyek felütik fejüket a szériában, vagy abszolút öncélú baromságnak tekintik. Utóbbiak számára van egy rossz hírem: nem, nem lett komolyabb az Ash vs Evil Dead, és a készítők sem vették le a lábukat a gázpedálról, sőt. Ez egyben azt jelenti, hogy az előbbi tábor, melyhez jómagamat is sorolom, örömujjongásban nézhette végig a második tízrészes etapot. Azonban maradjunk a realitás talaján, és nézzük meg, hogy hogy muzsikált eme horror paródia második felvonása.
Az új évad elején a néző is élvezkedhet abban az önfeledt, alkohol- és drogmámoros idillben, amit Ash (Bruce Campbell) a Rubyval (Lucy Lawless, mindenki kedvenc Xénája) kötött alkuja értelmében kiharcolt a csapatának. Jacksonville-ben bulizgatnak, ám hamar megjelennek rezidens démonaink, akiknek feltűnése kétséget sem hagy Ashben afelől, hogy ismét a tettek mezejére kell lépni. Az első évadban megismert, és mondjuk ki nyugodtan, megszeretett melléksegédek, Pablo (Ray Santiago), illetve Kelly (Dana DeLorenzo) sem maradnak ki a jóból, és hűségesen csapódnak Ash mellé, aki ezúttal szülővárosába, Elk Grove-ba megy rendet tenni.
Igen ám, de az otthoniak mind őrült, pszichopata gyilkosnak tartják - elvégre melyik épelméjű ember hinné el Ashnek azt, hogy 30 éve démonok szállták meg a barátait és a húgát, akiket utána kivételes kegyetlenséggel kellett megölnie?! A hazatérés így cseppet sem lesz kellemes Ash számára, ezt pedig tetézi a hozzá hasonlóan tenyérbemászó és nőcsábász apja is, aki szintén a hitetlenkedők táborát gyarapítja.
Miközben Ash megpróbál megbékélni a múlttal, felbukkan az új főgonosz is, Baal, aki végre egy olyan démon, akihez tudunk arcot és személyiséget kötni, ami üdítőleg hatott így a második évadban. A manipuláció és a csábítás mestere egy teljesen új stratégiával igyekszik borsot törni kedvenc démonirtó hősünk orra alá, de a legkellemesebb meglepetés mégis az, hogy nem a cselszövő démon, hanem Ash szolgáltatja az évad legnagyobb csattanóit.
A szezon során hőseinkkel körbejárjuk Elk Grove kételyekkel teli borús jelenét, valamint üde váltásként az optimista '80-as évekbe is visszarepülünk az időben. Mindeközben számos új karaktert is megismerhetünk, akik előbb vagy utóbb kreatív elhalálozással lépnek tovább a túlvilágba. Külön öröm volt látni Ted Raimit, az Evil Dead direktor Sam Raimi fivérét, aki Ash gyerekkori legjobb barátját alakította, és aki egy totál idióta egyébként. Ám a sorozat eddigi jellegéből fakadóan egyik új karakterhez sem tudunk igazán kötődni, hiszen úgyis tudjuk, hogy jelenlétük ideiglenes, és maximum pár epizód erejéig szól. De nem is ez a fő probléma az új karakterekkel - nem mintha ez bármennyire baj lenne ebben a szériában -, hanem inkább maga a főhős: Bruce Campbell egyszerűen erre a szerepre született, és lejátszik mindent és mindenkit a képernyőn. Mondhatni akkora árnyékot vet, hogy senki sem tud mellette úgy kiteljesedni, hogy az érdeklődési ingerünk küszöbét megüssék.
Ugyanakkor kár tagadni, hogy az Ash vs Evil Dead varázsa pont a címben is szereplő hősből fakad, és ilyen szempontból tökéletes a formula. Ash a szó legszorosabb értelmében egy igazi seggfej, ám minden bicskanyitogató beszólása ellenére imádjuk, és legbelül azt kívánjuk, hogy bár mi is tudnánk ilyen lazák lenni, mint ő.
Ami a sorozat őrültségfaktorát illeti, a folytatás valóban rá tudott pakolni egy-két lapáttal az első szezonban látottakra - már az első részekben egy olyan egyedi vizuális élményben lehet része a nézőnek, ami még a sokat látott gore rajongók számára is újdonsággal kecsegtethet, és ami könnyen megfekteti a gyomrot. Ám Ash karaktere mellett pontosan ezzel az explicitással tud olyat nyújtani az Ash vs Evil Dead, melynek hála egy valóban egyedi sorozatélményről beszélhetünk a mostani palettán.
Ha a sorozat kontextusában maradva valami valóban negatívat kellene felsorolni, az az évadzáró, illetve a már berendelt harmadik évaddal lenne kapcsolatos. Őszintén szólva a finálé tökéletes lezárása lehetett volna a sorozatnak, az utolsó utáni képkockától eltekintve. Megismertünk Ash múltjából egy jó nagy szeletet, legyőzték a gonoszt, és látszólag mindenki megkapta a jutalmát. Kicsit olyan érzésem van, mint a közelgő Han Solo szóló film esetében, hogy ennél jobban már nem kellene lerántani a fátylat Ash rejtélyes karakterének minden egyes mozgatórugójáról, valamint az is kérdéses, hogy démonok és főgonosz tekintetében meddig tudnak újat mutatni, hiszen a démontrancsírozás is csak egy ideig marad érdekes és élvezetes. Kár lenne előre temetni a harmadik évadot, de az biztos, hogy a készítők számára ez lesz a legnagyobb kihívás mind közül. Tekintve azonban, hogy milyen jól megugrották az eddigi akadályokat, mégis bizakodóak maradhatunk. Én mindenképp be fogok nevezni a harmadik évadra, és akik eddig kitartottak a széria mellett, gondolom ők sem fognak hátat fordítani Ashéknek.