A Gene Luen Yang képregénye alapján készült sorozat tökéletesnek tűnik azok számára, akik a szokásos tinédzserdrámájukat nem szeretik az unalmas hétköznapiság szürke csomagolásában látni. Hanem szeretik vegyíteni adott esetben egy nagy adag kínai mitológiával, némi harcművészettel és egy jóságos, kávézóasztalt nagy nehezen összeszerelő, könyöröletesség istennőjeként megjelenő Michelle Yeoh-val.
Az American Born Chinese, avagy magyarul Egy kínai Amerikája két fiú történetét meséli el: egyikük egy átlagos tinédzser, Jin (Ben Wang, görnyedt testtartással, motyogva lopja be magát a szívünkbe), míg a másik a Majomkirály fia (Jimmy Liu), aki próbálja járni a saját maga útját, legyőzni a világát veszélyeztető Bikadémont és időközben igyekszik barátságot ápolni Jinnel. Azzal Jinnel, akiről szentül hiszi, hogy kvázi kiválasztottként segíthet neki győzelmet aratni a gonosz erők felett. Mindezt egy mágikus erőkkel bíró bot segítségével.
Két világ között lebegés, akár átvitt, akár konkrét, akár kulturális értelemben. Leginkább ez jellemzi a sorozat fő csapásvonalát. Jin kínai fiúként egy amerikai középiskolába jár, ahol meg kell vívnia mindennapos küzdelmét a kultúráját érintő sztereotípiákkal, miközben kissé szégyellős fiúként az ún. nagyok, a menő srácok közé besorolását is szeretné abszolválni. Nehéz így. Főleg, ha lelked mélyén egy képregényrajongó gyerek vagy, aki utóbbi elhatározásával pont az igazi, hithű barátait löki el magától. Ugyanígy két világ között van Wei-Chen is, aki saját elhatározásából, saját megérzéseit követve próbál leszámolni a Bikadémonnal, ezzel szembeszegülve édesapjával és mindazzal, amit ő képvisel. Kettejük barátsága nyilvánvaló kulcsfontossággal fog bírni, egyelőre azonban ez a kapcsolat még gyerekcipőben toporog, kimerül néhány kamaszos feszengésben és egy közös csínytevésben.
Az első három epizód alapján máris tökéletesen kirajzolódnak ezek az ellentétek, az erős kontrasztok, a hagyományőrzés, a tradícióknak, a szülőknek való megfelelés, valamint saját egyéni álmaink beteljesítése. Egy ízben a Disney+ egy másik sorozata, a Ms. Marvel jutott eszembe, ami szintén kulturális összeütköztetések mentén vitte előre egy ponton a cselekményét és ugyanúgy egy lázadó, de alapvetően különc geek lány vált hősévé a történéseknek. A Ms. Marvel végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, három epizód alapján azonban az American Born Chinese jó érzékkel tartja két lábbal a földön hősét, jóval átélhetőbbé téve konfliktusait és problémáit.
A bullying jelenléte keveredik a csoporthoz tartozás vágyával, de a sorozat próbál nagy általánosságban is beszélni a kulturális szakadékokról és a szegregációról. E tekintetben érdekes, hogy nem feltétlen a várt hangnemben szólal meg (legalábbis eddig), a rasszizmusról, az az ellen való felszólalásról, de leginkább az egyén felszólalásának jelentőségéről is megvan a véleménye. Még ha talán az ehhez tartozó döntésével kissé el is lágyítja a téma élét.
De - ahogy már utaltam rá - nem csupán tinédzserdrámával van dolgunk, a három epizód megmutatta, hogy akciókra is lehet számítani, amik ugyan nem olyan acélosak, mint egyéb harcművészeti akciófilmekben (akár a Minden, mindenhol, mindenkor-t nézzük), de így is kellemesek a szemnek a maguk fantasztikus módján. Maga a kezdet, a felütés ugyan picit döcögősre sikerült, az expozíciót nem éreztem a leggördülékenyebbnek, de ahogyan kezdtük megismerni a karaktereket, azok környezetükhöz való viszonyulását, úgy kezdte megtalálni a sorozat a maga talaját.
Ami a mitológiát illeti, nyilvánvalóan nem árt, ha az ember picit tisztában van azzal, hogy ki kicsoda (én magam sem mozgok otthonosan ebben a világban), de nagyjából, szép lassan be lehet lőni a dolgokat, az elkövetkezendő epizódok pedig vélhetően még több információt szolgáltatnak majd a témával kapcsolatban. Akárhogy is, szimpatikus az a vállalása a szériának, hogy ennyire ütközteti a műfajokat és a földi/természetfeletti drámát. Ha akcióiban nem is lesz annyira maradandó, mindenképp érdemes lesz folytatni, mert tartogathat még meglepetéseket.