Sylvester Stallone sok minden volt már mozgóképes karrierje során: bokszoló, vietnami veterán, tökös rendőr, félszeg pocakos rendőr, anyuci kicsi fia, hegymászó. Volt már persze gengszter is, ahogyan most, Taylor Sheridan legújabb alkotásában, viszont gengszterbőrbe bújt sorozatsztár, na az már egy új terep neki. Izgalmas terep, ami sok ígéretet tartogat.
Taylor Sheridan sorozata, a Tulsa King egy egészen egyszerű sztorival rendelkezik, melyben a 25 év után börtönből szabadult Dwight (Stallone) hazatér gengsztercsaládjához, ahol azzal kénytelen szembesülni, hogy nem kapja azt a fajta meleg, baráti fogadtatást, amire számított és ami szerinte kijárt volna neki. Ehelyett megkapja a hideg zuhanyt, mely esetében annyit tesz, hogy áthelyezik őt Tulsába, mondván New Yorkban már nem veszik hasznát. Ő pedig - nagy duzzogva - engedelmeskedik a parancsnak, Tulsában pedig gyorsan el is kezdi kiépíteni a szerény kis hálózatát.
Kétszeresen is egy olyan alapfelállással van dolgunk, amely egy saját, megszokott közegéből kiemelt karakterrel foglalkozik. Részben azért, mert Dwight 25 év börtönviseltség után alapból egy teljesen másik világba csöppen, másrészről meg helyzetét azzal is nehezítik, hogy áttelepítik őt arról a helyről, amit 25 évvel ezelőtt se tudott volna otthonának tekinteni. Az első epizód a szoktatás részével foglalkozik, azzal, hogy megmutassa, milyen kezdeti nehézségekkel kell szembenéznie Dwightnak a nagy váltást illetően.
A pilotban Sly-t egy olyan gengszternek ismerhetjük meg, aki nem áll olyan távol attól a tipikus Sly-szellemiségtől, amit megszokhattunk a színésztől: szigorú és karakán, nem fél orrba gyűrni egy "családtagot" annak tiszteletlensége okán, könyörtelen, ugyanakkor helyén van a humorérzéke és igazi úriember. Úriember, aki egy lánycsapatot elvisz egy menő sztriptízbárba, mintegy megmutatva, hogy milyen számára egy jó buli, de ha kell, akkor gondolkodás nélkül meg is védi őket a matató kezektől. Klasszikus Sly: még ha rosszfiú is, akkor is van miért szimpatizálni vele.
A cselekmény nagyjából eddig egyetlen, zavartalan mederben csordogál. Főhősünk helyszínről helyszínre jár, hogy felmérje a terepet és elkezdje kiismerni azt, hogy milyen erőviszonyok munkálkodnak, úgyhogy érdemi konfliktusra, drámára még egyelőre itt nem kell számítani. Egy-két utalást kapunk ugyan a főhős magánéletére vonatkozólag (családi állapota, lánya is szóba kerül, aki nem hajlandó róla tudomást venni), amelyek később potenciálisan kibontakozhatnak, de egyelőre csak egy szórakoztató lődörgésnek lehetünk tanúi.
A humor többnyire működőképes: az uber-sofőrrel való könnyed szóváltások szórakoztatóak, ahogyan az is az, ahogy Dwight felvág egy nő előtt azzal, hogy már neki is van uber-alkalmazása, mert letöltötte. Ebből le lehet szűrni, hogy a karakter boomersége egy visszatérő humorforrás lesz, ami ad egyfajta bájt az egésznek. Egy-két helyen éreztem csak, hogy félremegy és csattanó híján elmarad a nagy poén. Ilyen a marihuána-bolt és a tulaj kikérdezése: Dwight rácsodálkozik, hogy miként üzemelteti a drogbizniszt a férfi (akit a Különcök és stréberekből, valamint az új Pókember-trilógiából ismert Martin Starr formál meg), miközben a néző tisztában van azzal, hogy egyébként ezt már legálisan tudják véghezvinni, amire a férfi is többször rámutat. Csattanó azonban valahogy nincsen, pedig elfért volna egy finomabb pofára esés Dwight részéről, mikor realizálódik benne, hogy ezt a boltot ténylegesen legálisan üzemeltetik és hogy bizonyos értelemben tényleg nagyot fordult a világ. Ugyanakkor tetszik, hogy Sly végre nem akar fiatalabbnak látszani a koránál. Haja ősz, a nyitó képsorokban még fantasztikus ősz arcszőrzettel is rendelkezik. Nem egy hajlott hátú öregemberként van jelen természetesen, nem sajnálatra méltó, sőt, egy jelenetben 55-nek nézik, ám amikor kiderül, hogy igazából 75, akkor az illető részéről elképedés és hüledezés a reakció. Hiszen az addig oké, hogy jól tartja magát a korához képest, de mégis, azért a 75 már egy lélektani határ, ha alkalmi szexpartnerről van szó.
Az első epizód tehát túl sokat egyelőre nem markolt, inkább csak lassan, vicceskedve megágyaz a dolgoknak és bemutatja a közeget, de azt a keveset szórakoztatóan abszolválja. Még akkor is, ha egyébként azt érzem, ehhez a szkripthez azért kellett egy húzónév, egy igazán karakteres színész, aki kicsit megemeli a dolgot és viszi a hátán. Itt Stallone egyértelműen ilyen szerepet tölt be, nélküle kevésbé lenne érdekes, vele viszont van egyfajta pikantériája a dolognak és szívesen követem majd, hogy merre viszi őt a cselekmény sodrása. Sheridan egyébként eleve úgy írta meg a forgatókönyvet (fun fact: a pilotét egy nap leforgása alatt lekörmölte), hogy a színészt vizionálta a szerepben, ez érződik, látszik, a karakter minden megmozdulása, megnyilvánulása nagyon jól fekszik a veterán akciósztárnak. Miközben egy interjúban azért azt is nyilatkozta az író, hogy bizony lesz olyan helyzet is, láthatjuk majd olyan oldalát is a színésznek, amelyet eddig még soha. Remélem. De ha mégsem, azt mindig élvezet nézni, ahogy Stallone kioszt néhány pofont, keményen néz és ahogyan megbirkózik a gengszterélettel.