Hirdetés

Sorozatkritika: A S.H.I.E.L.D. ügynökei

|

Befejeződött az utolsó első hullámos Marvel-sorozat, pont mielőtt elindulnának az újak, és szerencsére méltóképpen búcsúzott.

Hirdetés

Nem nehéz visszaemlékezni 2013-ra, egy évvel korábban robbant be a Marvel első fázisát lezáró Bosszúállók, ami feltette az i-re a pontot és mindenkinek egyértelművé válhatott, hogy a stúdió tényleg komolyan gondolja ezt az univerzumépítős dolgot. Be is lökték a tévés frontot is egy új országos sorozattal, ami Kevin Feige direkt ráhatása nélkül működött (azért az engedélye sok mindenhez így is kellett), és lazán kapcsolódott a nagy Marvel Filmes Univerzumhoz. Fel is támasztották Phil Coulsont, akit már korábbról megszerethettünk, és így lehetőséget kapott, hogy összetoborozzon egy elit csapatot a S.H.I.E.L.D.-en belül. Tökéletes országos alapanyag, minden részben egy új fenyegetést üldöz nagyon pénztárcabarát módon a kis csipet-csapat, de azért mégis bennünk volt az az érzés, hogy ugyanabban a világban léteznek, mint a Bosszúállók. Csak aztán jött A tél katonája, amit nem lehetett nem figyelembe venni az azonos univerzumban. 

Hirdetés

Amondó vagyok, hogy A tél katonája tett be a tökéletes tervnek: lehet, ha kicsit korábbról kezdik időben, és csak később verik szét a Hidrával a dolgokat, jobban egyben lett volna ez a sorozat. Így ugye állandóan szembe kellett néznie a rajongok jogos számonkérésével, hogy ha ez a tavaszi filmben így volt, ti mihez kezdtek vele? Ez volt ennek a szériának a rákfenéje, bár erőteljesen használhatták a name droppingot, meg alsóbbrendű karaktereket, cserébe ki voltak szolgáltatva a filmesek elképzeléseinek. Épp ezért szépen lassan el is hagyták a nagy univerzumot, hogy aztán egy kis kanyarral visszaérkezzenek oda az utolsó évadban. 

Nosztalgiázzunk egy kicsit a sorozatkritika keretében, és kezdjük egészen a legelejéről. Kedves olvasó, ha erre a vonatra nem szeretnél felhuppanni, ugorj a végére, ahol a hetedik évadról lesz röviden szó. 

A S.H.I.E.L.D. 

Majdnem minden sorozat első évada a legjobb, és még akkor is, ha vannak kivételek, csak nagyon kevesen tudnak fejlődni. Ráadásul ugye ott vannak a rajongók, akik az elején csatlakoznak, és azt szeretnék viszontlátni, amibe beleszerettek. Itt ugye a fentebb említett okok miatt, már rögtön az elején bomlott a status quo, de cserébe egy rettentően erős csapattal indulhattunk neki a kalandoknak. Ott van ugye a kaján mosollyal megáldott Coulson (Clark Gregg), aki Fury-nál sokkal kevésbé veszi komolyan a munkáját, de született vezető és minden helyzetre van egy szellemes beszólása. Mindig szívet melengető tanácsokat osztogatott, s szimplán ott volt, amikor szükség volt rá. Melinda May (Ming-Na Wen), avagy a Lovasság, egy tragikus múltú, asztali munkát végző ex-terep ügynök, aki csakis kizárólag a főhadiszállásként működő repülőt szeretné vezetni, és nem belekeveredni az akcióba. Fitz-Simmons (Iain De Caestecker - Elizabeth Henstridge) a két kocka, bár mindenki egy személyként hivatkozik rájuk, stílusosan britek, mert azzal megvan legalább a nemzetközi hangulat, és mennyivel jobban hangzik a tudományos okoskodás a szokásos fellengző stílusban. Aztán ott van nekünk az "én úgyis tudom, hogy ezek pár évad múlva összejönnek" gerlepárnak kinéző páros: Skye (Chloe Bennet) az újonc, lázadó hekker, aki azt sem tudja, miért is csatlakozott a csapathoz, illetve Grant Ward (Brett Dalton), az ügyeletes kemény, megközelíthetetlen, jóképű sztárkém, és nem mellesleg a Hidra kettős ügynöke.  

Sok mindent lehet mondani A S.H.I.E.L.D. ügynökeiről, de azt biztos nem, hogy nem éreztek rá, hogyan kell csapatdinamikát építeni. Mert alapvetően mégis csak miattuk fog a néző hétről hétre leülni a tévé elé, nem pedig a borzasztóan olcsó CGI miatt. Bár a fent említett hatossal indultunk, rengetegen megfordultak még a Zefír 1-esen, és tették rá kéznyomukat a sorozatra. A két közkedvelt karakter Bobbi (Adrianne Palicki) és Hunter (Nick Blood), akik bár saját sorozat miatt vettek könnyes búcsút a csapattól, végül soha nem kapták meg a megérdemelt különálló sztorijukat. Az Emberteleneknek szintén kijárt pár sztoriszál, de azt inkább rejtsük el valami mély fiók legaljára, és lehetőleg a kulcsot is dobjuk el jó messzire, viszont Jojo (Natalia Cordova-Buckley) és Lincoln (Luke Mitchell) mély nyomott hagyhatott bárkiben. Akárcsak a később berobbant, túlmozgásos Deke Shaw (Jeff Ward) is. Végül, de nem utoljára jöjjön a kisebb hegyomlással vetekedő Mack (Henry Simmons), aki megjelenésétől kezdve a csapat szíve-lelke volt. 

A főbb karakterek jöttek-mentek, sok mindent megéltek, soha nem felejtettek el önmaguk lenni, vagyis az írók gondoltak arra, hogy ez így is maradjon, és bár a színészek nem hiszem, hogy felérnek a filmesekkel, bőven a komfortzónájukon kívül teljesítettek. (Na jó, ez nem igaz, mivel sokkal több idejük volt kidolgozni a karakterüket, elég jó munkát végeztek.) Annak ellenére, hogy a S.H.I.E.L.D. gyakorlatilag megszűnik létezni az első évad végén, ezzel a készítők nem biztos, hogy tisztában voltak, és rengetegszer előjött ez a csak azért is megmutatjuk érzés. Olyan grandiózus ellenfeleket kreáltak ennek a maréknyi, még éppen a víz felszínén lebegő ügynöknek, hogy kisebb fajta csoda, hogy nem semmisültek meg többször is az események során. 

Az évadok 

Micsoda hullámvasút volt ez a hét év! Minőségben meg aztán pláne. Az első kettőben kifejezetten jó, olyan sorozat képét mutatta A S.H.I.E.L.D. ügynökei, amiért érdemes volt odaülni esténként. Mind a Hidrás történetszál és az Embertelenek remekül kidolgozott, fordulatokban bővelkedő részeket eredményeztek, és egyértelműen látható volt, mennyire képes újragondolni dolgokat kicsiben, miközben a nagyok kasszákat robbantanak a mozipénztáraknál. Még a harmadik évadban is, amiben a Hive ellen mentek, végig azt éreztem, hogy képesek feltalálni magukat a készítők a saját kereteiken belül. Valahol a negyedik évad környékén éreztem azt, hogy kicsit elfogyott a szufla, mert bár a nagy egész, azaz a Ghost Rider és a Framework/LMD sztori nem volt éppen rossznak nevezhető, sok helyen már rezgett a léc. Viszont az abszolút mélypontot végül a nem tervezett hatodik évadnak köszönhettük. Betalált az Odaát szindróma, amikor az ötödik évaddal gyakorlatilag írtak egy lezárást, hogy aztán mégis kapjanak a csatornától még kétszer 13 részt. Szerencsére azonban a hetedik évadra magára talált a sorozat. 

Az utolsó küldetés 

A hetedik évadra végül nagyon összekapták magukat, és jöhetett is az időutazás, hiszen a nosztalgia már a Bosszúállók: Végjátékban is működött, miért pont itt ne menne? Az elején kicsit furcsa is volt, hogy nagyban tesznek a filmekben felvezetett szabályrendszerre, és itt inkább "az idő egy folyó, és ha kis kavicsokat dobálunk bele, attól még a folyó nem fog másfelé folyni" elméletet használják, de kellett ugye a fő konfliktusforrás és a lehetőség, hogy végig tudjanak menetelni a S.H.I.E.L.D. fontos mérföldkövein, miközben a kronikomokat próbálták lenyomni. Végül azért helyrerakták a dolgot, és amint megjelent a kis rejtett szobában a Bosszúállókban már látott szerkezet lekicsinyített változata, rögtön egyértelmű volt, hogy jöhet a kvantumvilágos hozzáállás. Ahogy Fitz az utolsó részben felvezeti, hogy végleg elrontották ezt az idővonalat, amit egész idáig próbáltak helyrehozni, világossá válik, hogy a készítők is beismerik, már rég eltértek a filmes univerzumtól, ezt már nem fogják visszavezetni, de nem is akarják. Ahogy a csapat otthagyta Deke-t a "rossz" idővonalon, úgy a sorozat is hátrahagyta az eddig vitt külön utas megoldást, de attól nekünk, rajongóknak még ott marad, ahogy Deke-nek is megadódik a lehetőség valami másra, hogy végre megtalálja a helyét a világban. 

Mindannyian szeretjük azt látni, ahogy az általunk megkedvelt csapat végül megtalálja a boldogságot ennyi meghatározó kaland után, de továbbra is együtt küzdenek a gonosz ellen. Pont ezért az utolsó jelenetsor nem kicsit lepett meg azzal, hogy mennyire valóságosan kezelte az út végét. A csapat tagjainak ez volt az utolsó közös küldetése, amit mi is láttunk, mindenkit máshova sodort az élet, mindenki máshol találta meg a boldogságot, az életének a következő fejezetét. Mert a nap végén, hiába élték át mindezt egy családként, mégis csak különböző emberek, akik együtt dolgoztak, és ideje továbblépniük. Nem jut számukra több, mint az évente egyszeri rövid találkozás, a szokásos látjuk egymást a következő ünnepen, esküvőn vagy temetésen. 

Hosszú út volt ez megannyi élménnyel és bukkanóval, de ezért szerettük a Zefir 1-es csapatát. Még rengeteg kiaknázatlan lehetőség várt volna erre a sorozatra, de valamikor rá kell jönnünk, ideje elengedni a dolgokat és nem elfeledni a szép emlékeket, valamint tanulni a rosszakból. Még egy Helstrom-sorozat vár ránk a régi vezetőség kezei közül, aztán jöhet a Sólyom és a Tél Katonája, hogy beröffentsék a Disney+ korszakot. 

A S.H.I.E.L.D. ügynökei

Kinek Ajánljuk
  • Marvel rajongóknak kötelező darab
  • Akik kedvelik a humoros akciót
  • Akik szeretik az elrugaszkodott történeteket
Kinek Nem
  • Akiket zavar a sokszor olcsó CGI
  • Akik nem szeretik az átívelős történetszálakat
  • Akiknek a Netflixes Marvel sorozatok az etalon
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.