A Wayward Pines első szezonja a tavaly nyári tévés szezon egyik legvártabb eseménye volt, hiszen a széria alapjául szolgáló azonos című regényciklusról - amely a forgatás alatt még nem jelent meg teljesen - nem csak az olvasók és a kritikusok, hanem több szerző is elismerően nyilatkozott. A Viharsziget és Stephen King-műveinek hangulatát is megidéző alapanyagból Chad Hodge fejlesztett tévésorozatot, amelynek producerei között megtaláljuk M. Night Shyamalant (Hatodik érzék, A falu), a rendezői között pedig a magyar származású Antal Nimródot.
Az első évad "event" jellegét, azaz kvázi megismételhetetlenségét mutatta a remek szereposztás is, hiszen a főbb szerepekben Matt Dillont, Terence Howardot, Juliette Lewist, Carla Guginot, Melissa Leot és Toby Jonest láthattuk. A sorozat talán ezek miatt is lett a 2015-ös nyári amerikai tévés idény egyik legnézettebb produkciója, és bár nem jelentették be egyből a folytatást, nem volt olyan meglepő, hogy a FOX szerette volna megismételni az első évad sikerét.
Mivel az első évad mind a három Blake Crouch-regényt feldolgozta, sőt, az utolsó kötetet a szerző a széria forgatásával egy időben fejezte be, így a tervezett második évadra a sorozat készítői saját maguk tekerhették le a történet fonalát. A magyar FOX-on hétfő esténként jelenleg is látható második évfolyamra ezért új főszereplőt kapott a széria, akit Jason Patric (Háborús fenevad, Féktelenül 2.) formál meg, de szerencsére jó pár már megismert karakter is visszatért a folytatásra.
A magyar FOX jóvoltából lehetőségünk volt kilátogatni a Masterfilm Digitalba, ahol nyár végén és ősz elején zajlottak a Wayward Pines második évadának szinkronfelvételei. A széria új részeinek magyar változatát pedig a korábbi epizódokhoz hasonlóan Kertész Andrea rendezte. A visszatérő karakterek természetesen mind megtartották korábbról már megismert hangjukat, de hogy kik lettek az új szereplők magyar orgánumai, azt ide kattintva olvashatjátok el.
Az új központi figurát játszó Jason Patricet Kálid Artúr szólaltatja meg, aki bár elsőre úgy tűnhet, még nem "dolgozott együtt" amerikai kollégájával, pont idén hallhattuk őket együtt a Magántulajdon című mozifilmben.
Ismerős volt a színész neve és az arca is, de erre a filmre konkrétan nem emlékszem. Olyan sok szinkron készül évről évre, hogy a rendezők - talán nem is titkoltan - használják a különféle szinkronos adatbázisokat, hogy megnézzék kik csinálták már azt a színészt, akire szerepet kell osztaniuk.
Természetesen nekik is van elképzelésük, ismerik is már annyira a magyar színészek hangját, hogy el tudják képzelni őket a figurán. Egy szinkron szereposztásánál egyébként marketing szempontok is közrejátszhatnak, és az utóbbi időben előfordult, hogy egy-egy sorozatot húzó, vagy nagyon extrém nevekkel próbáltak jobban eladni.
Kálid Artúr hangját azt hiszem, nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen az ő orgánumával hallottuk eddig legtöbbször Jamie Foxxot, Denzel Washingtont és Will Smitht is, de szinkronizált többek között a 24 című sorozatban, a Drótban vagy például az Egy rém rendes családban is, hogy tényleg csak pár példát említsek.
Mielőtt elkezdtünk volna dolgozni belenéztem az első évadba, hogy felvegyem a történet fonalát, de annyi minden történt velünk a nyáron, hogy csak az évad feléig, azokig a részekig jutottam, amikor kiderült, hogy mik is valójában az Abbik - mesélte Kálid Artúr.
Izgalmasnak tűnik a sorozat, de azt be kell vallanom, hogy ez a misztikus vonal nem az én világom és jobban szeretem a jól fölépített krimiket, azokat izgalmasabbnak találom. A gyerekeim például egy éven keresztül mondták, hogy nézzek bele a The Walking Deadbe, de amikor elkaptam belőle egy-egy pillanatot, akkor éppen mindig ettek valakit és nem jött meg hozzá a kedvem. Aztán valamiért mégis belenéztem és beszippantott, szóval meg tudom érteni, ha valaki szereti az efféle rejtélyesebb világot, ahol magukra vannak utalva a szereplők, és közben zajlanak a hatalmi játszmák és persze különféle szerelmek szövődnek.
A sorozat különös, rejtélyes hangulatáról az egyik visszatérő szereplő, Theresa Burke magyar hangja, Hámori Eszter is megosztott velünk pár gondolatot.
A történetről sajnos nem sokat tudok elmondani, mert sokáig nem voltam tisztában azzal, hogy amit látunk, az most a múltban, vagy a jövőben játszódik-e. Az sem volt egyértelmű, hogy meghalt-e a férjem, és hogy én tényleg a gyermekemért küzdök-e. Számomra ez egy kicsit zavaros volt az idősíkok közti ugrálás miatt, de a hangulatát szeretem, bár egy kicsit deprimáló.
A színésznő - akivel hosszabb interjúnkat ide kattintva érhetitek el - arra a kérdésre, hogy mit vett észre az általa szinkronizált színésznőn, Shannyn Sossamonon a következőket mondta:
A keménységet, a távolságtartást, a hűvösséget és a szomorúságot. Ezeket Andrea (Kertész Andrea, a szinkronrendező - a szerk.) keményen meg is követeli tőlem.
A Wayward Pines egyik legerősebb női karakterét Hope Davis alakítja, ő is egyike azon szereplőknek, akik az első szezon után a második évadban is fontos szerephez jutottak. A színésznő magyar hangja Orosz Anna, akit arról kérdeztünk, nehéz-e az egyszer kitalált hangot egy kis szünet után újra megtalálni.
Ha egyszer megcsinálok egy adott hangot, akkor azt később elő tudom keresni. Viszont ezt a sorozatot elég sokáig nem szinkronizáltuk, ezért jó volt, hogy Andi elmondta, hogy milyen érzelmeket, milyen játékot szeretne hallani, és miután újra megismerkedtem a figurával, már tudtam tartani a hangját.
Nem először szinkronizálom már Hope Davist, de ebben a sorozatban eléggé érdekesen játszik és sajátos stílusban is beszél. A hanghordozása is más, ezt megpróbálom lekövetni, illetve ügyelek arra, hogy ne csússzak bele általánosabb hanglejtésekbe.
Kálid Artúr hangjával idén a FOX-on nem csak a Wayward Pinesban, hanem a sokak szerint az év legjobb drámasorozatában, az American Crime Story: Az O.J. Simpson-ügyben is találkozhattunk. Ő szinkronizálta ugyanis a címszereplőt alakító Cuba Gooding Jr.-t. A színész egyes jeleneteit néha megterhelő volt nézőként befogadni, így megkérdeztük Kálid Artúrt, mennyire volt nehéz ez a szinkronmunka.
Cuba Gooding Jr. tulajdonképpen az egész évadban nagyon extrém és szélsőséges módon játszott, és féltem is attól, hogy nehéz lesz majd ezt úgy megcsinálni, hogy ne legyek sok, és ne érezze a néző azt, hogy túlzásba vittük. De nagyon jó lecke volt ebből a szempontból ez a munka, hiszen nem tudtam hangban túl sok lenni, és utólag azt is mondom, hogy nem is lehetett volna Cubat túljátszani, olyan amplitúdókkal dolgozott.
Remekül csinálta, és ezért kihívás is volt, de szeretem, amikor van mit dolgozni egy szerepen. Ezért jó például Denzel Washingtont is szinkronizálni, bármennyire is úgy tűnik néha, mintha semmit se csinálna, ha jobban megfigyeled például a tekintetét, akkor sok mindent észre lehet rajta venni. Ezeket pedig színészként mindig izgalmas felfedezni.