Nagy örömmel, és még nagyobb tisztelettel köszöntelek téged magam, és a CineStar hűséges olvasóinak nevében. Régóta követjük figyelemmel munkásságodat –remélem nem bánod, ha tegezlek. Nagyra értékelnénk, ha válaszolnál az alábbi pár rövid kérdésre.
Nem is olyan régen az Avatar-t és a Titánok Harcát szinkronizáltad olvasóink szerint is hatalmas sikerrel. Milyen kihívást jelentett számodra ez a két projekt, és mi a véleményed James Cameron alkotásáról?
- Az Avatar mindenképpen különleges munka volt, természetesen a film egyedülálló voltából fakadóan. Szinkronmunkaként nem sokban tért el mástól, különösen, hogy a szinkronizálás idején a végleges látványnak még csak a töredéke volt látható, olykor még beszélő arcok sem, csak elnagyolt, animált 3D-s idomoknak kellett hangot adni. Az, hogy a szinkron végül jól sikerült, elsősorban Csörögi István rendező kitűnő érzékének és hatalmas tapasztalatának köszönhető.
- A Titánok Harca számomra ambivalens munka volt. A görög mitológia ebben a filmben egy az egyben valóságként jelenik meg, holott inkább archetipikus mintákként, allegorikus történetekként kell értelmeznünk őket ahhoz, hogy megleljük a bennük rejlő pótolhatatlan spirituális támaszt az élet leéléséhez. Éppen ezért a valóságként történő ábrázolás szerintem félrevezető. Ez a film számomra tucat-akciófilm, csak archaikus görög közegbe és drága köntösbe bújtatva. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mai fiatalság legalább ezen a módon megismerkedhet a mitologikus alakokkal és történetükkel, mert egyébként ma már csak kevesen találkoznak az antik kultúrával. Szakmailag nem igazán volt kihívás, mert mint egy akciófilmben általában, keveset beszélnek benne, azt is tőmondatokban elordítozva, valamilyen követhetetlen tempójú verekedés közben.
Mit tartasz az eddigi legnagyobb szinkronmunkádnak? Mesélj kicsit róla…
- Több olyan munkát jegyzek, amire büszke vagyok. A Hét év Tibetben, a Szerelmes Shakespeare, a Das Boot vagy az Elit alakulat mellett szerettem az Áment is. Legkedvesebb munkám talán az Egyes számú közellenség című fil, melyben Vincent Casselt hangolhattam magyarra.
Milyen jövőben várható filmnél hallhatjuk újra felcsendülni a hangod? Gondolok itt a közeljövőben megjelenő produkciókról…
- Sajnos ezt nem tudom megmondani, majd abban, amire hívnak.
Megalakulásunk óta közzétettünk egy szavazást, amiben arról kérdeztük meg a látogatókat, hogy mit gondolnak a filmek magyar szinkronminőségéről. A végeredmény vegyesre sikeredett, de nagy részük arra a megállapodásra jutott, hogy szeszélyes, mint az időjárás. Néha minőségi, néhol pedig nem egészen az. Te mit gondolsz a jelenlegi magyar szinkronvilágról, és arról hogy egyesek már temetik?
- Én nem temetem a magyar szinkront. A színészek zöme tehetséges és képzett is. A baj sokkal inkább a megrendelők igényességével van, és azzal, hogy mennyi időt és milyen keretet adnak egy-egy produkció megvalósításához. Az utóbbi évtizedben szinte magától értetődővé vált, hogy még a legigényesebb produkció is lóhalálában, értelmetlenül szűkre szabott stúdióidőben, a lehető legalacsonyabb bekerülési költséggel készüljön. Azt hiszem – ahogy meglátásom szerint ebben az országban majd mindennel kapcsolatban – itt is az alapvető benső, emberi igénytelenséget, rutinszerű közönyösséget lehet okolni.
Ha már filmes portál vagyunk, nem állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem: neked melyek a személyes kedvenceid ebből a világból, és mit láttál utoljára széles vásznon?
- Utoljára az Avatart láttam. Nekem fölülmúlhatatlan kedvencem Orson Welles, de mindent szívesen nézek, ami nem becsüli alul a néző igényeit.
Talán nehéz kérdés lesz, de külföldi szinkronok közül tudsz olyat mondani, akinek a munkáját minden körülmények között elismered?
- Bevallom, nem ismerem a külföldi szinkronokat.
A sok munka mellett mennyire tudsz kiegyensúlyozott életet élni, marad időd kikapcsolódásra?
- Szerencsére egyáltalán nem vagyok szakbarbár. Olyannyira nem, hogy ma már a színészetet inkább kenyérkeresetemnek tartom, mint hivatásomnak. Másfél szakmai évtized után, végül más területen leltem meg azt, amiért "érdemes élni", de ez nem jelenti azt, hogy amit megcsinálok, nem lenne fontos nekem. Sok mindenre marad időm, és bízom benne, hogy ez mindig így marad.
Köszönjük, hogy szántál ránk kis időt, minden jót és sok sikert kívánunk a továbbiak során, a CineStar olvasótábora legyen veled. Kérlek, még utolsó szavaiddal búcsúzz el tőlük saját módon.
- Arra kérem az olvasót, hogy bízzon a saját értékítéletében, és se a reklémoknak, se a celebeknek ne higgyen. Ha valamiről azt tartja, hogy nem tetszik neki, a világért se állítsa az ellenkezőjét, csak mert divatos, hogy tessen. Akár szinkronról, akár filmről van szó, nyugodtan legyenek elvárásai és lécet tegye magasra. Mindenkinek az az érdeke, hogy komoly elvárásoknak kelljen megfelelnünk, mert csak így biztosítható a minőségi munka. Ehhez nem csak a film- és szinkroniparnak, de elsősorban a nézőnek kell igényesnek lennie. Legyenek továbbra is bátran kritikusak, és bízzanak az értékítéletükben!
Széles Tamás interjúját a Magyarszinkron.hu nevezetű támogatónkkal folytatott kellemes viszony segítette elő, ezúton köszönjük nekik is a sok segítséget!