Interjúnk csinos alanya jelenleg külföldön sütteti a ... hmm hasát, addig mi úgy gondoltuk, hogy távollétében adunk nektek egy darabot. Már ami az interjú kérdését illeti...
Köszönöm, hogy elfogadtad kicsiny kis ajánlatunkat, és hogy válaszolsz a kérdésre. Csapjunk is bele, amondó vagyok.
Jól beszélsz, bajtárs, uccu neki.
Nem is olyan régen volt kinn nálunk egy szavazás, amely azt firtatta, hogy látogatóink mit gondolnak a magyar szinkronról, rosszabbodik, avagy egyre csak javul az „állapota”. Te mit gondolsz erről?
Nos hát, lehet, hogy magyar szinkronról nem engem kellene megkérdeznetek, ugyanis szeretem eredeti nyelven nézni a filmeket, sorozatokat, animéket, rajzfilmeket, véleményem szerint a szinkronizálás esetében elvész valami kis pluszdolog, ami az eredeti filmben megvolt, jelesül az adott színész hangja, illetve a vele kifejezett információk. Ha DVD-t nézek, akkor is ragaszkodom hozzá, hogy eredeti nyelven menjen a vetítés – ez persze mozifilmeknél hiábavaló, mivel moziban főleg szinkronos filmeket adnak, ezért nincs mit tenni; mivel moziba nagyon szeretek járni, ezért ezzel megbarátkozom.
Úgyhogy a magyar szinkronokról inkább nem nyilatkozom, mivel nincs akkora rálátásom az „iparágra”, mint szeretném.
Ha már szinkronnál, ráadásul magyarnál tartunk, számodra ki a legmeghatározóbb hang, akinek orgánumára mindig felkapod a fejed?
Gobbi Hilda, egyértelműen – a Flintstones család kalandjai során Vilma hangja nagyon furcsa volt mélyen, de aztán megszoktam és megszerettem, amikor először hallottam az eredeti Flintstones Vilma-hangot, akkor nagyon furcsa volt, hogy nem mély, és így semmi „arca” a hangjának.
Mesélj kicsit arról, hogy egyedül, avagy csoportosan szereted betámadni a cinemák helyszínét?J
Gyakran járok moziba, egy héten egyszer-kétszer biztosan, viszont az utóbbi időben megfigyeltem magamon, hogy kezdek háklisodni, és egyre inkább zavarnak az emberek a mozikban, ugyanis szinte Nem. Múlik. El. Anélkül. Film., hogy el ne kezdje valaki rugdosni a székem. Nem tudom, lehet, hogy vonzom az ilyen embereket, viszont komolyan ez történik. Épp emiatt legtöbbször nem foglalom el a helyem, hanem inkább előrevonulok a második-harmadik sorba, ahol senki sem ül. Ha ezt nem tudom megtenni, mert mondjuk premiervetítésről van szó, akkor persze elfoglalom a saját helyem, nem rebelliskedem.
Bizonyára van örök kedvenced is az alkotások terén, ami emlékezetes maradt barátok, látvány, színészek, hangulat stb. terén. Avass be minket, kérlek, melyek a te kedvenceid.
Rengeteg kedvencem van, de komolyan. El is kezdem sorolni: Wolfs Rain, Ergo Proxy, Neon Genesis Evangelion, Cat People, Cronenberg művei (imádom a rendezőt, szinte minden filmjét láttam már), Soylent Green, a hetvenes-nyolcvanas évek scifijei, az eredeti Drakula, Csillagok háborúja (nekem még az új trilógia is tetszik, tudom, skandallum), Superman. Tényleg órákig tudnám sorolni.
Színészeket emlegetve óhatatlanul is felmerül a kérdés: létezik olyan férfi, avagy női karakter, akinek szereplését a legtöbb esetben megtekinted? Ha igen, miért pont ő(k)?
Színészekhez annyira nem ragaszkodom, nem emlékszem, hogy úgy mentem volna moziba, hogy „ú, most játsszák XY új filmjét, menjünk el!” Talán DiCaprio, mostanában nagyon jó filmekben szerepel, de akkor sem miatta megyek el, hanem azért, mert érdekesnek tűnik a film az előzetesek szerint.
Közös beszélgetéseink egyikében említetted, hogy anno egyetemen részt vettél filmes órákon is. A film kategória kissé elszeparált részéről kérdeznélek, hogy állsz az anime világgal? Gondolok itt a japán animékre, hiszen elsősorban azok terjednek hazánkban is. Van esetleg olyan közöttük, amely elnyerte tetszésed, netalántán rajongóvá tett?
Hajaj! Amikor egyetemista voltam, nagy szerencsém volt, mert összehaverkodtam pár filmszakos egyetemistával, akik aztán magukkal cipeltek mindenfelé, ugyanis keresztbehallgathattunk más órákat is. Ők újságolták el egyszer nekem, hogy animeórát is tervez az egyik tanár, az volt a legelső ilyen témájú órasorozat, és soha még annyira teletömött termet nem láttam. A tanár, Varró Attila nagyon jó ember volt, igazi egyéniség, emellett pedig nagyon érdekesek voltak az órák is – addig csak a saját kútfőből tudtam kiindulni, vaktában válogattam az animék között, meg megnéztem azt, amit ajánlgattak nekem a barátaim, ennek az órának köszönhetően viszont végre ki tudtam indulni valahonnan, megismertem a történetüket, megnéztem kisfilmeket is, nagyfilmeket is, belenéztünk sorozatokba, úgyhogy egész jó rálátásom lett a témára. A Wolfs Rain egyébként abszolút kedvenc lett, imádtam azt a sorozatot, de emellett is vannak azért nagyon jó animék, amikkel meg lehet fogni. Hellsing, D, a vámpírvadász, Tezuka Osamu munkái. Azokat szeretem, amelyiknek egyedi a története és a szereplők egyéniségét is rendesen megalkották; az egyszerű lövöldözős/semmilyen anime nem az én világom, illetve az sem, amelyik csak a grafikájával akar hatni a nézőre.
Tettél arra is halvány utalást, hogy horrorfilmekről is értekeztél egyetemi oktatóddal. A fiúk mai felfogása szerint lányokkal azért jó horrort nézni, mert majd biztos megijednek, és odabújnak… oszlasd kérlek el ezt a fajta tévhitet, egy lány is szeretheti a komoly horrort. Avagy nem?
A horrorfilmek kérdése nagyon érdekes – mostanában a trancsírozós, bélkifordulós horror éli reneszánszát; amilyen horrorfilm a mozikban van, az általában ilyen. Nem mondom, hogy ez rossz, de engem nem ez fog meg egy horrorfilmben; nem az undorodási reakció kiváltása és nem is az öncélú rémisztgetés az elsődleges célja egy horrorfilmnek szerintem, hanem az, hogy az emberben elrejtett alapfélelmeket felszínre hozza és valamilyen katartikus megoldást hozzon rá. Így a Psychónak sem az a lényege, hogy Norman Bates rohangál konyhakéssel, és jaj, de félelmetes, hanem az anyához való túlzott kötődés. Vagy vehetjük például Rosemary gyermekét: a filmben azt a minden nőnek ismerős félelmet hozzák felszínre, hogy „nő benne valami” (=egy gyerek), és vajon milyen lesz; egy ismeretlen fejlődik ki benne.
Úgyhogy talán már ennyiből is kitűnik, hogy inkább a régebbi horrorfilmek nagy rajongója vagyok; a mostaniak maximum szórakoztatnak, de nem tartom őket maradandónak.
A kérdésedre a válaszom ez: teljesen mindegy, hogy milyen nemű ember néz egy adott filmet, egy férfi is megijedhet egy horrortól, nemcsak egy nő. Illetve egy nő eleve sokkal több szörnyűséggel és gusztustalansággal találkozik, mint egy férfi; vajon melyikőnk fog például koszos pelenkákat mosni? ;)
Végezetül kérlek, kicsit mesélj magadról a CineStar olvasóinak, hiszen vajmi keveset tudunk rólad a neveden, és foglalkozásodon kívül. Nem élettörténetet kérünk, ne ijedj meg, csak pár szót erről a tüneményes hölgyről, akivel éppen interjút készítek:)
Hát, így, neten keresztül nehéz magamat bemutatni. Pár címszóban: gépmán, játékmán, könyvmán, kvázi-kocka, zeneimádó, tanulnivágyó. Vörös haj, barna szem, szemüveg, átlagos termet.
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseinkre, további sok sikert kívánunk mind a GS csapatában, mind a magánéletedben. Utoljára még köszönj el a magad módján népes közönségünktől…
Hát köszönöm, hasonló jókat kívánok minden kedves olvasónak!
Legközelebb újabb GameStar munkatárssal beszélgetünk el bővebben a filmek világáról, ne hagyjátok ki azt sem!