John le Carré neve ma már teljesen egybeforrt a kémregény fogalmával, és egyáltalán nem véletlenül. A dorseti Poole-ban született angol író művei olyan hatással voltak a krimi és a thriller műfajokra is a kémtörténetek mellett, amiket nem lehet letagadni - az ezekből készült filmes vagy sorozatbeli alkotások pedig rendre mindig elkápráztatták a közönséget. Az ő kémtörténetei nem voltak egyszerűek, nem voltak hétköznapiak, mégis földhözragadtak voltak, és pont ezek miatt is örvendtek akkora népszerűségnek és sikernek. Maga mögött hatalmas űrt fog hagyni, amit talán egyik másik szerző sem tud majd betömni.
Le Carré kezdetben hírszerzőként szolgált a brit hadseregnél, akik még Ausztriába is kiküldték különféle megbízásokra. Dolgozott az MI5-nak, sőt az MI6-nek is, tiszti rangot szerzett, Hamburgban konzul lett, számtalan ügynök fordult meg és dolgozott a keze alatt, majd egy ismerőse (Lord Clanmorris) tanácsára vágott bele az irodalomba is. Az Ébresztő a halottaknak volt a debütáló regénye 1961-ben, majd tisztelet és megköszönésképpen Lord Clanmorrisről mintázta ikonikus karakterét, George Smileyt. Ő számtalan regényének lett a visszatérő főhőse, mint például a Karla-trilógiának.
Nagyon nehéz lenne a dolog, ha arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy melyik a legjobban sikerült regénye mind közül. Hiszen nem pusztán a mennyiségi korlátokba ütközne az ember, de a minőségibe is. A kém, aki bejött a hidegről, az Éjszakai portás (később a sorozat miatt Éjszakai szolgálat), az Egy tökéletes kém, A panamai szabó, a Csapda, Az üldözött, a Suszter, szabó, baka, kém (ami Árulás vagy Az áruló címmel is futott) - borzasztó nehéz lenne választani. Így inkább ne is rangsort, hanem emléket állítsunk John le Carré-nek, akinek lebilincselő és fordulatos regényeivel egy kicsit belekóstolhattunk az igazi kémek világába is.
John le Carré tüdőgyulladásban halt meg a Royal Cornwall Kórházban december 12-én. Most októberben ünnepelte a 89. születésnapját. Nyugodjék békében!