Vagy inkább a régi Pókember, hiszen Flash majd negyed századdal idősebb a lényegesen népszerűbb Hálószövőnél. Mindegy is, hiszen akárhogy vesszük, a két, fiatalosan bohém, ugyanakkor tragédiákkal sújtott hős közti párhuzam a legutóbbi Az Igazság Ligája kapcsán is egyértelművé vált a laikusok számára, hiszen mindkét esetben egy milliárdos playboy igazságosztó karolta fel őket, és a már-már hatalmas léptékű kalandokhoz, egókhoz képest az figuráik hétköznapibbak, jobban azonosulhatóak, kalandjaik hihetőbbek.
Persze a készülő Flashpoint esetében, mely a Skarlát Gyorshajtó egyik leghíresebb és leginkább nagyszabású történetét meséli el, igencsak nehéz hihetőségről beszélni, amikor van benne időutazás, sci-fi elemek, alternatív valóság, amelyben Bruce Wayne lesz az áldozat azon az ominózus estén és az apja válik Batmanné. A Pókember: Hazatérés szkriptjét is jegyző, valamint a Vakációt és az Éjszakai játékot is dirigáló Jonathan Golstein eképpen vélekedik a kérést illetően:
Ugyanannyira hihető a szuperhősfilmekben, mint amennyire Peter Parker az a Marvel részéről.
Kétségtelen, hogyha azon nem akadunk, fel, hogy valaki egy pókcsípéstől ruhán keresztül képes a plafonhoz tapadni, megérezni a közelgő veszélyt és emberfeletti erőre szert tenni, akkor egy "mindössze" szupergyors szuperhősön, aki képes az időben utazni kár lenne fennakadni.
Goldstein rendező és forgatókönyvíró kollégája a fent említett két filmen, John Francis Daley (laikusoknak Sweets a Dr. Csontból) úgy vélekedik, hogy rettentő felszabadító, hogy egy olyan hős történetét mutathatják be a nagyvásznon, akiét még nem látta a közönség (legfeljebb az egyre mélyebbre süllyedő CW sorozatban) és hogy a karakter nem úgy van összerakva, mint Superman, vagy Batman.
Már az önmagában megkülönbözteti a többi szuperhőstől, hogy nem azokból a sz*rságokból tevődik össze, mint Superman. Flash sokkalta földhözragadtabb.
És bizonyos értelemben mindkettejüknek igazuk van, hiszen Supermant a mai napig rendszeresen éri az a kritika (némileg joggal), hogy egy cserkészfiú, ami mellett az elpusztíthatatlansága a karakter élét, az izgalmi faktort is elveszi. A másik részről pedig ott van a multimilliárdos, sötét antihős Batman, aki akármennyire is népszerű, túlontúl depresszív. Nem hiába szokták azt mondani, hogy míg a DC hősei olyan istenek, akik megpróbálnak emberré válni,addig a Marvel héroszai olyan emberek, akik megpróbálnak istenné válni. Barry Allen ebből a szempontból valóban közelebb van a Marvel szellemiségéhez könnyedségével, emberi reakcióival, így a hasonlat ténylegesen áll.
A kérdés nyilván az, hogy a régóta halogatott önálló kalandban - amit az eredeti elképzelések szerint ebben a hónapban mutattak volna be, de azóta történt egy s más a DC háza táján - mennyire fog működni a figura, pláne az egyik legszemélyesebb, leggrandiózusabban, annyi azonban bizonyos, hogy a figurát megformáló Ezra Milleren nem fog múlni. Mindenesetre a rendezők bizakodnak benne, hogy a film munkálatai még idén megkezdődhetnek ennyi év várakozás után.