A Warner Bros. bár egyelőre befürdött a szuperhősöket főszerepbe állító univerzumépítéssel, azonban ami nem ment a köpenyes igazságosztókkal, majd menni fog az óriásszörnyekkel. A 2014-es, Gareth Edwards által tető alá hozott Godzilla ugyanis csak az első darabja volt a Legendary és a Japán Toho stúdió közreműködésével megszülető "szörnyverzumnak", ami 2017-ben a John Voight Roberts-féle Kong: Koponya-szigettel nemcsak sikeresen bővítette az univerzumot, de ügyesen meg is ágyazott a májusban érkező Godzilla 2: A szörnyek királyának.
Noha már egész sok mindent láthattunk a gigantikusnak ígérkező moziból, a Total Film legfrissebb számában teljes egészében a Kaijuk kapták a főszerepet, így most nem kevesebb, mint négy darab vadiúj nagyfelbontású képen vehetjük szemügyre Godzillát és a három fejű King Ghidorát, valamint a film emberi szereplőit, többek közt a Stranger Things Elevenét alakító Millie Bobby Brown-t és az első Godzillából visszatérő Ken Watanabét. Az új képek mellett a magazinnak sikerült megszólaltatnia a filmet rendező Michael Dougherty-t, aki az újságnak adott interjújában arról beszélt, hogy pontosan miért is tartja nagyszerűnek a "szörnyverzumot", mint koncepciót.
Ha jobban belegondolunk, akkor a Toho (a stúdió aki kitalálta Godzillát és a többi Kaijut - a szerk.) valójában már az 1970-es, 60-as, sőt már 50-es években felépítette a maga filmes univerzumát. Rodan ugye 1956-ban kapta meg a saját önálló kalandját, két évvel azután, hogy Godzilla debütált a mozik vásznain. Aztán persze Mothra is kapott egy filmet, majd jöttek a nagy crossoverek a 60-as évek folyamán.
Dougherty emellett arról is szót ejtett, hogy mégis miképpen igyekezett tovább gondolni a Godzillában és a Kong: Koponya-szigetben látottakat.
Amit imádtam Gareth rendezésében az-az, hogy amennyire csak lehetett, igyekezett maximálisan földhöz ragadt maradni. Azt éreztetni, hogy ez az egész ami történik a vásznon, akár a valóságban is megtörténhetne, ahogy épp kinézel az ablakon. Aztán jött Jordan (Vogt-Roberts) aki csavart egyet ezen a formulán azzal, hogy rengeteg színt és vibrálást hozott be a képeibe. Nem titkolt célom volt, hogy tovább vigyem ezt az örökséget. Szóval amennyire csak lehetséges, igyekeztem realista módon ábrázolni ezeket a lényeket, de közben szerettem volna behozni azokat a vonásokat is, amik ezeknek a karaktereknek az esszenciáját adják. Elvégre, ha van egy háromfejű sárkányod, amely villámokat szór, az azért elég király dolgokat tud letenni az asztalra. Ennek fényében muszáj volt megértenem ezeknek a fantasztikus elemeknek a mikéntjét. Hiszen, ha behozol egy óriási molylepkét, vagy egy a vulkánból kitörő óriási madarat, akkor is megpróbálsz realista maradni, de közben nem felejtheted el, hogy azért mégiscsak fantasztikus lényekről van szó.
