Már lassan másfél hónapja, hogy bemutatták a Star Wars: A utolsó Jediket, de még mindig heves indulatokat szül, lévén a média éppúgy a felszínen tartja a témát, amint egy-egy interjú kapcsán mondatonként közölnek le egy cikket, amire a rajongók feldühödött része természetesen ugrik. Ugyanis az tagadhatatlan, hogy míg a kritikák szerették, hovatovább imádták a filmet, a közönség jó része talán utoljára a Baljós árnyak idején volt ennyire felháborodva és a bevételeken - amelyek már így is meghaladják az 1 milliárdot és 2017 legsikeresebb filmjévé teszik - is érződik a megosztottság, valamint a negatív visszhang. Ennek tetejébe pedig, még a rendező, Rian Johnson is készségesen válaszol minden kérdésre, akár twitteren, akár élő szóban, ahelyett hogy (egyesek szerint) befogná. Mégis hogy képzeli! Nagy valószínűséggel a mostani kijelentésével csak még inkább kihúzza a gyufát és közelebb segít egyeseket leendő agyvérzésükhöz.
Johnson a Slashfilm podcastjében vendégeskedett és többek között az irányába érkező gyűlölethullámról is beszélt, valamint mit érzett az első órákban, amikor ezek a "gyűlöltet tweetek" befutottak a premier napján.
Az őrület az, hogy nem igazán tudtam elhelyezni ezeket a tweeteket. Nem volt rálátásom, hogy mekkora is ezen emberek csoportja, vagy hogy min is akadtak ki pontosan. A következő hetekben, miután sikerült kontextusba helyeznem ezeket, amitől máris jobban éreztem magam. De akkor azon járt az agyam, hogy "Istenem! Mindenki utálja? Teljesen elrontottam? Tévedtem? Rettentő mód elkeserítő volt, mert nem értettem az összefüggéseket.
Azt is sokadjára le kell szögezni, hogy a Star Wars olyan szinten túlnőtt a rajongókon, hogy annak képtelenség teljes egészében megfelelni. Az előzménytrilógia hiába használt fel egy csomó új ötletet, ábrázolta a messzi-messzi galaxis egy addig ismeretlen korszakát és berendezkedését, volt vele egy nagy problémája: George Lucas íra és rendezte. J.J. Abrams rajongó simogató múltidézése éppúgy nem felelt meg sokaknak, most pedig Johnson újító, az elvárásokkal sokszor szembe helyezkedő, a világ határait kiterjesztő folytatása verte ki a biztosítékot, ami egy lehetséges válasz volt a rengeteg közül, amelyekkel Az ébredő Erő magunkra hagyott bennünket. Éppen ezért érthető, hogy Johnson nem hajol meg sokak akarata előtt.
Az eddig megjelent vélemények közül egy olyan sincs, ami arra sarkallt volna, hogy "Ó, Istenem! Mennyire elszúrtam! Ha visszamennék, valamit másképp csinálnék." Őszintén hiszek minden egyes döntésemben.
Ezt pedig fontos lenne a rajongók egy csoportjának is megérten, mint ahogy azt is, hogy ők és a véleményük az érme egyik oldala, nem mindkettő: az alkotói szabadság, amit sokszor rettentő mód alárendelnek az üzleti érdekeknek - és igen, ez a Star Warsra is igaz, de nem új keletű, mielőtt Disneyre kezdenének egyesek ösztönösen mutogatni - megillet egy olyan filmest, mint Johnson, vagy Abrams, de lényegében akárkit, aki végigtudja verni az ötleteit a hollywoodi stúdiórendszeren. Hogy az eredmény sokaknak nem tetszik, avagy tetszik az már szimpla véleménykülönbség.
Mint ahogy azt is illendő lenne megérteni, hogy a Star Wars nem csak a sajátunk, hanem nagyon sok mindenkié szerte a világon, akiknek mást jelent, másként gondolkodik erről a világról, és ebbe maguk az alkotók is beletartoznak (szép is lenne, ha nem). Ha azt az élményt akarjuk újra átélni, mint amikor megtudtuk, hogy kicsoda is Luke apja, vagy rettegve tekinteni a Birodalom fegyverarzenáljára, esetleg Yoda mester bölcs szavaiban, ismeretlen tanításaiban akarunk elmerülni jó időre, vagy kapásból némely (azóta törölt) könyv komplexitását várjuk az éppenséggel a rajongói reakciókban mérhető nosztalgiát maga mögött hagyni próbáló sorozattól 3 film után, akkor még nagyon sokszor fogunk csalódni és leszünk haragosak a világra és az alkotókra.