Sajnos napjainkban nem túl egyszerű külföldre utazni, viszont a filmek még ekkor is ott vannak nekünk, amik könnyedén elkalauzolnak egy-egy álomszerű helyszínre. Az első ország, melynek filmes referenciái közül a számomra legkiemelkedőbbeket összeszedtem, Olaszország lesz, ami talán az egyik legközkedveltebb turisztikai úti cél. Félreértés ne essék - cikkem nem turista útikalauznak készült, sokkal inkább az Appennini-félsziget hangulatának átadásáról szóló legjobb filmek felsorakoztatásának. A lista természetesen teljes mértékben szubjektív, illetve nem rangsor.
Szólíts a neveden (rendező: Luca Guadagnino, 2017)
A festői Észak-Olaszországban játszódó Luca Guadagnino-filmadaptáció minden idők egyik legintimebb romantikus filmje. Ki ne töltené a nyarát egy vidéki házban, távol a világ rohanásától és zajától úgy, hogy a szerelem is rátalál? Gondolom, sokunk kiegyezne egy ilyen vakációval, még ha Oliver (Armie Hammer) és Elio (Timothée Chalamet) kapcsolatának kibontakozása több kihívást rejteget magában a megszokottnál. Igen, a Szólíts a neveden a nagybetűs Vakáció. Minden benne van, amit egy forró olasz nyártól vár az ember: szerelem, napsütés, pihenés, na meg barack…
A tehetséges Mr. Ripley (rendező: Anthony Minghella, 1999)
Ha Matt Damon szélhámos kedvében van, nem érdemes a közelében tartózkodni, mert nem ismer határokat. Kihasznál és élősködik, de valahol sajnálnivaló, hogy egy őszinte mozzanata sincs. Egy ilyen karakter áll kontrasztban a film cselekményének helyszínt adó - egyébként fiktív - Mongibellóval. Minghella thrillere kifinomult érzékkel helyezi szembe a keskeny utcákkal tarkított nyári itáliai kisvárost a karakterek között lappangó feszültséggel, amit Law és Damon párosa járat csúcsra.
A Keresztapa (rendező: Francis Ford Coppola, 1972)
Coppola katartikus gengszterfilm-sorozata úgy romantizálja a bűn világát jelképező maffiát, hogy közben nem vitatja annak mocskát sem. Olaszország, pontosabban Szicília szerepét az első rész kapcsán emelném ki, ahol Michael Corleone (Al Pacino) kényszerpihenőjét tölti. Főszereplőnk sem gondolja azonban, hogy "száműzetésében" tölti élete legboldogabb, ugyanakkor legszomorúbb napjait: rátalál a szerelem, de annak örömeit nem sokáig élvezheti, ugyanis az alvilág bosszúja utoléri őt. Nem azért része e listának A Keresztapa, mert Itália jelen esetben egyenlő lenne a megvalósult álommal, hanem éppen ennek árnyalása és dekonstrukciója teszi felejthetetlenné.
Luca (rendező: Enrico Casarosa, 2021)
A lista többi tagjával ellentétben az idén júniusban megjelent Luca az animáció segítségével ragadta meg az olasz hangulatot. Ha a mese mélyebb rétegeit nézzük, sok szempontból párhuzamba állítható a korábban már említett Szólíts a nevedennel, de valójában teljesen felesleges, mert ez a film úgy jó, ahogy van. Számtalan olasz sztereotípiát hordoz magában, de a fő üzenete mégiscsak a barátság és az elfogadás köré épül. Ezt a szívet melengető kiskamasz-történetet helyezi Casarosa a csodás (és szintén fiktív) Portorossóba, ahol mindenki Vespával jár és tésztafélékkel tömi magát. Legszívesebben minden képkockáját kiposzterezném.
Az élet szép (rendező: Roberto Benigni, 1997)
Megvalósult álomból pokol. Mindez néhány nap leforgása alatt. A mesébe illő észak-olaszországi nyitószcénával, avagy a zsidó származású Guido Orefice (Benigni) életének beteljesülésével indít Benigni könnyfakasztó drámája, ami az érzelmek teljes skáláját bejárja. Nem tölt be akkora funkciót a helyszín, mint az előbb felsoroltaknál (és nem a történelmi korszak miatt annyira hívogató), viszont a narratív építkezésben és a dramaturgia fokozásában fontos szerepe van.
Összességében leszögezhetjük, hogy Olaszország az érzelmek beteljesülésének és túlcsordulásának szimbóluma a filmművészetben. Több műfajból is szemezgettem, de láthatjuk, hogy a helyszín egyezése mellett a szeretet és a szerelem (vagy éppen azok ellentétei) adják e filmek központi témáját. A ti listátok hogyan nézne ki?