Megérkezett Elizabeth Banks legújabb őrültsége, a Kokainmedve, aminek apropóján megvizsgáltuk a film- és sorozattörténetet, hogy felidézzünk pár emlékezetes mackóalakítást. A több mint 100 éves filmtörténeti múlt miatt adja magát, hogy a lista nem lesz teljes, de azért igyekeztünk - kommentben pedig várjuk a Ti ajánlásaitokat.
Balu - A dzsungel könyve/Balu Kapitány kalandjai (1967; 1990-1991)
Tegye fel a kezét, aki gyerekként együtt énekelte Balu fülbemászó dallamait A dzsungel könyve Disney rajzfilm megtekintése közben. A kissé hóbortos medve már gyerekként is nagy tanítómester volt, felnőttként pedig még megszívlelendőbb az üzenete, miszerint nem kell az életet túl komolyan venni. A '90-es években saját rajzfilmsorozatot is kapott, ami elé gyerekek ezrei ültek le délutánonként a tévékészülékek elé. Balu itt is megőrizte A dzsungel könyvében ráaggatott jellemét, de sikeresen fel is turbózták őt egy hidroplán pilótának, ami jobban belegondolva legalább annyira eszelős koncepció, mint a bekokainozott medve.
Micimackó (1977-)
Hamarosan a klasszikus Micimackó történetnek is megismerhetjük egy horrorisztikus adaptációját, de egyelőre maradjunk az eredeti A.A. Milne karakternél, aki szintén a Disney meséinek köszönheti, hogy mostanra már szinte minden gyermek számára ismerős. Micimackó kalandjai legalább annyira szólnak a társairól, mint a címszereplőről, de az vitathatatlan, hogy a Százholdas Pagony megannyi gyermek számára jelentett egy biztos menedéket a felnőtté cseperedés útja alatt. Sőt, a Barátom, Róbert Gida bizonyította azt is, hogy felnőttként sem érdemes teljesen hátat fordítani azoknak a meséknek, melyen felnőttünk.
Pó - Kung Fu Panda franchise (2008-2016)
Jack Blackről talán sokaknak a Tenacious D zenekar jut elsőre az eszébe, de az inkább filmes vonalon mozgóknak kapásból a Dreamworks pandája fog beugrani. Talán túlzás, de lehet amellett érvelni, hogy Black erre a szerepre - pontosabban szinkronhangra - született, és nagyszerűen vitte bele saját identitását a kung fuzni vágyó panda karakterébe. Pó egy igazi 21. századi mesehős, aki már sokkal esendőbb, mint a 20. századi társai. Igazi próbákon kell átesnie és igazi tétek forognak kockán, melyek közben viszont Balu mottóját meglovagolva érvényesíti azt a nagy igazságot, hogy a humor még a legkilátástalanabb helyzetben is elfér. Főleg barátok és családtagok között.
Ted - Ted 1 & 2 (2012-2015)
Seth MacFarlane sok évnyi Family Guy gyártás és szinkronizálás után a 2010-es évek elején berobbant a filmes köztudatba is, bár továbbra is leginkább szinkronhangként. Az általa is írt, rendezett, illetve szinkronizált Ted alaposan kiforgatta a Teddy macikkal kapcsolatos prekoncepcióinkat, és egy ténylegesen kreatív alternatívát nyújtott a Judd Apatow-féle vígjátékokkal párhuzamban, melyek szintén ekkor élték virágkorukat. Persze olyan szemmel is érdekes a tavaly már 10. évfordulóját ünneplő Ted, hogy egyes poénok bizony már nem mennének át a mai szűrőkön. Változik a világ, és ha belegondolunk, hogy milyen klasszikus vígjátékokról maradtunk volna le a jelenkor cenzúrái miatt, akkor nem feltétlenül előnyös ez a változás.
Kodiak-medve - A vadon foglyai (1997)
A kedvesebb verziók után következzenek a realisztikusabb mackók, kezdve az 1997-es A vadon foglyaival, melyben Anthony Hopkins és Alec Baldwin egy repülőszerencsétlenséget követően kénytelenek túlélni egyedül az erdőben. A helyzetet nehezbíti, hogy egy kodiak-medve is kiszemelte őket vacsorának, és bizony nem tágít addig, míg meg nem kapja a jussát. A filmet természetesen a medvetámadással adták el, de a majd kétórás játékidő inkább a Hopkins és Baldwin karakterei közötti konfliktusról szól, úgyhogy érdemes inkább egy drámára felkészülni, amikor újra elővesszük A vadon foglyait.
Medve - A visszatérő (2015)
Szintén nem jut nagy játékidőhöz A visszatérő mackója, ám annál jelentőségteljesebb lesz az a kis szerepe a cselekményben. Alejandro G. Inárritu szakít a kedves macis hagyományokkal, és egy igazi, csemetéit féltő vadállatot gördít Leonardo DiCaprio Hugh Glassének útjába, az élet-halál harc láttán pedig ne lepődjünk meg azon, ha erősen markolásznánk a fotelünk karfáját. Az anyai ösztön csap össze a túlélési ösztönnel, ami brutális és meg nem alkuvó. Aztán persze ismét bebizonyosodik, hogy egy vadállatnál sokkal ijesztőbb ellenség az ember.
Fekete medve - Backcountry (2014)
Talán az egyetlen olyan medvével operáló horror, mely nem akar paródia vagy egy rossz vicc lenni, mint például a 2008-as Grizzly Park/Nyolc préda. A Backcountry lassan indul be, ám miután nyilvánvalóvá válik, hogy hova fut ki a cselekmény, akkor az egyik legfeszültebb, legizgalmasabb túlélőhorrort kapjuk meg a vadonból. Ez a film is jól bizonyítja, hogy nincs szükség nagyszámú áldozatok felsorakoztatására a feszültség generáláshoz, a minimális szereplőgárda, melyet hús-vér karakterek alkotnak, szintén eléri a kívánt hatást. No persze nem árt, ha a fenyegetés is valós, ebben pedig a Backcountry mackója csillagos ötösre vizsgázik a 90 perc alatt.
Grizzly-medvék - Ezüst Nyíl (1986)
A személyes kedvencem, mely egyúttal egy életre traumatizált is engem a medvékkel kapcsolatban. Amikor a '90-es években azt hittem, hogy minden mese olyan, mint amit a Disney is szállít évről évre a mozikba, akkor került birtokomba még VHS-en az Ezüst Nyíl széria. Csak jóval később jöttem rá, hogy ez bizony már az anime műfaj táborát erősítette, de addigra már megtörtént a baleset, ami érdekes módon nem is az első megtekintés után következett be, hanem a sokadik egész délutános darálást követően: rémálmok gyötörtek, melyekben a közeli dombság "medvéi" jöttek le elfoglalni a városomat, és mindenkit legyilkoltak, akit csak értek. Férfiasan bevallom, hogy az Ezüst Nyíl medvéi néha még ma is vissza-visszatérnek álmaimban, de szerencsére már nem abban az ultrafélelmetes verzióban, mint amilyennek gyermeki fantáziám megörökítette őket.
Az Ezüst Nyílhoz magyar szinkron is készült, bár megjegyzendő, hogy az európai változatból konkrét epizódokat vágtak ki, így a történet teljességéhez - no meg a brutalitás teljes átéléséhez - érdemes egy japán nyelvű kópiát is beszerezni. Szerencsére az évek során sikerült átkondicionálnom az Ezüst Nyíl által közvetített agresszív mackóképet, de ennek ellenére már soha többé nem tudok hinni a Balu, Micimackó, Pó vagy Ted-féle szelíd macivariánsoknak. Sajnálom.
A listát még ki lehetne egészíteni Paddingtonnal, Maci Lacival, vagy akár a Brickleberry Malloyával, csak hogy a békésebb fajtájúak táborát erősítsük, ám a félelmetesebb egyedeket is lehetne még sorolni. Nektek mi volt a meghatározó medvés élményetek filmekből vagy sorozatokból?