A héten mozikba került hazánkban is Paul King legújabb filmje, a Wonka, ami a mindenki számára ismerős csokigyáros korai kalandjait meséli el. Látványos és szórakoztató, ízig-vérig ünnepi film, amelynek címszerepébe az ifjú tehetség, Timothée Chalamet bújt, és ami az egész családot elvarázsolhatja.
A film premierjének apropóján összegyűjtöttünk további említésre méltó adaptációkat, hiszen nem ez az első eset, hogy valaki Roald Dahl történeteit és figuráit eleveníti meg a nagyvásznon.
Meghökkentő mesék: Báránysült hentesné módra (1979)
A Meghökkentő mesék szinte bármelyik epizódját feltehetnénk erre a listára, azonban ahogy Mary Marney (Susan George) eltünteti a bűnösségét alátámasztó bizonyítékot, az egyszerre rendkívül okos és vicces. A Báránysült hentesné módra (Lamb to the Slaughter) című rész Dahl Áldozati báránycomb című novelláján alapszik, és míg maga a szöveg is igazán frappáns, a benne szereplő rejtélyt a sorozatban még feszültebbé teszik azzal, hogy az alapanyaggal ellentétben nem lineárisan mesélik el a halálesetet. A tökéletes bűntény bemutatása magán hordozza a szerző gyermek és felnőtt könyveinek sajátosságait egyaránt: humoros és groteszk, és remek érzékkel teszi furcsává a hétköznapi szituációkat. A novella magyarul először a Szuperpempő című kötetben jelent meg. Ebből a történetből is készült még pár rövid- és nagyjátékfilm, például 2002-ben Nicole Barnette rendezésében, Simon Throssell munkája 2016-ban jelent meg, de még korábban, 1958-ban Hitchcock is szentelt egy 30 perces epizódot Dahl meséjének az Alfred Hitchcock Presents keretein belül.
Matilda - A kiskorú boszorkány (1996)
Tavaly a Matildát is elérte a remake-láz, és musical formájában gondolták újra a kis boszorkány történetét, ez az adaptáció viszont nem az első a sorban. Danny DeVito 1996-os feldolgozása szellemes és szórakoztató családi darab, amely egy ártatlan kislány, Matilda megpróbáltatásait mutatja be, és hogy hogyan tud boldogulni az őt körülvevő őrült világban. A film a jó és gonosz kettősségét vicces és durva szélsőségekben jeleníti meg, és arra bíztatja a közönséget, hogy tartsunk ki még akkor is, amikor a legkilátástalanabbnak tűnik a helyzet, hiszen a jó elnyeri méltó jutalmát. Mara Wilson igazán imádnivaló a kis boszorkány szerepében, Miss Honey-val (Embeth Davidtz) való barátsága pedig irigylésre méltó. A sztori egyfelől szentimentális, másrészt viszont a kislány szüleit alakító Danny DeVito és Rhea Perlman párosa végtelenül poénos jelenetei nemcsak humorforrásként, hanem gúnyos társadalomkritikaként is szolgálnak.
Charlie és a csokigyár (2005)
Nemrég került mozikba a Wonka, ami a csokigyáros korai éveit mutatja be, azonban ezt a filmet megelőzte már Roald Dahl könyvének néhány feldolgozása (2017-ben például Tom és Jerry kalandjait szőtték a gyárlátogatásba). Legismertebb adaptációja azonban talán Tim Burton 2005-ös filmje, ami a maga mézes-mázos világával megadja mindazt, amitől a nézők és a szereplők gyomra egyaránt megkordul. Gene Wilder korábbi Wonkája (1971) hiteles és jogosan közönségkedvenc, ám Burton feldolgozása finomítja Wilder némileg szadista Wonkájának karakterét, de nem gyomlálja ki belőle teljesen a bizarr jegyeket. Ehhez az egységességhez elengedhetetlen volt Burton sajátos látásmódja mind a vizualitás, mind a narratíva terén, és persze Johnny Depp ikonikus alakítása. A további kiváló castingok is maradandónak számítanak - a kihagyhatatlan Helena Bonham Carterrel az élen, kiegészülve az umpla-lumpá(ka)t alakító Deep Royjal, Christopher Lee-vel és Freddie Highmore-ral -, valamint Danny Elfman fülbemászó dalátiratai és zenéi is szerves részei a darabnak. Burton hozzá méltó ügyességgel ültette át vászonra Dahl sokszor groteszk perspektíváját, miközben mégis egy szívmelengető történet szemtanúi lehetünk.
Fantasztikus Róka úr (2009)
Wes Anderson 2009-es stop motion animációs filmje annak idején - számos más kitüntetés mellett - két Oscar-jelölést is bezsebelt, és nem érdemtelenül. Dahl eredetijét Anderson Noah Baumbach segítségével adaptálta forgatókönyvvé, a bábszereplők hangjainak pedig olyan neves színészeket nyertek meg, mint George Clooney, Meryl Streep, Bill Murray, Jason Schwartzman, Michael Gambon, Willem Dafoe és Owen Wilson. Ez volt a rendező első animációs filmje, a kezdeti fázisban még Henry Selickkel (Karácsonyi lidércnyomás, Coraline) közösen fejlesztették a projektet, amelyet ki is bővítettek: a könyv története nem lett volna elég a teljes filmhez, ezért Anderson bevezetést és befejezést írt Róka úr és családja kalandjaihoz. A rendező elmondása szerint nagy hatással volt a film vizualitására az angliai Great Missenden települése, ahol az író élt. Bár a jegypénztáraknál nem produkált különösebben jó bevételt a film, a kritikusok abszolút pozitívan értékelték, azóta pedig kultstátuszt vívott ki Anderson életművében.
Hattyú (2023)
Anderson kedvenc írói közé tartozik Roald Dahl, így nem meglepő, hogy a Fantasztikus Róka úr után ismét az író műveihez nyúlt. Idén négy Dahl-adaptációval jelentkezett a rendező, és a rövidfilmek mindegyike tökéletesen passzol a rá jellemző, tökéletesen komponált pasztell-világba. Eddigi munkáinak mintegy összegzésként, Anderson a Patkányfogóban ötvözi az élőszereplős és animációs felvételeket, a Méreg és a Henry Sugar csodálatos történetében pedig a pergő dialógusoké és narrációké, valamint a belső vágásoké és az illuzórikusnak tűnő tereké a főszerep. A Hattyú a fentebb felsoroltakhoz képes egy jóval sötétebb tónusú történet két szadista kamaszról, akik érzelmileg és fizikailag is megkínozzák harmadik társukat, aki azonban erkölcsi fölényének tudatában rezzenéstelenül tűri a megaláztatást. A Matildában megjelenő ártatlanság elvesztéséről szőtt történet az értelmetlen agresszió és brutalitás ellen szólal fel, miközben Anderson általában használt, babaházszerű képi világa és az elbeszélés szakrális felhangja ambivalens érzéseket kelt a nézőben. A felismerhető sajátosságok ellenére talán a rendező legletisztultabb és legmegrázóbb darabja a négy közül.
