35 évvel ezelőtt valami új született a mozgókép történetében, amit azóta is sokan referenciaként használnak. Amit azóta is sokan idézgetnek, újra és újra megtekintenek mondván, hogy megunni nem lehet, elfeledni még annyira sem. Elavulhatatlan klasszikusok közé került, holott csak egy szimpla „kísértetház-horror az űrben” koncepcióra épülő horrorfilmnek indult egy relatíve ismeretlen szereplőgárdával (Yaphet Kotto, Harry Dean Stanton, Ian Holm, Veronica Cartwright, John Hurt, Tom Skerrit) és egy feltörekvőben lévő, de még a sztárság küszöbére nem lépő fiatal színésznővel. Illetve egy rendezővel, akinek igazán azóta se sikerült megugrania azt a bizonyos lécet, amit feltett magának ezzel a filmmel.
Az űrben senki sem hallja a sikolyod - 4. rész
35 éve valami megváltozott, de mit köszönhetünk az Aliennek?
Hirdetés
Hirdetés