Jared Leto vitathatatlanul egy jelenség a modern hírességek közt. Lehet utálni, vagy rajongani érte, de szó nélkül nem nagyon megyünk el mellette. A színészet mellett a 30 Seconds To Mars nevű rockbanda frontembereként ténykedik, számtalanszor fellépett kis hazánkban is. Van egy laza Istenkomplexusa, együttesével alapítottak egy szektát és lehet a lelkét is eladta egy felsőbb hatalomnak, mert 50 évesen sem öregszik. Kétségtelen, hogy jó barátságot ápol a kamerával, ám stílusából adódóan hatalmas ripacskodásra képes, mely a színészetben is megmutatkozik. Az igencsak hullámzó karrierjéből emelnénk ki öt alakítást, melyek remekül mutatják be, hogy milyen szélsőséges dolgokra képes a most éppen Morbiusként akciózó fickó.
A jók:
Mielőtt meghaltam (2013)
Leto szereti a látványos átalakulásokat, figyelemfelkeltő szerepeket, Rayon karaktere pedig tökéletesen megfelel ezeknek a kritériumoknak. Az AIDS-es transzvesztita egyértelműen a film egyik legjobb pontja, s noha nem látjuk túl sokat, kihozza a lehetőségeiből a maximumot. Könnyen el lehetett volna túlozni az arányokat és mezei ripacskodásként előadni a karaktert, de Leto a külsőségek ellenére kellően visszafogott. Hol kis humort csempész a cselekménybe, míg máskor a drámai oldalát mutatja meg. Az már részletkérdés, hogy 13 kilót fogyott és leborotváltatta az egész testét. Hogy megérdemelt volt-e az Oscar, az jó kérdés, az viszont tény, hogy Leto egy hálás szerepből még hálásabbat faragott.
Ördög a részletekben (2021)
Erősen gondolkodtam, hogy melyik Leto performanszt emeljem ki, a Rekviem egy álomért közhelyes lett volna, a Mr. Nobody-nál inkább a film erős, mintsem a színészi játék, úgyhogy ismét egy mellékszerepre esett a választás, mégpedig egy tavalyi krimiből. Az Ördög a részletekben lehetett volna jobb is, de Leto régóta nem volt ennyire emlékezetes, mint itt. A nyomozás első számú gyanúsítottját alakítja, akinél egyértelműbb tettes nem is lehetne. Egyszerre kimért és fenyegető, elhiteti veled, hogy okosabb vagy nála, majd visszanyal a fagyi. Nagyon jól állt neki, hogy ezúttal nem egy harsány karaktert kapott és a visszafogottságával, hidegségével sokat dobott a film színvonalán. Szívesen látnék tőle még ilyen figurákat.
A rosszak:
Suicide Squad - Öngyilkos osztag (2016)
Sokan valamiért elfogultan szeretik Leto alakítását Jokerként és megy a mosdatás, hogy rengeteg jelenetét kivágták, alig ismerhettük meg és így tovább. Én őszintén örülök, hogy nem láttunk többet belőle, mert bár az agyontetovált gengszterfőnök imázs simán elsülhetett volna jól, mégsem így történt. Joker karaktere megkíván egy bizonyos szintű ripacskodást, de lehet ezt ízlésesen prezentálni. Leto parodisztikusságba illően túltolta a dolgokat, kezdve a röhejesen mű nevetéssel, de a komplett játéka rettentően modoros. Ahelyett, hogy a karakter egy új oldalát láttuk volna, inkább egy rossz imitátor ugrott be, akinek minden pénze elment a sminkre. A Zack Snyder: Az Igazság Ligájában kicsit kozmetikázott ezen, annak a filmnek jót tett, hogy pár percig láthattuk benne, de attól tartok, ha nagyobb teret kapna, újfent átesne a ló túloldalára.
The Outsider (2018)
Egy tipikus Netflixre gyártott tömegtermék, melyben Leto a húzónév, de nagyjából rajta megy el az egész film. Jó, ez talán kicsit túlzás, de a yakuzás sztori önmagában még lehetne egy korrekt akciófilm. Sajnos nem az, mert a casting miatt alapjaiban bukik meg a koncepció. Leto, mint ex-katona, akit befogad a japán maffia, ő pedig szépen elkeni mindenki száját. Láttunk már olyat, hogy egy olyan színész akciózik szuperül, akiről nem nagyon feltételeznénk ezt, de jelen esetben az erre irányuló törekvés eléggé félrement. Letoról egy másodpercre sem hiszem el azokat, amiket a film állít és rettentően hiteltelen az egész alakítása. Szerencsére a legtöbben már elfelejtették ezt a filmet, mi is tegyünk így.
És a csúf:
Chapter 27 (2007)
Ha egy alakítást ragadunk ki Leto karrierjéből, mellyel a legjobban összefoglaljuk, hogy ő mitől az, ami, akkor a Chapter 27 a legjobb választás. Ebben a filmben minden benne van, amitől megosztó személyiség emberünk. J. P. Schaefer műve arról a Mark David Chapmanről szól, aki lelőtte John Lennont. Egy pszichológiai drámáról lenne szó, melyben válaszokat keresnek arra, hogy mit érezhetett Chapman és végtére is miért lőtte le a zenészt. Ez sajnos nem jön össze és az egyetlen dolog, ami emlékezetes, az maga Leto. 30 kilót hízott a szerep kedvéért, játéka pedig helyenként meghökkentően jó, míg máskor csak egy tipikus őrült karaktert látunk, aki hisztérikusan túljátssza a szerepét. A már említett szélsőségek tökéletesen kiütköznek ebben az alakításban és bemutatják, hogy Leto egyszerre képes röhejes és szuper színész lenni.
