Egészen hidegrázós leírni (én legalábbis ettől érzem öregnek magamat csak igazán), de idén már a klasszikus Csupasz pisztoly-trilógia utolsó felvonása is a harmincadik évfordulóját ünnepli. Bizony, a legendás és máig megunhatatlan vígjáték-franchise harmadik - pontosabban 33 1/3 számmal jelölt - epizódja 1994. március 18-án debütált az amerikai mozikban. Bár az azt megelőző két filmhez képest Az utolsó merénylet alcímet viselő fejezet sem kritikai, sem gazdasági értelemben nem volt kifejezetten sikeres, az is biztos ugyanakkor, hogy enélkül nem tudnánk teljesnek tekinteni a szeretnivalóan balfék Drebin hadnagy kalandjait.
Nyilvánvalóan senkinek sem kell bemutatni minden idők egyik legjobb paródiafilmjét, illetve annak folytatásait - a kereskedelmi tévécsatornák előszeretettel tűzik műsorra az egész trilógiát mind a mai napig -, ellenben azt talán kevesebben tudják, hogy David Zucker, Jerry Zucker és Jim Abrahams közös agyszüleménye eredetileg sorozat formájában szórakoztatta a nagyérdeműt. Az 1982-ben indult (és még abban az évben véget is ért) Nagyon különleges ügyosztály a pozitív visszajelzések ellenére mindössze 6 epizódot élt meg csupán, szerencsére azonban ez nem szegte az alkotók kedvét, minek köszönhetően 1988-ban a nagyvásznon tért vissza a kezdetektől fogva Leslie Nielsen által megformált Frank Drebin nyomozó karaktere.
A Csupasz pisztoly rövid időn belül hivatkozási ponttá vált, később pedig megérdemelten kiáltották ki a paródiafilmek koronázatlan királyának, a kialakult kultuszt ráadásul a következő hat év során készült két folytatás sem rombolta le, inkább megerősítette. Függetlenül attól, hogy a bemutatása kerek évfordulóját ünneplő 33 1/3 itt-ott már a franchise kifáradásának a jeleit mutatja, méltó lezárást ad folyton csetlő-botló főhőse történetének, egyébként pedig minden hibájával, önismétlő poénjával együtt is emlékezetesebb komédia napjaink legtöbb vígjátékánál.
A Csupasz pisztoly-trilógia utolsó merénylete a frissen nyugdíjazott Frank Drebin (Leslie Nielsen) unalmas hétköznapjaiba enged bepillantást, ám hamar kiderül, hogy ezt az életet nem neki találták ki. Sokáig amúgy sincs nyugta, hiszen bájos felesége, Jane Spencer Drebin (Priscilla Presley) végre valahára gyereket szeretne, régi kollégái és barátai, Ed (George Kennedy) és Nordberg (O. J. Simpson) meg állandóan munkával zaklatják. Vérbeli zsaru lévén Drebin képtelen ellenállni a kísértésnek, amikor megtudja, hogy a veszedelmes, éppen börtönbüntetését töltő Rocco Dillon (Fred Ward) bombamerényletet készül végrehajtani a filmvilág ünnepén, a 66. Oscar-gálán. A titkos akció keretében a rosszfiúnak álcázott Drebin hadnagy bevonul a börtönbe, ahol az lesz a feladata, hogy a hírhedt gengszter bizalmába férkőzzön, majd megakadályozza az ádáz tervet.
A Csupasz pisztoly 33 1/3-ban minden megvan abból, ami miatt az alapműnek számító első rész máig nem veszített semmit élvezeti értékéből. Hihetetlen, hogy az alkotóknak mennyi őrült ötlet, frappáns geg és térdcsapkodós poén maradt a tarsolyukban még a mindent lezáró felvonásra is, amit az első két filmet jegyző David Zucker helyett viszont már Peter Segal (Ki nevel a végén?, Az 50 első randi, Csontdaráló) rendezett. A teljes spermabankos kálvária, az alagútásás montázsa, valamint a cselekmény utolsó harmadát képező Oscar-díjátadós szekvencia kérdés nélkül helyet érdemelnek a trilógia legviccesebb pillanatai között, ezenfelül a harmadik rész a korábbiaknál is jobban bővelkedik a különféle filmtörténeti és popkulturális kikacsintásokban.
Rögtön a film nyitánya, amiben Frank Drebin szürreális rémálmának lehetünk szemtanúi, egy paródiába oltott kalapemelés Brian De Palma kultikus gengszterfilmje, az 1987-es Aki legyőzte Al Caponét előtt. Magát a poént már az első Csupasz pisztolyban el akarták sütni az írók, ám a jelenethez szükséges vasútállomás díszlete olyan sokba került volna a Paramountnak, hogy inkább jegelték az ötletet. Ahhoz viszont túl jónak találták, hogy csak úgy a kukába dobják, a harmadik rész forgatásakor pedig végre a producerek is rábólintottak a jelenet megvalósítására, mivel úgy gondolták, 1994-re már elegen látták De Palma filmjét ahhoz, hogy a közönség értse, mire utal ez az akciódús szekvencia. Persze önmagában is rendkívül vicces, ahogy a fedett akciót végző zsaruk a város gengsztercézárának elfogása közben azzal szenvednek, hogy megállítsák a pályaudvar lépcsőjéről leguruló babakocsikat, a slusszpoén viszont az, hogy ez utóbbi motívum már az Aki legyőzte Al Caponét-ban is egy zseniális főhajtás volt egy még nagyobb klasszikus, a szovjet filmgyártás remekműve, Szergej Mihajlovics Eisenstein Patyomkin páncélosa előtt. Mi ez, ha nem a metahumor iskolapéldája?
A szemfülesek számos további filmes referenciát szúrhatnak ki a vadabbnál vadabb helyzetkomikumok között gondosan elrejtve: félreérthetetlenül idéződik meg például a Halálcsillag elleni ostrom a franchise védjegyének számító főcím alatt, vagy a Thelma és Louise abban a szekvenciában, amikor Jane megelégeli Frank "hazugságait", és csajos kiruccanásra indul a legjobb barátnőjével. Nekem csak a mostani, sokadik újranézés alkalmával esett le viszont, hogy a tesztrobbantás jelenetében Rocco idétlen röhögésével, valamint a résztvevők eldeformált frizurájával a készítők az MTV 1993-ban(!) indult, felnőtteknek szóló animációs sorozatára, a totálisan debil Beavis és Butt-Headre akartak utalni.
A színészgárda oldaláról nézve szintén akad néhány érdekesség, ami emlékezetessé tette az utolsó Csupasz pisztoly-filmet. A kissé bárgyú, de jólelkű Nordberg nyomozót játszó O. J. Simpson amellett, hogy a harmadik részben nyújtott alakításáért "kiérdemelte" a legrosszabb férfi mellékszereplőnek járó Arany Málna-díjat, ekkor volt utoljára látható a nagyvásznon - 1995-ben ugyanis kezdetét vette az egykori NFL-sztár karrierjét és életét egyaránt derékba törő gyilkossági per, ami túlzás nélkül az egész világot sokkolta.
A 33 1/3 ügyeletes femme fatale-ját, a bombázó Tanya Peterst megformáló Anna Nicole Smithnek ennél is tragikusabb sors jutott. A kilencvenes évek ünnepelt playmate-je rövid élete során botrányt botrányra halmozott. Második férje, J. Howard Marshall 62 évvel volt idősebb nála, a férfi 1995-ben bekövetkezett halála után pedig Smith élete másból sem állt, mint hogy a milliárdos üzletember örökségéért pereskedett. Ha ez önmagában nem lett volna elég, a mindössze 39 évet élt modell nem sokkal azután veszítette el elsőszülött fiát, hogy világra hozta második gyermekét, majd pár hónappal később Smith is távozott az élők sorából. Hozzá kapcsolódik egyébként Az utolsó merénylet másik metapoénja: néhány másodperccel a legjobb film címét rejtő borítékba helyezett bomba robbanása előtt Rocco megbízója, Papshmir (Raye Birk) egy olyan Playboy magazint lapozgat magángépe vécéjén ülve, aminek címlapjáról maga Anna Nicole Smith néz vissza ránk hiányos öltözékben.
Végezetül jogosan merül fel a kérdés, miért van ilyen furán számozva ez az epizód? Nos, erre a vájt fülű zenerajongókon kívül más aligha tudja a helyes választ - valójában már a vígjáték bemutatása idején is eléggé nyakatekertnek számított ez a poén -, a 33 1/3 ugyanis az LP (Long Play) bakelitlemezek percenkénti fordulatszámára utal. Az utolsó merénylet alcímmel pedig voltaképpen azért toldották csak meg az alkotók a filmet, mert ők maguk is túlságosan kifinomultnak tartották ezt a duplafenekű poént ahhoz, hogy bárkinek is leessen a jelentése.
Kétség sem fér ahhoz, hogy a Csupasz pisztoly 33 1/3 legalább olyan meghatározó filmklasszikus, mint a két elődje. Igazából a teljes trilógia úgy, ahogy van, megkerülhetetlen, ha valaki arra adja a fejét, hogy elmerül a paródiafilm több évtizedes múltra visszatekintő műfajában. A Csupasz pisztoly-filmek sokak számára a felhőtlen gyerekkort idézik, másokban kellemes nosztalgiát ébresztenek, s hasonlóan nincs helye vitának itthon abban sem, hogy Leslie Nielsen frenetikus komédiáit csakis a zseniális eredeti szinkronjaikkal érdemes megnézni. Én örülnék a legjobban, ha nem lenne majd igazam, de kötve hiszem, hogy a Liam Neeson főszereplésével és Seth MacFarlane produceri felügyelete alatt készülő rebootra valaha is ekkora klasszikusként fogunk tekinteni…