Az amerikai hadsereg működésének árnyoldalával ritkán dicsekszik Hollywood, de a ma 30 éves Egy becsületbeli ügy azon alkotások közé tartozik, melyek bátran mernek élesebb kritikát is megfogalmazni a szemlátomást kikezdhetetlen struktúrával szemben. Santiago közlegény megrendszabályozása ugyanis több, mint bajtársi hecc - az ellene elkövetett erőszak és gyilkosság egészen a legfelsőbb vezetésig elvezet, amit nem más, mint az ügyvéd Kaffee hadnagy (Tom Cruise) leplez le.
Bár Rob Reiner filmjének cselekménye és karakterei fiktívek, hasonló incidensek már történtek korábban az amerikai hadseregben. A forgatókönyvért és az alapul szolgáló színdarabért felelő Aaron Sorkin testvérének hasonló tapasztalatából szerzett inspirációt, akinek - Kaffee-hez hasonlóan - szintén néhány katonát kellett védenie egy majdnem elkövetett gyilkosságért (az áldozat életben maradt) - mint kiderült, az erőszakos tettet felsőbb utasításra hajtották végre.
Tárgyalótermi filmek természetesen már születtek 1992 előtt is, de az Egy becsületbeli ügy azontúl, hogy feltette Aaron Sorkint Hollywood térképére, megágyazott napjaink bírósági drámáinak is. Nem nevezhető kifejezetten újítónak formanyelvében egy Tizenkét dühös emberhez képest például, de biztosított mindenkit arról, hogy a műfaj korántsem idejétmúlt, sőt. Igenis szükség van ezekre a filmekre, amiknél belefér az, hogy kendőzetlenül, sőt akár didaktikusan fogalmazzon meg egy-egy üzenetet egy adott jelenségről. A vád egyértelmű. Van ügyész és ügyvéd. Az ítélet kihirdettetik.
Az Egy becsületbeli ügy két fronton is fölényes győzelmet arat. Az egyik a forgatókönyv, a másik pedig a színészi játék. Előbbi esetében a fentebb már emlegetett Sorkinra érdemes kitérni, aki többek között Az elnök embereivel, a Híradósokkal, Az elit játszmával és A chicagói 7-ek tárgyalásával kellőképpen bizonyította, hogy tehetségét több ízben is kamatoztatni tudja. A dinamikus párbeszédek elképesztő lendületet adnak a jeleneteknek, aminek köszönhetően némelyik tárgyalótermi szcéna felér egy pörgős akciójelenettel. Sorkin receptjének titka egyszerű, mégis sok forgatókönyvíró számára elérhetetlen: csak és a kizárólag a lényegre fókuszál. A töménytelen dialógus és monológ ellenére egy percig sem érződik a filmjein, hogy mellébeszélne vagy feleslegesen elnyújtana egy bizonyos történetszálat.
A kompaktul összerakott szkript mellé társul továbbá a remek színészvezetés, ami egyrészt betudható Reiner érdemének, másrészt pedig értelemszerűen a színészek adottságainak. Tom Cruise ez idő tájt jóval több drámai szerepeket vállalt, mint manapság (Esőember, Született július 4-én, Interjú a vámpírral), és az Egy becsületbeli ügy csak még egy bizonyíték arra, hogy nagyon kifejezetten jól álltak neki ezek a szerepek (is). Remekül hozta a karizmatikus, ugyanakkor részint vakmerő ügyvéd-karaktert, aki bármit megtesz annak érdekében, hogy érvényesítse igazát. A mérleg másik oldalán ott van Jessep ezredes Jack Nicholson alakításában, aki végtelen cinizmusával, majd telhetetlen dühével uralta a jeleneteit: a végső nagymonológja minden idők legemlékezetesebb filmes pillanatai között van. Emellett persze, nem szabad megkerülni Demi Moore és Kevin Pollak nevét sem, akik Kaffee hadnagy oldalán próbálták az ügy mögött húzódó igazságot feltárni, sőt felbukkant egy-egy mellékszerepben Kevin Bacon és Kiefer Sutherland is.
A négy Oscar-jelöléséből végül sajnos egyet sem nyert meg az Egy becsületbeli ügy (arról meg külön értekezést lehetne írni, hogy a forgatókönyvet miért nem jelölték és díjazták valamilyen formában…), de kultstátuszán ez mit sem csorbít. Őszinte történet a bántalmazásról, a hierarchiáról, egy szemlátomást megdönthetetlen szervről és a bátorságról. Isten éltesse!