Ha követitek a könyves/képregényes rovatunkat, akkor számos alkalommal találkozhattatok már az Agave Könyvek kiadványaival, ugyanis az egyik kedvenc kiadónkról van szó, amely minden évben izgalmas és változatos felhozatallal jelentkezik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Noah Hawley Himnusza, Edward Ashton Antianyag Blues-a, Shelley Parker-Chan A nappá vált lánya vagy éppen John Scalzi Állati gonosza, hogy az előbbiek után kicsit visszanyúljunk 2023-ba is.
Az alábbiakban most újabb négy olyan kötetről olvashattok, amik a maguk nemében egészen egyedülállóak, hiszen van közöttük mágikus kalózos, bálnagyomorban játszódó túlélősztori, trükkös gyilkosos és 16. századi nyomozós is vallási közegben.
Shannon Chakraborty: Amína asz-Sziráfi kalandjai
Mindig is érdekelt a kalózkodás - persze nem olyan értelemben, hogy rohannék vízre szállni és kifosztani másokat falábbal meg papagájjal, de előszeretettel olvastam róluk a történelemkönyvekben, és kedvelem a tetteiket nagyban kilúgozó fantáziatörténeteket is, mint amilyen például például A Karib-tenger kalózai franchise, A kines bolygó, a Szinbád vagy éppen a Hook. De regény formájában még egyetlen alkotás sem gyakorolt rám akkora hatást, mint Shannon Chakraborty újdonsága, az Amína asz-Sziráfi kalandjai. Chakraborty számára nem ez az első könyv, amiben nyakig merül a szélhámosok világában, ugyanis a Dévábád-trilógiával már megtette ezt S.A. Chakrabortyként, de én nem azzal ismerkedtem meg az írónővel, hanem Amína asz-Sziráfival.
És milyen nagyszerű képzeletbeli találkozás is volt ez! Az egyik leglegendásabb kalóz, Amína asz-Sziráfi kalandjait elbeszélő kötet eleinte elaltatja a gyanakvásunkat azzal kapcsolatban, hogy varázslatos dolgoknak leszünk megtapasztalói, ugyanis egy szimpla csavarral indul: egy visszavonult profi a családja érdekében elvállal még egy utolsó melót, mielőtt teljesen visszavonulna. Csakhogy minél mélyebbre furakodunk Amína életében, és minél több időt töltünk el vele, annál világosabbá válik, hogy a mágia a nyomában jár, egy idő után pedig a regény minden vitorlát kiengedve, teljes gőzzel repül a "teljes őrület" felé, ahol csak kapkodjuk a fejünket a történések miatt.
A cselekmény annak ellenére is olvasatja magát, hogy nem sajnálja az időt a belső monologizálásra és a tájleírásra, de mivel egy, a nyugati olvasó számára többnyire ismeretlen vagy csak filmekben látott világról, az Indiai-óceán térségéről és annak népeiről mesél a kalózok idejéből, még a komótosabb részek is vannak annyira egzotikusak, hogy eszünkbe se jusson átlapozni. Pláne, hogy mindig vegyül bele egy kis humor is, ami remekül ellensúlyozza a fajsúlyos témákat, az elgondolkodtató dialógusokat és a drámai emberi sorsokat. Az Amína asz-Sziráfi kalandjai az egyik új kedvencem lett, és ezek után 100%, hogy rá fogom venti magam a Dévábád-trilógiára.
Daniel Kraus: Bálnahullás
A fülszöveg nem hazudik, a Bálnahullás valóban olyan, mintha a 127 óra meg A marsi (avagy Mentőexpedíció a film esetében) keresztezése lenne, amit nyakon öntöttek egy nagy adag Moby Dickkel is, mindez pedig egy remek mixet eredményez. Hogy mire gondolok? Főszereplőnknek rémes gyermekkora, illetve rémes apja volt, és immár felnőttként személyes okok miatt lemerül, hogy lezárja életének ezen nagy és fájdalmas szakaszát, de egy bálna véletlenül bekapja táplálkozás közben, és arról szól a koncepció, hogy hősünk miképpen próbál megmenekülni nagyjából egy órára elegendő levegővel, meg pár eszközzel, ami nála volt, illetve amit a bálna gyomraban talál. Mindeközben szorult helyzetében folyamatosan dolgozza fel a régi sebeit visszaemlékezve egy-egy odavágó emlékre, problémára, érzésre, amikből próbál erőt meríteni.
A Bálnahullást baromi izgalmas fordulatok, párhuzamok, szimbólumok, filozofálgatások jellemzik, amelyek végig képesek lekötni azokat, akik nem bánják, ha a cselekmény mellett van elmélkedés is. Vannak azonosulható, idézhető, átélhető momentumai, tördeltségének (többnyire 1-2 oldalból áll egy szegmens, amikben hol a múltban, hol a jelenben járunk) köszönhetően pedig könnyven befogadható, jól beosztható és nem megterhelő. Nagyon érdekes, hogy vannak olyan oldalak is, ahol csak 1-1 mondat van, kihangsúlyozva annak jelentőségét, felvezetését. Való igaz, a Bálnahullás olyan könyv, amire rá kell hangolódni, nem mindegy, hogy milyen passzban, az életünk mely szakaszában lapozzuk fel, így akit nem kap el a bekapás után sem a stílusa, az atmoszférája, azt már nem is fogja. De aki együtt tud úszni ezzel az értelemmel és érzelemmel teli bálnával, annak maradandó élményben lehet része. Nálam valószínűleg bekerül az idei Top 10-be.
Dann McDorman: Egy gyilkosság megírásának krónikája
Bár hatalmas rajongótábora van a hagyományos krimisztoriknak, sokan keresik azokat a történeteket is, amik igyekeznek csavarni egyet a már bevált formulán. Ilyen volt például Benjamin Stevensontól A családomban mindenki gyilkos vagy éppen Janice Hallettől A Twyford-kód, és ebben a kategóriában indult Dan McDorman regénye, az Egy gyilkosság megírásának krónikája, amely ugyancsak szeretne eltérni az átlagtól megoldásaival és stílusával. A cselekmény bensőségesen, a kulisszák mögé véve van lekommunikálva az olvasóval, felhívva figyelmét a műfaj szabályaira és sajátosságaira, valamint tisztelegve a zsáner nagyjai előtt. Ez a detektívregényes, személyeskedő hangvétel végig megmarad és miközben reflektál magára, elszórja a kirakós darabjait is, hogy összecsipegethessük.
Ha valami eltér a megszokottól, akkor valami olyat kell mutatnia, ami ellensúlyozza azt, hogy a műfaj rajongói az elvárt helyett valami újat, valami kockázatosat kapnak. Az Egy gyilkosság megírásának krónikája tartogat olyan elemeket, amik fel tudják kelteni a figyelmet és felkeltik az érdeklődést, hogy mire fut ki a koncepció, ugyanakkor a könyv végére érve számomra az érződött, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Nyomokban merész és ötletes, de próbálkozásai nem mindig találnak be, és sokszor úgy zökkentenek ki a cselekményből, hogy nem nyújtanak ugyanolyan értékes helyettesítést. Mintha két könyv lenne egyben, amely párhuzamosan fut, és mindig csak egyiket engedi láttatni. A vége pedig abszolút megosztó lesz sokak számára. Akit nem zavar ez a kettősség, és rá tud teljes mértékben hangolódni erre a kicsavart meta-regényre, az valószínűleg kaphat tőle valami pluszt, de én valószínűleg már jövő héten sem fogok rá emlékezni, márpedig szintén Agavés A családomban mindenki gyilkos még mindig eszembe jut néha, pedig majd' egy éve írtam róla.
C.J. Sansom: Matthew Shardlake 1. - Kard által
Új kiadásban jelent meg C.J. Sansom Shardlake sorozatának első része, a Kard által, amiben a 16. században járunk, a címszereplő jogász pedig azt a feladatot kapja a király miniszterelnökétől, hogy érje el, hogy bezárjon egy gazdag szerzetesrend, valamint nyomozza ki az előző megbízott meggyilkolásának rejtélyét. Segítőjével, Markkal a helyszínre utazik, hogy belevesse magát a veszedelmes ügybe, eközben pedig egyre többet megtudunk arról, hogy milyen a múltja és a jelene, mit kell kiállnia a púpossága miatt, milyen éles az esze, és betekintést kapunk abba is, hogy mi zajlik Angliában. A vallás és a politika harcát, illetve a kettő közé szorult kisember megpróbáltatásait mutatja be Sansom, méghozzá komótosan, a hangulat és környezet lefestésére nem sajnálva a szavakat. Olvasás közben rögtön Ken Follett A katedrálisa ugrott be.
Sansom érezhetően itt még kereste a hangját, a műfajok és témák közötti egyensúlyt (a Kard által 2003-ban jelent meg először). Az írás tempója, az események adagolása nem egyenletes, néha nagyon leül, máskor felpörög, így nem azokat fogja beszippantani, akik szeretik, ha a történések rántják be őket, hanem azokat, akik rá tudnak hangolódni a lassan építkező atmoszférájára. Nekem egy idő után sikerült, és értékeltem a főszereplő belső monológjait, valamint mozgássérültségemből fakadóan át tudtam érezni, hogyan viszonyulnak hozzá az emberek, de többször is azon kaptam magam, hogy elálmosít, ami nem a legjobb hatás. Az olvasói visszajelzések alapján a folytatás már cselekményesebb, izgalmasabb, szóval egy rész erejéig még biztosan vissza fogok térni Matthew Shardlake történeteihez. Készült belőle sorozat is, a Disney+-on látható, annak is adok egy esélyt.