Figyelem! A konkrét példák kedvéért a cikk spoilereket tartalmaz A keresztapa, az Eredet és a Doctor Strange filmekből. Ennek tudatában olvassatok tovább.
A hős
Társas lény mivoltunkból fakadóan leginkább egy másik emberrel (karakterrel) tudunk igazán azonosulni a filmvásznon. Egy téma vagy világ felkeltheti az érdeklődésünket, egy-egy mesteri csavar a sztoriban emlékezetessé tehet egy alkotást - viszont a karakter az, aki igazán magához láncol egy történetben mindannyiunkat.
Neki szurkolunk, hogy elérje a célját és sikerrel vegye az elé táruló akadályokat. Vele tudunk együttérezni, még akkor is, ha nem feltétlenül szimpatikus a főhős karaktere. Az ő szemén át láthatjuk meg azokat a potenciális hibáinkat, melyeken nekünk is felül kell kerekednünk.
Legmélyen a karakter minden történet szíve. A karakter vágyai és céljai, melyek a cselekmény mozgatórugói. Nélkülük nincs konfliktus, egy dráma vagy bármilyen sztori pedig nem képes létezni izgalmas konfliktus hiányában. Nem születnek tervek az ellenfél legyőzésére, sem barátságok vagy szerelmek a gyötrelmes, erőfeszítésekkel teli út során. Minden amiatt történik, mert a főhős el akar érni valamit.
A "Gondolkodom, tehát vagyok" helyett a filmes karakterek alap mozgatórugója a hamleti gondolat helyett inkább az "Akarok, tehát vagyok". Ez az akarás, ez a vágyakozás valami irányában a kiinduló pontja a főhős útjának, melynek végén egy megváltozott, jobb (vagy akár rosszabb, ahogy azt látni fogjátok) embert ismerhet meg a közönség.
A legtöbb történetben visszaköszönnek azok a lépések és mérföldkövek, melyeken keresztül a főhős igyekszik elérni a célját. A következőkben ezeket mutatjuk be filmes példákon át.
A hős útja
Gyengeségek és szükségek
A főhős (vagy ahogy sokszor még láthatjátok, protagonista) a történet elején - még ha nem is feltétlenül ekkor ismerjük meg ezeket a filmvásznon - valamiféle gyengeséggel küzd. Van, amivel tisztában van és akadnak olyanok is, melyekről fogalma sincs vagy nem akarja magának beismerni. Valami mélyen belül visszatartja az életben, hogy igazán több, jobb, nagyobb lehessen.
Ezekhez a gyengeségekhez köthetők azok a szükségek, melyeket a hősnek meg kell szerezni/le kell győznie annak érdekében, hogy felülkerekedjen a gyenge pontjain és elérje céljait. Az igazán jó történetek kétfajta szükséget különböztetnek meg:
- pszichológiai szükségek
- morális szükségek
A pszichológiai szükségek olyan típusú gyengeségekhez köthetőek és olyan tettekkel párosulnak, melyek csak a hőst érintik és tartják vissza.
A morális szükségekből adódó tetteink azonban kihatnak a többi embertársunkra is, ha nem sikerül rajtuk felülkerekednünk, úgy nemcsak magunkat, hanem másokat is bántani fogunk.
Néhány példa a pszichológiai- és morális szükségekre:
Michael Corleone (A keresztapa - I. rész)
- Pszichológiai szükség: Michaelnek le kell győznie a legkisebb fiútestvéri szereppel járó nyomást. A család úgymond "tiszta fekete bárányaként" méltatlanul kirekesztettnek érzi magát az üzletből, amin felül kell kerekednie, ha bizonyítani szeretne.
- Morális szükség: Miközben próbál bizonyítani és elérni a céljait (erről mindjárt) a családja védelme érdekében, el kell kerülnie, hogy a maffia többi többi tagjához hasonlóan ő is könyörtelenné és hazuggá váljon.
Michael esetén ahogy a film végén is láthatjuk, a morális oldala a karakternek a "rosszabb" irányba fordul át. A főhős eléri a vágyait, miközben a pszichológiai szükségein is felülkerekedik - ám morálisan ezért komoly árat fizet.
Dr. Stephen Strange (Doctor Strange)
- Pszichológiai szükség: Fel kell ismernie, hogy nemcsak az ő, arrogáns egója létezik a világon.
- Morális szükség: A tehetségét jóra, nem pedig önámításra és saját magára kell fordítania. Törődnie kell a többi emberrel is, mely áldozatokat követelhet a részéről.
Strange esetén a kétfajta szükség rendkívül szorosan és organikusan összekapcsolódik. (Nem véletlenül, gyakorlatilag minden morális szükség pszichológiai is egyben, egymásra épülnek, ahogy a piramis is mutatja.) Az óriási egója az, ami önmagát is visszatartotta a jobb emberré válástól, valamint másoknak is folyamatosan ártott (utóbbira tökéletes példa Christine karaktere).
Cobb (Eredet)
- Pszichológiai szükség: Cobbnak végleg el kell eresztenie Malt és az álmai helyett a valóságban kell tovább élnie.
- Morális szükség: Cobbnak nem szabad teljesen magába zárkóznia és bíznia kell a társaiban.
Cobb pszichológiai szüksége többször is olyan szituációba sorolja a férfit, melynek következtében veszélybe sodorja a csapatát. Azzal, hogy nem árul el nekik szinte semmiféle részletet az álmaiban feltűnő ex-feleségéről, komoly információkat és valós, emberi kapcsolatokat áldoz fel a titkok oltárán. A siker érdekében azonban ez vissza fogja tartani (vonat az első szinten, gyerekek a második szinten és maga Mal a harmadik szinten).
A cél
Képzeljetek el olyan filmet, amiben elmesélem nektek egy totál átlagos nyári országjáró körutunkat a haverjaimmal. Lenéztünk a Balatonra, megjártunk pár szórakozóhelyet, illetve a szerencsésebbek közülünk találtak egynyári kalandokat is.
És így... ennyi. A kutyát nem érdekelné.
Erről mesélhetünk néhány ismerősünknek, aki meghallgatja és esetleg rákontráz vagy felnevet egyes részeknél. De nem fog a moziba csábítani tömegeket.
Az egész sztori gyakorlatilag ugyanis céltalan. Az, hogy "pár haver elmegy szórakozni a nyáron", egyrészt nem érdekes, másrészt nem is kézzelfogható. Kell valami, amiért a hős (vagy több hős) küzd és elindul a rögös úton, hogy egy izgalmas cselekmény kerekedjen ki belőle.
A felszínen ennek az eléréséről, illetve megszerzéséről szól a filmünk. A mélyebb tartalom pedig a karakterben közben végbement változásokban, a körbejárt témákban és az átadott morális üzenetekben keresendő. De a cél az, ami egyértelmű irányt ad a történetnek.
- A keresztapában ez a "bosszút kell állnom apám ellenségein" egyszerű gondolat Michael Corleone esetén.
- Doctor Strange még akár a mágiát is hajlandó kitanulni és megfelelően elsajátítani, hogy rendbe hozza a balesetben tönkretett kezeit.
- Az Eredetben az "incepció", vagy a gondolat ellopása helyet ezúttal annak sikeres elültetése a főhős és társai legfőbb célja.
- Sőt, az általam említett "pár haver elmegy egy nagyot bulizni" alappal is lehet mit kezdeni egy megfelelő cél megfogalmazásával, ahogy például az első Másnaposok tette: a körítés ott egy legénybúcsú, ahol néhány idióta elhagyja a vőlegényt pár nappal az esküvő előtt, akit mindenképp meg kell találniuk.
A célok szoros összefüggésben állnak az előző szekcióban említett gyengeségekkel és szükségekkel. Nyilván nem sok értelme lenne egy olyan cél eléréséért megmérettetnie a főhőst, amely nem világít rá a felvázolt karaktervonásaira. A karakterváltozás mértékét a sztori végére gyakorlatilag "mérni" is tudjuk:
Karakterváltozás (fejlődés) = Gyengeség * Tettekkel járó erőfeszítések
Vagyis minél meghatározóbb gyengeségeket és keményebb küzdelmeket írunk a karakterünknek, annál hatalmasabb lesz a karakterben végbe ment változás a sztori végére.
Amit fontos megjegyeznünk, hogy a cél a történet során formálódhat kisebb-nagyobb mértékben.
- Michael Corleone első célja, hogy bosszút álljon az apján - ennek érdekében hozzák össze az éttermi leszámolást a családjával, Solozzo és a rendőrfőnök ellen.
- Később azonban a testvérét, Sonny-t és szicíliai feleségét, Apollóniát is leszámolják a rivális famíliák, így Michael bosszú hadjárata már a teljes családjáért zajlik és az összes ellenséges maffia fejére kiterjed.
- A célok elérése közben pedig mélyen, a felszínen játszódó történések alatt zajlik a folyamatos változás Michaelben. A legkisebb fiúból és háborús hősből új keresztapává érik, hiszen a céljai elérésében a pszichológiai és morális szükségek egyaránt komoly szerepet játszanak. Előbbit sikerül elérnie... utóbbit azonban nem.
Mindazonáltal vigyáznunk kell, hogy ne hozzunk be teljesen új célokat a film során, mert akkor a történetünk a darabjaira fog esni! Legyen egy darab, egyértelmű ok-okozati cselekményünk, melyben ugyanazért az egy célért küzdenek a felek.
A lőporos hordó
Habár ez nem karakterhez, inkább cselekményhez köthető fogalom, azonban mindenképp szót kell ejtenünk róla.
Minden történet elején történik egy meghatározó és drámai esemény (a legtöbbször egy pillanatnyi csupán), amely igazán beindítja a sztorit. Általában ez ad igazán célt a főhősnek és indítja el őt az útján. Visszafordíthatatlan és komoly következményekkel járó eseményről beszélünk, mely után a főhős meghozza a döntést, hogy hogyan és milyen irányba is indul tovább. Nemcsak a főhősre, hanem gyakorlatilag mindenkire kihatással bír a fontosabb szereplők közül. "Mi a legrosszabb, ami a főhőssel történhet?" - kérdezi a legtöbb író magától, mikor ehhez a részhez ér az alkotás során.
- A keresztapában ez az a pillanat, mikor Michael értesül róla az újságban, hogy rálőttek az apjára.
- A Doctor Strange-ben az ominózus autóbaleset.
- Az Eredetben mikor a félresikerült meló után Saito felkéri Cobbot a helikopterben az "incepció" elültetésére, felkínálva a férfi szabadságát cserébe.
És még sorolhatnám. Struktúra szempontjából gyakorlatilag a három felvonásos történetben ez a mérföldkő jelöli az első- és második felvonás (Act I és Act II) közötti átmenetet.
Az ellenfél
Eredetileg ebben a cikkben terveztem kifejteni az ellenfél, vagyis az antagonista óriási szerepét a történetben, ám számukra külön írást szentelünk majd. Most pedig csak röviden.
A legtöbb hollywoodi alkotás belebukik a magával ragadó és érthető motivációkkal rendelkező ellenfél megalkotásába. Direkt nem "gonoszt" írtam, ugyanis a hiba sajnos itt keresendő: az írók java része úgy áll a főhős ellenfeléhez, hogy ő a velejéig romlott és annyit tud, hogy ő 0/24 gonosz. Az egyetlen stílusjegye, hogy gonosz. Egy gonosz gonosz. Értitek, na.
Egy antagonista megalkotásánál elsődleges szempont, hogy ugyanazért a célért küzd, mint a főhős. Minden, amit a hősnél megemlítünk, nála is érvénybe lép:
- Vannak gyengeségei és szükségei
- Kitűzi magának ugyanazt a célt, mint a hős
- Tervet sző, szövetségeseket keres
- A célért való küzdelem során hol felülkerekedik, hol alulmarad a hőssel szemben, miközben ő maga is fejlődik és taktikát vált.
- Sőt, az igazán jó gonoszoknak szintén megadatik a önmegvilágosodás lehetősége - ám ehhez ugye kellőképp fel is kell őket építeni a film során.
A hőssel szemben ő a legfőbb konfliktusforrás a céljuk körül. A jól megírt antagonista a főhős gyengeségeit és szükségeit támadja, azokat is mesteri és kegyetlen mód.
Gondoljatok erre úgy, mintha egy teniszmeccset néznétek: a közönség akkor örül, ha pörgős, szoros, izgalmas meccset láthat. Ehhez pedig mindkét félnek helyt kell állnia a pályán.
Egy történet annyira érdekes, mint amilyen a főhős. És a főhős és a konfliktus pedig annyira erős, mint amennyire legalább a főhős ellenfele. "Legalább", ugyanis a jó ellenfél kezdetben erősebb is, a hősnek fel kell érnie hozzá. Ehhez pedig terveket gyárt.
A terv
A főhős a kiváltó incidenst követően egy tervvel áll elő, ami segít neki elérnie a célját és legyőznie az ellenfelét. A terv a célhoz mérten még inkább képlékeny és formálható a történet előrehaladtával. Sőt, bevált szokás, hogy a hős első elképzelései rendre elbuknak vagy akár vissza is ütnek.
A tervek kivitelézése és a cél elérése során a főhős szövetségeket szerezhet meg és veszíthet el ugyanazzal a lendülettel is. A szövetségesei azok, akik felhívhatják a figyelmét az immorális cselekedetire.
- A keresztapában kezdetben mindenki óva inti Michaelt a beavatkozástól. Később Kay lesz számára a morális iránytű, aki figyelmezteti rá, hogy olyanná válik, mint az apja.
- Strange esetén Christine, Mordo és az Ősvarázsló is többször felhívja a figyelmét a főhősnek, hogy ne csak magára gondoljon, ne önös érdekek vezéreljék a tetteit.
- Cobb számára Ariadne, Arthur és Miles jelentik a morális iránymutatást.
A főhős tervei és cselekedetei a nem látott vagy be-nem-ismert gyengeségeivel és szükségeivel átitatottak, így szinte mindegy szálig bukásra vannak ítélve. Egészen egy meghatározó karakterpillanatig...
Felismerés, önmegvilágosodás
A legtöbb filmben eljön az a pont, mikor a hős úgy tűnik, elbukott a céljáért folytatott küzdelem során. Érzelmi és akár fizikai mélypontra kerül, padlót fog és sokszor teljesen magára marad. Ahogy a kiváltó esemény (avagy a lőporos hordó) az Act I és II, úgy ez az érzelmi mélypont és a megvilágosodás pillanata az Act II és III közötti átmenetért felel.
Ezekben a gyenge pillanataiban önreflektál, végigtekint korábbi énjén és döntésein és más szemmel vizsgálja meg azokat. Felismeri a pszichológiai és morális gyengeségeit és belátja, hogy a siker (vagyis a cél elérése) érdekében változtatnia kell eddigi viselkedésén. Itt érnek körbe a történet legelején bemutatott gyengeségek, hogy a hős egy utolsó csatába induljon és legyőzhesse ellenfelét.
- Érdekesség, hogy ez a Keresztapából gyakorlatilag hiányzik - legalábbis Michael esetén. Ő ugyanis a cél elérése érdekében az utolsó csatában még radikálisabb és könyörtelenebb eszközöket vet be. Morálisan egy rosszabb ember válik belőle, a keresztelőn megtagadja a Sátánt, miközben a lemészárolt rivális családfőkön át láthatjuk, hogyan válik éppen ő a földi megtestesítőjévé.
- Strange esetén ez az Ősvarázslóval folytatott beszélgetés az esőben. Vizuálisan tökéletesen ábrázolja ezt a nagy ívben elforduló kamera, ahogy nemcsak a nézők, hanem a főhős is más szemmel néz már magára a felismerés következtében.
- Az Eredet végén Cobb végül a limbóban az összeomló épületek tengerében belátja, hogy el kell engednie az álmain élősködő Malt. Nem élhet tovább az álmokban, el kell fogadnia a valóságot, melyben a felesége nincs többé. Maga mögött kell hagynia minden kétséget álom és valóság között, ha újra látnia akarja a gyerekeit.
Utolsó harc és új világegyensúly
A megvilágosodott és megváltozott karakternek egy utolsó ütközetben még bizonyítania kell. Hajlandó-e meghozni azokat a lépéseket és végrehajtani azokat a tetteket, melyek a cél eléréséhez és az ő jobb (vagy épp rosszabb) emberré válásához szükségesek. Ahogy mondani szokás, nem a szavak, hanem a tettek beszélnek helyettünk. Nem elég belátni magunkban, hogy mi a helyes út - rá is kell arra lépnünk, még ha óriási erőfeszítéssel és áldozattal is jár.
Akár sikerült a hősnek elérnie a célját, akár elbukott, ő és a világ is gyökerestül megváltoztak:
- Michael a szemünk előtt válik az új keresztapává. A felismerés nem hozzá, hanem inkább a feleségéhez köthető, ahogy férje irodai ajtaja egy örök életre becsukódik előtte. A megvilágosodás pillanata is párjához köthető: Kay látja, hogy Michael is a többi maffiataghoz hasonlóan romlottá és manipulátorrá vált. A rivális családok kiiktatásával a Corleone család válik az az új hatalommá, élükön Michaellel.
- Strange hajlandó feláldozni magát ezerszer és ezerszer is Dormammu ellen az időhurokban, hisz mindaddig amíg ő veszít, a többi ember a földön életben marad. A megváltozott férfi válik a New York-i szentély és a világunk misztikus védelmezőjévé az Ősvarázsló halála után.
- Cobb maga mögött hagyja az álmait és rábízza magát Saitora, hogy visszatérjen a valóságba a gyerekeihez. Nem érdekli többé, mi álom és mi a valóság, a szerinte valós családját választotta - ezért sem néz vissza a pörgettyűre a film végén.
Úgy érzem, a legfontosabb tanulság amit leszűrhetek, még mielőtt továbblépek zárásként az antihősök világára, az a következő:
Egy karakter sem ér véget együtt a történettel. Egy történet az adott hős életéből mutatott be egy fontos szakaszt - lehet, hogy éveken át, lehet, hogy egy nap leforgása alatt. A cselekmény végén egy radikálisan átalakult karaktert láthatunk egy megváltozott világban. Hogy innen hova tovább, az szó szerint egy egészen másik történet:
- A keresztapa második részében láthatjuk, hogy Michael újdonsült vezérként hogyan próbálja kiépíteni és megerősíteni birodalmát - zseniálisan párhuzamba állítva a fiatal Vito Corleone felemelkedésével.
- Doctor Strange a Végtelen Háborúban habár mellékkarakterként lép fel, azonban láthatjuk, hogyan él az általa elsajátított tanoknak megfelelően. A bizalmát egy másik emberbe fekteti, az Ősvarázsló "nem rólad szól" üzenetét megfogadva feláldozza az Idő Követ Tony életéért.
- Az Eredet vége esetén pedig a készítők ránk bízták, hogyan szeretnénk tovább gondolni a történetet, valamint a Cobb sorsát. Az álom és valóság közötti különbség kétely marad csupán, mely a főhőst is végigkísérte a film során.
Az antihős
Most, hogy bejártuk a hős útját a karakter szemszögéből vizsgálva, egy szereplőről szeretnénk még szót ejteni.
Ez az utóbbi évek során rendkívül közkedvelt antihős típus. Ő egy olyan hős, aki habár olykor még jót is cselekszik (vagyis a tetteinek végeredménye alapvetően pozitív), de
- nem morális jó indíttatásból, hanem inkább önös és legtöbbször elítélendő érdekekből teszi ezt, illetve
- olyan eszközöket használ és értékrendet képvisel, melyek szintúgy nem egészen összeegyeztethetők a legtöbb hősével (mint például hősiesség, bátorság, önfeláldozás, becsületesség stb.).
Tekintve, hogy morálisan mi az, ami még "belefér", egy eléggé szürke terület, sokszor mozog egy-egy karakter a hős-antihős kategória határán. A bemutatott Michael Corleone például inkább antihős, valamint Strange-ben is megmutatkoznak az ilyenfajta karakterjegyek.
Néhány híresebb antihős a filmes és tv-s képernyőkről: Han Solo (Star Wars), Wade Wilson (Deadpool), V (V, mint vérbosszú), Sherlock Holmes, Travis Bickle (Taxisofőr), Louis Bloom (Éjjeli féreg), Frank Castle (Megtorló), Walter White (Totál szívás), Dexter Morgan (Dexter), Don Draper (Mad Men), Sawyer (Lost), Dr. Gregory House (House) stb.
A logline-ok és a két különböző típusú forgatókönyvíró bemutatása után ezúttal a történetalkotás egyik legfontosabb elemét, a hős útját mutattuk be számotokra. Reméljük, érdekesnek találtátok az információkat és a három film példáján bemutatott elemzésünket!